A stepping

Lelkesebb olvasóink bizonyára emlékeznek még MSI 850 Pro2 - extrém P4 tuning című cikkünkre. Az iromány persze a Pentium 4-ről és az azt cipelő alaplapokról szólt, mégis, bizonyos részei a szűk témakörön kívül is hasznosak lehetnek. Ezen téma nem más, mint a túlhajtás, népszerűbb nevén tuning, külhonban overclocking ("túlórajelezés"). A téma örökérvényűségét maguk a gyártók biztosítják azzal, hogy időről-időre piacra dobják "csodaprocesszoraikat", melyek azt eredményezik, hogy pár hét elteltével még a "legkevésbé menő, anti-tuning-tálentum havernak" is vagy 2-300 MHz-vel jobban húzható procija lesz, mint nekünk, noha mi éppen akkorra fejeztük be folyékony nitrogén alapú hűtésünket, mely konstans -80 Celsius fok körül tartja gépünket. Ezt pedig nem viselheti el szuperegónk, hiszen mit szólnak majd a lányok, ha megtudják, hogy Péternek TÉNYLEG 1500 MHz-en megy, ami nekünk csak 1157 MHz-en (elnézést minden Pétertől...)?! Nem lennénk prohardver, ha nem lenne annyi vér a *ucánkban, hogy ne tegyük tönkre "Péter" játékát...

Következzék tehát a tuti, a biztos, a mindig működő, az überjó megoldás Celeron és Pentium III processzorok tuningolására, melynek apropóját a Coppermine-128 (Celeron) és a Coppermine-256 (Pentium III) gyártósorokon nemrég bevezetett új gyártástechnológia, a cD0-ás stepping adja! Mielőtt azonban előrukkolnánk a száraz adatokkal, egy rövid idézetet eszközölünk a fent említett cikkből, hogy biztosak lehessünk benne, mindenki érti és érzi a cD0, és a stepping szavak fontosságát. A szövegrészlet természetesen Pentium 4-es processzorokról szól, de a lényeg nem is a konkrét processzor, hanem az "elv":

-- x --

(...) Ha birtokunkban lenne egy 1.4 GHz-es processzor, amit valamilyen oknál fogva 1.7 GHz-esnek gyártottak (1.7 GHz-es magot rejt), de végül csak 1.4 GHz-esnek adták ki, majdnem biztos, hogy elérnénk az 1866 MHz-et. Jól hangzik, de mi a fészkes fenéért adna ki bárki (főként az Intel) egy 1.7 GHz-es példányt 1.4 GHz-esnek, amikor az 1.7 GHz-esként több pénzt hoz neki? A válasz elég egyszerű, és az Intel amióta csak él és virul, ezt a "trükköt" alkalmazza (Ugye emlékeztek az SL2W8-as sorozatú P2-300 MHz-es procira, ami alapfeszültségen ment 450 MHz-en? Bizony, a "Malay Sandokan" is pontosan ilyen "csodaproci" volt...).

Az idő múltával egy bizonyos CPU egyre kisebb hibaszázalék mellett születik. A gyártósorok tökéletesednek, új steppingeket vezetnek be, stb. Stepping a kulcsszó! A stepping a processzor gyártásánál felhasznált szilícium-mag verziószámát jelenti. Magasabb stepping szám/kód többnyire azt jelenti, hogy pár CPU hibát orvosoltak, az adott proci által kibocsátott hőt sikerült lejjebb szorítani és a kibocsátás/frekvenciák nőttek. Leginkább úgy képzelhetjük el, mint egy új BIOS verziót, tele hibajavításokkal. De mi történik akkor, ha egy új stepping az Intel számára lehetővé teszi, hogy minden processzorát 1.7 GHz fölött gyártsa, ugyanakkor az alacsony sebességű példányok iránti kereslet még mindig rendkívül magas? Álljanak vissza a régi gyártósorokra? Szó sem lehet róla, hiszen a költségek nőnének mindennemű haszon nélkül! Adja az 1.7 GHz-es példányokat is az 1.4 GHz-es árán? Számunkra ez egy egyértelmű "igen", de az Intel számára ugyanilyen határozott "nem", hiszen rengeteg pénzt vesztenének az olyan vásárlókon, akik az eredeti (magas) áron is megvették volna az 1.7 GHz-es procit. Tehát az egyetlen - profitábilis - megoldás, hogy kielégítsék az 1.4 GHz-es példányok iránti keresletet, még akkor is, ha minden P4-es 1.7 GHz-esnek születik. Itt jön képbe a szorzózár: kiadatik az 1.7 GHz-es maggal szerelt P4, de csak 14X-es szorzóval, 1.4 GHz-es felirattal. Nos, mi ezeket a procikat szomjazzuk! "Csak" egy 1.4 GHz-es árát kérik tőlünk, de 1.7 GHz-es belsővel érkeznek és feltehetően gond nélkül mennek majd 133 MHz-es FSB mellett 1866 MHz-en. (...)

