Commodore Plus/4
A közelmúltban egyik képrejtvényünk a szokásosnál is nagyobb sikert aratott. Úgy néz ki, hogy olvasóink között sokan ismerték, szerették a Commodore Plus/4-et, így jó ötletnek tűnt egy rövid cikkben bemutatni ezt az ikonikus masinát, amely sok magyar számára a kapudrogot jelentette az informatika mesés univerzumába.
Commodore Plus/4 (forrás: Wikipedia) [+]
Commodore 1982-ben robbantott a C64-gyel, amely korának legsikeresebb számítógépe lett, hiszen körülbelül 25 millió darabot adtak el belőle. Viszonylag könnyű kezelhetősége, jó grafikája és jó hangminősége miatt a professzionális és otthoni felhasználók körében egyaránt nagy népszerűségre tett szert. A vállalat vezetője, Jack Tramiel azon az állásponton volt, hogy addig kell ütni a vasat, amíg meleg, és úgy vélte, hogy egy olcsóbb, kicsit más tulajdonságokkal bíró géppel még szélesebb piacot tudnának lefedni. Így született meg a hányattatott sorsú Commodore Plus/4 ötlete, amely globálisan nem lett sikeres, hazánkban viszont népszámítógéppé vált.
Hirdetés
Mit tudott?
A masinába egy saját fejlesztésű és gyártású, 1,77 MHz-es MOS 7501 CPU került, ami papíron jelentős előrelépést jelentett a C64-ben dübörgő 1 Mhz-es MOS 6510-hez képest. Viszont csak akkor tudott így száguldani, ha nem működött a grafikus chip (közösen használták a memóriát), mert ilyenkor a teljesítménye visszaesett 1 Mhz-re. Magyarán például a játékok esetében a beharangozott nagy előny pikk-pakk szertefoszlott. A szoftvereket kazettáról, 5,25"-es floppy lemezről, illetve a gép hátuljába dugható cartridge-ekről lehetett betölteni. A vezérlésre a klaviatúrán elhelyezett négy kurzorgomb, illetve joystick szolgált.
C+4 belülről [+]
Nagy újítása volt az alkalmazott TED chip, amely az olcsóság jegyében egyben felelt a grafika megjelenítéséért és a hangok megszólaltatásáért. A C64 esetében ez két külön chip, a VIC-II és a máig legendásnak számító SID 6581/8580 feladata volt, ami értelemszerűen több pénzbe került. Csakhogy a kedvezőbb árnak volt egy-két komoly hátulütője: a hang minősége jelentősen elmaradt az elődétől, és a grafika terén is komoly kompromisszumok megkötésére kényszerítette a programozókat és a felhasználókat. Bár a felbontása ugyanakkora volt (320x200 képpont) és 16 helyett 121 szín megjelenítésére volt képes, viszont nem támogatta a sprite-ok (maximum 24x21 képpontos, a képernyő többi részétől függetlenül mozgatható objektumok) kezelését, ez pedig azt jelentette, hogy nem volt kompatibilis a Commodore 64-gyel, azaz gyakorlatilag a nulláról kellett felépíteni a szoftveres támogatást.
Viszont egy pár területen kétségtelenül előrelépést jelentett a Plusinak becézett gép. A BASIC 3.5-ös verzióját kapta meg, ami egyszerűbben kezelhető volt, mint a C64 által használt 2.0. Például megjelentek a grafikával és hanggal kapcsolatos parancsok, illetve a billentyűzetkezelés is, aminek köszönhetően nagyon hamar lehetett vele komolynak tűnő programokat összeütni, ami jelentős sikerélményt jelentett a felhasználóknak. (Még én is írtam rá egy saját szintetizátor szoftvert, a legendás "Az en zongoram" című stuffot, amely lakásszerte nagy sikert aratott ). Emellett a beépített Monitor program és parancs megjelenésével sokkal egyszerűbbé vált a gépi kódú programozás, hiszen ezáltal a memóriát azonnal meg lehetett nézni, és írni is lehetett bele, míg ehhez a C64-en különféle kiegészítő cartridge-ek (pl. Action Replay) használatára volt szükség.
