A National Bureau of Economic Research (NBER) friss felmérése 6000 felsővezetőt, ezen belül is vezérigazgatókat, pénzügyi igazgatókat és más vezető beosztályú személyeket kérdezett meg nagyvállalatoktól, startupoktól és régi szereplőktől az angolszász piacon, hogy milyen hatását látják az AI-nak. A válaszok igencsak lehangolók voltak, ugyanis a legtöbb cégnél legfeljebb az előfizetések költségében mérhető a változás.
Mindez meglepő, mert nem sokkal korábban még a munkaerő kiváltását is lebegtették az AI chatbotokat üzemeltető cégek, amiről lassan kiderült, hogy elhamarkodott kijelentés volt, így manapság a termelékenység jelentős javítása az új hívószó. A megkérdezett vezetők közel 90%-a viszont úgy nyilatkozott, hogy az AI-nak az elmúlt három évben sem a foglalkoztatásra, sem a termelékenységre nem volt számottevő hatása. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a döntéshozók saját, közvetlen AI használata sem tűnik intenzívnek, mivel sokan "rendszeres" használatról számoltak be, de ez átlagosan mindössze heti másfél órát jelentett.
A felsővezetők egy része ugyanakkor továbbra is optimista az AI jövőjét illetően, és a következő három év során arra számítanak, hogy átlagosan 0,7%-kal csökkenhet a foglalkoztatás az AI terjedése miatt. Ezzel szemben viszont a munkavállalók 0,5%-os bővülésre számítanak. Látszólag ellenmondásról van szó, de valójában nem az, ugyanis a vezetők valószínűleg azt látják, hogy az AI majd a feladatok egy részét helyettesíteni fogja, viszont a munkavállalók közelebbről is nézik a folyamatokat, így észreveszik azt is, hogy a hatékonyság növeléséhez extra munkaerőre van szükség, amelynek a feladata az lesz, hogy segítsék a munkavállalókat az AI új lehetőségeinek optimális kiaknázásában. Csak az hozhat ugyanis reális növekedést a termelékenységben, ha az AI-t helyesen használják fel a cégek, és erre képzett szakemberek kellenek.
A fentiek miatt a termelékenység javulásában nagyobb az egyetértés, mivel a válaszadók a következő három évben átlagosan 1,4%-os növekedést jeleznek előre, sőt, a kibocsátás is nőhet 0,8%-kal.
Az AI kellemetlenebb része a kiadásoknál érhető tetten, ugyanis a felmérés szerint az AI-ra fordított költségek éves szinten 100%-nál is nagyobb mértékben nőnek. Itt jön az egész helyzet nehézsége, vagyis a befektetés visszatermelhetősége. Egyelőre látványos a döntéshozók körében az a nézet, hogy muszáj beszállni az AI-ba. Ráadásul erre számtalan különböző, logikusnak tűnő indokot lehet felsorolni, ami tulajdonképpen fűti a költekezést, mert az egyik érv az eredmények hiányára az, hogy nincs eléggé intenzíven használva az AI, hogy az láthatóan növelje a termelékenységet, tehát a pozitív változás reményében még több pénz lesz befektetve.
Az sem valószínű, hogy ez a közeljövőben változna, mert egyelőre az látszik, hogy mindegyik érintett cégnél nagyok az AI-jal kapcsolatos kiadások, miközben a technológia haszna minimum megkérdőjelezhető. Ugyanakkor mindegyik vállalat hisz abban, hogy az AI-jal tud a másikkal szemben versenyelőnybe kerülni, vagyis az nem igazán fordul meg a vezetők fejében, hogy ha megspórolnák ezt a pénzt, akkor költhetnék akár olyan beruházásokra is, amely valóban növelheti a termelékenységet. Addig tehát, amíg majdnem mindenki eszeveszetten költ az AI-ra, és ezzel ugyanúgy elégetik a pénzt jelenleg lényegében a semmire, egységesen fenn tud maradni az az állapot, ami táplálja a reményt, hogy egyszer talán jönni fog az áttörés.