-- x --

Gondolom mostanra mindenki sejti, hogy milyen Celeronokat és P3-asokat keresünk... az új stepping kódja a cD0-ás, a soron következő táblázatokban tehát ezeket a procikat kell figyelnünk. A megadott sSpec (szériaszám) az a kód, aminek segítségével vásárláskor megismerhetjük a keresett CPU-t, ez ugyanis mindegyikükön rajta van, a kis fekete részen, apró, fehér betűkkel. Még annyit jegyeznénk meg, hogy a cD0-ás steppingű procik 1.75 V-os magfeszültségen üzemelnek, akár Celeronról, akár P3-ról van szó, és ezt fel is tüntetik a szériaszám közvetlen közelében.

Celeron adatok

Intel Celeron Processor sSpec Információk

** További információkat találhattok az Intel Celeron processor Spec Update oldalon.

A Celeronok 766 MHz-ig 66 MHz-es FSB-t használnak, 800 MHz-től fölfele 100 MHz-est. Ez fontos döntési szempont, ugyanis az Intel processzorok szorzója zárt, a proci tényleges órajelét pedig a szorzó * FSB képlettel kapjuk, tehát tuningra egyedül az FSB állítgatásával van lehetőségünk. Az FSB 66, 100 és 133 MHz-en szabványos, ilyenkor működik az AGP és a PCI busz is az előírt órajelen (mivel azok órajelét az FSB-ből származtatják). Gyakorlatilag minden tesztünknél arra a következtetésre jutottunk, hogy a magasabb FSB egy az egyben nagyobb összteljesítményként csapódik le, a mai rendszerek szűk keresztmetszete ugyanis főleg az FSB. Nem meglepő tehát, ha a 66, 100 és 133 MHz közül a legutóbbit preferáljuk. Azt viszont ne várjuk még egy cD0-ás 733 MHz-es Celerontól (66 MHz * 11X szorzó) sem, hogy 133 MHz-es FSB mellett 1466 MHz-en menjen (133 MHz * 11X szorzó), ezt egyszerűen nem bírják, mégpedig azért nem, mert a leggyorsabb cD0-ás steppinggel gyártott Celeron 1100 MHz-es, tehát feltehetően az összes cD0-ás prociban kvázi 1100 MHz-es példány rejtőzik.

Tovább kell tehát keresgélnünk, és a 66 MHz-ről 133 MHz-re való, kivitelezhetetlen ugrás helyett inkább a 100 MHz - 133 MHz párost kell választanunk. Egy 800 MHz-es Celeron esetében ez azt jelenti, hogy 8 * 100 MHz helyett 8 * 133 MHz-en hajtjuk, ami 1066 MHz-et eredményez! Ennyit pedig bírnia kéne a cD0-ás szériának! Az utolsó érdekes versenyző talán a 850 MHz-es, itt 1133 MHz-et kapunk 133 MHz-es rendszerbusz mellett, ami még beleférhet a cD0-ás keretekbe.