Irodai gépnek (is) szánták
Az egyik forradalmi újításnak az számított, hogy rendelkezett 4 darab (innen jön a név is) előre telepített, ingyenes irodai alkalmazással. Egészen pontosan szövegszerkesztővel, táblázatkezelővel, adatbázis-kezelővel és grafikonrajzoló szoftverrel, amelyeket a funkciógombok (F1-F4) megnyomásával lehetett előcsalni. Csakhogy ezek egyike sem volt valami épületes darab, ráadásul kizárólag floppyra lehetett elmenteni a kész dokumentumokat, ami nyilván nem jelentett nagy könnyebbséget, hiszen az ehhez szükséges meghajtót külön kellett megvásárolni, míg a kazettás egység a gyári kiszerelés része volt.
A nemzetközi bukás, a magyar diadal
A Commodore Plus/4-et az 1984-es CES-en mutatták be, akkor, amikor már a projekt szülőatyja, Jack Tramiel nem volt a cégnél. Miután kigolyózták, nem volt senki, aki szívén viselte volna a C+4 sorsát, aki odafigyelt volna rá. Így fordulhatott elő, hogy amikor a boltokba került, már drágább volt (200 dollár), mint a rövid idő alatt az árából sokat veszítő, de továbbra is pokolian népszerű Commodore 64. Azaz ott állt egy gép, amely nem kompatibilis a C64-gyel, számos paraméterében gyengébb nála, és még többe is kerül... Hát mit mondjunk, nem az a kimondott mesterterv. A kudarc bele volt kódolva a Plus/4-be, és miután ez kézzelfoghatóan jelentkezett az eladási adatokban, az anyacég elkezdett kapkodni. Komoly akciókat hirdettek, de a lefelé tartó spirálból ennyivel már nem lehetett kiráncigálni a gépet. A Commodore Plus/4 elbukott.
Plusi, joy, és mellette a világ egyik legjobb könyve [+]
Talán nem igaz, hogy minden rosszban van valami jó, de ebben speciel volt. Ez tette ugyanis lehetővé, hogy a Művelődésügyi Minisztérium által kiírt Második iskolaszámítógép pályázat keretein belül a magyar állam tízezer darab Commodore Plus/4-et vásároljon, és azt ingyenesen terítse az oktatási intézményekben. A gépek pedig nem csak a tanári szobákban porosodtak, várva, hogy valaki pörgessen velük egy Pac-mant, hanem számos helyen specializált termek jöttek létre, ahol diákok tízezrei ismerkedhettek meg egyik pillanatról a másikra a számítástechnikával.
Ez az oka annak, hogy Magyarországon miért is lehetett elképesztően népszerű ez a gép, hogy miért tekintenek sokan rá "első" számítógépként életükben. Sokan, akik később az IT világban helyezkedtek el, Plusin kezdtek kódolni, és természetesen a globális Commodore Plus/4 közösségben is felülreprezentált volt a magyarok aránya. Jó pár hazai programozó foglalkozott például a C64-es játékok átírásával hobbiból. Pigmy-t például a világ minden táján félistenként tisztelték, neki tényleg nagyon sokat köszönhettünk. Sőt még mind a mai napig vannak aktív csapatok, mint ahogy arról például az Assassin Crew közelmúltban közzétett videója is tanúskodik.
Mindemellett a Commodore 64 mellett a C+4 mindig is egy kicsit lenézett gépnek számított, nem hiába emlegették sokan csak "Rút kiskacsának" a Commodore Világban megjelent cikk után. Igen, persze az ember irigy volt, amikor látta, hogy C64-es osztálytársai dúskálnak a játékokban, én is legszívesebben a fejem vertem volna a falba. De így utólag visszatekintve megszépülnek a dolgok. A Commodore Plus/4 is rengeteg örömet adott, így be kell látni, hogy sokkal inkább igaz rá a CoVboy által később ráaggatott becenév: a C+4 valójában egy Fellegekben Szárnyaló Flamingó!
Az írás Dabadab segítsége nélkül nem jöhetett volna létre. Köszi!
elefant
