Elérhető videokártyák tesztje
| NVIDIA GeForce256 32 MB |
| NVIDIA GeForce2 MX400 32 MB |
| PowerVR Kyro II 64 MB |
| ATi Radeon LE 32 MB DDR |
| SiS 315 64 MB |
| 3dfx Voodoo4 4500 32 MB |
Felmarkoltunk egy rakás olcsó, de azért bizonyos értelemben kimondottan versenyképes videokártyát, hogy megnézzük, mit is lehet várni tíz-húszezer forint nettóért. Van köztük régi idők nagyágyúja (NVIDIA GeForce256), mindenkori tömegcikk (NVIDIA GeForce2 MX), illetve friss vas is (SiS 315). Az említett versenyzőkön kívül járt nálunk egy ma már nemigen kapható ATi Radeon LE, egy szintén kuriózumnak számító 3dfx Voodoo4 4500, valamint egy Kyro II is. Az első fordulóba ennyien fértek...
MÁR MEGINT?
A kártyák között egyik sem világrengető újdonság (a SiS 315 még tán újdonságnak mondható), ezért komoly leleplezést egyik platformról sem tudunk mondani. Ezért nincs is értelme sokadszorra félszáz tesztet lefuttatni minden kártyán. Sokkal inkább azonos körülmények között szerettük volna összemérni a kártyák tudását, ezáltal támpontot adni a maholnap belépő szintű 3D gyorsító után nézőknek. A kártyák egy része már jó ideje piacon van, ezek mellett szólhat a kiforrottság (talán az eltelt idő miatt is érdemes friss driverek használatával összevetni őket régi és új ellenfeleikkel), míg az újabbak nagyobb teljesítményt ígérnek, tehát az értékelés mellett kicsit a technika fejlődését is nyomon tudjuk követni. Aki az egyes architektúrák kivesézésére kíváncsi, biztos fellelheti őket a neten nagyon sok helyen, nagyrészt nálunk is (kapcsolódó cikkeinket lásd az egyes kártyáknál a linkek között).
Mielőtt a számokra és értékelésre térünk, essen néhány szó a teszt hátteréről, mert nem a bevett tesztmetodológiát követtük ez esetben. Érdemes végigolvasni a háttérinfókat is, mert nem lesz sok grafikon, és ami lesz, az sem a megszokott helyen :)...
MIT MÉRTÜNK ÉS HOGYAN
A kártyákat megpróbáltuk amolyan "jellemző" környezetben tesztelni, azaz nem láttuk értelmét Athlon XP-t vagy P4-et alájuk pakolni, mert aki ilyen kártyát vesz, valószínűleg más területeken is olcsóbb komponensekből építkezik. Egy Abit KT7E alaplapot és egy 800-as Athlont dugtunk a kártyák alá, kis bűvészkedés után 6x133 MHz-en hajtva a korszerűbb működés kedvéért. Méréseink szerint a konfiguráció így kitűnően szimulál egy kb. 850-900-as sima (100 MHz-es) T-Birddel vagy 1000 MHz körüli klasszikus Duronnal szerelt VIA KT133A-ra épülő konfigot, ami ma már legtöbbünk számára elérhető. Duronoknál ugye bármilyen 133 MHz-es lapban viszonylag könnyen és biztonságosan előállítható egy 933-as vagy 1000-es példány egy megfelelően előkészített 700-as vagy 750-es prociból (feszültség- és buszsebesség-emeléssel). Egy jól meghajtott cD0 Celeronnal valószínűleg szintén hasonló eredményeket kapunk hasonlóan minimális befektetéssel.
Operációs rendszerként a játszadozást és mostoha bánásmódot jól toleráló Windows 98-at telepítettünk, az asztalt 1024x768-as felbontásra, 32 bit színmélységre és 85 Hz képfrissítésre állítottuk alapból. Ezt bármely, ma alapnak tekinthető 70 kHz-es 15 vagy 17 colos monitor elő tudja állítani. A rend kedvéért magasabb felbontásban és frissítésnél is megnéztük a kártyákat, mert tapasztalatok szerint a gyengébb kártyák képminősége a tesztbeállításunknál nagyobb felbontásban-frissítésnél erősen romlik - ez sajnos legtöbb esetben be is igazolódott. 2D képről szubjektív értékelést mondunk, melynek meghozatalában egy 17 colos, 95 kHz-es Panasonic PanaSync Pro P70 monitor volt segítségünkre.
A 3D teszthez egy-egy Direct3D és OpenGL játékot pécéztünk ki, nevezetesen jól bevált Unreal Tournament és Quake III duónkat. A felbontást itt is 1024x768-ra korlátoztuk, mert ezt ma már minden kártyától el lehet várni játszható felbontásként, másrészt a skálázódásra más adatokból is következtetni tudunk. Nagyobb felbontást sokszor az átlagos monitorok nem tudnak, ráadásul a kártyák többsége sem igazán szereti a nagyobb terhelést. A méréseket 16 és 32 biten is elvégeztük, minden esetben alap driverbeállításokkal, FSAA és vsync nélkül. Némi mérlegelés után azért döntöttünk a ma már kicsit divatjamúlt 16 bit tesztelése mellett is, mert jónéhány kártya még igenis gyorsabb ebben a színmélységben, mint 32 biten, ami a megszorult felhasználó számára teljesítménytartalékot jelenthet (a képminőség rovására).
A teszthez hozzávettük még a 3DMark 2001-et is, nem feltétlen azért, mert a legjobb összehasonlítási alapot adó 3D benchnek tekintjük, hanem mert népszerű, és ráadásul más hátsó szándékunk is volt vele: az FSAA és a skálázódás, erőtartalék feltérképezése. Először alapbeállításokkal futtattuk a tesztet, majd átváltottunk 800x600/32-bit 4xFSAA beállításokra. Bár a kártyák többsége alulmotorizált az FSAA-hoz, 800x600-ban még akár használhatóak is. Kérdés, hogy nem ad-e jobb képminőséget pusztán nagyobb felbontás használata - ezt mindenki maga tudja majd eldönteni. Tény, hogy a kisebb felbontás ellenére is jobban megdolgoztak itt a kártyák, amit a sorra kisebb 3DMark eredmények is mutatnak. Viszont ezekből az adatokból szépen tudunk következtetni a kártyák erőtartalékaira is, azaz hogyan viselkednének, ha izmosabb gépet kapnak maguk alá.
Továbbá nem állhattuk meg, hogy ahol lehet, ott ne próbáljunk meg kicsit többet kihajtani a kártyából a gyári értékeknél. Sajnos a Kyro II a chipbe integrált cache miatt nagyon érzékeny a túlhúzásra, ezért esetében nem tudtunk a gyári értéknél feljebb menni (sőt... lásd később), viszont a többi kártyára jótékony hatással volt a több-kevesebb tuning. Nem hajtottuk ki az utolsó MHz-et is a kártyákból, inkább általánosan elérhetőnek tűnő értékekre lőttünk csak. Aki nem nézi jó szemmel a specifikációkon túli járatást, tekintse ezt a kirándulást a technológiai határok keresésének :) Aki pedig nem vet meg egy kis piszkálást, az jól figyeljen oda, mert némi pénzt meg lehet spórolni a jó kártyaválasztással.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