Pentium III adatok

Pentium III Processor sSpec Információk

** További információkat találhattok az Pentium III processor Spec Update oldalon.

A bizonyíték: tuning procik

A Pentium III-asok, a Celeronokkal ellentétben csak 100, vagy 133 MHz-es FSB-vel érkeznek hivatalosan, így kénytelenek vagyunk a 100 MHz-es példányokat szeretni. A képlet így ugyanaz, mint a Celeronoknál, a 800 MHz-es P3-asok lesznek az igaziak 133 MHz mellett (ugyanúgy 1066 MHz-es végső órajelen... 850 MHz-es cD0-ás példány nincs a táblázatban, ez előtt mi is értetlenül állunk...). Megjegyezzük, hogy akinek minőségi tuning alaplapja van, amely bőven bírja a 133 MHz fölötti FSB-ket, az választhat alacsonyabb órajelű cD0-ás procit, hogy aztán magasabb FSB-vel, és így nagyobb összteljesítménnyel lője be a végső 1100 MHz körüli értéket. Például egy 700 MHz-es procinál 7 * 150 MHz = 1050 MHz, ami jó eséllyel még a 8.5 * 133 MHz = 1133 MHz-en is túltesz, noha végső órajel tekintetében az utóbbi megoldás a jobb.

Ideálisnak éppen nem mondható, de használható tesztalanyaink voltak: egy 800 MHz-es Celeron (ez OK), és egy 866 MHz-es P3-as (ez a gyári 133 MHz-es FSB miatt annyira nem). A procikat először egy Azza Pro266-os lapban teszteltük, ám hamar csalódnunk kellett: 155 MHz-es FSB mellett a P3-as még alapfeszültségen, tehát mindenféle hókuszpókusz nélkül ment, följebb viszont sehogy sem. Az Azza lap kifutotta magát. Ekkor jött a felmentő sereg, egy Tualatin kompatibilis MSI lap személyében (akire egy hamarosan megjelenő cikkünkben még visszatérünk... :D), mely 166 MHz-ig vitte a P3-ast. Itt már egy korty feszültséget is kellett neki emelni, tehát érezhető volt, hogy kezdjük elérni a processzor határait (nem értük el, biztosak vagyunk benne, hogy itt is a lap volt a szűk keresztmetszet: 166 MHz-es FSB-nél már nem bírt többet... ezért is fontos, hogy gyári 100 MHz-es példányokkal próbálkozzunk!). A Celeronnal a 100 MHz-es gyári FSB mellett ilyen szempontból nem voltak gondok, az egyszerűen 1100 MHz-ig bírta, 138 MHz-es FSB, 1.8 V-os feszültség és irdatlan hőtermelés mellett.

Teszteredmények

A processzorokat nem állt szándékunkban összevetni se az Athlonnal, se a P4-gyel, se a Tualatinnal (oops!). Cikkünk célja mindössze annyi, hogy megmutassa a tájékozott vásárlónak, hogy melyik Celeront, vagy P3-ast vegye, ha már eldöntötte, hogy ilyen processzorra költi a pénzét. Az, hogy Athlon-e, avagy P3, egy másik cikk témája, ennek ellenére nem szeretnénk teszteredmények nélkül "kihúzni a dugaszt", mert tudjuk, hogy sokaknak főként ezek számítanak. Idő hiányában csak a P3-ast tudtuk megvizsgálni közelebbről...

P3 @ 6.5 * 166 MHz, CPU eredmény

P3 @ 6.5 * 166 MHz, FPU eredmény

P3 @ 6.5 * 166 MHz, RAM eredmény

Nem maradhatott el kedvenc Unreal Tournament Timedemónk sem, mely a következőket hozta:

• 640 x 480-as felbontás: 171 FPS
• 800 x 600-as felbontás: 168 FPS
• 1024 x 768-as felbontás: 162 FPS

Konklúzió

A cD0-ás stepping számunkra annyit jelent, hogy bizonyos Celeron és Pentium 3-as processzorokban 1100 MHz-es mag rejtőzik, a gyári órajeltől függetlenül. FSB kritériumokat is figyelembevéve azt mondhatjuk, hogy a 800 MHz-es Celeron és a 800 MHz-es Pentium III, már amennyiben cD0-ás ízesítésben érkezik, szinte biztosan túlhajtható 1100 MHz-re, sőt, talán egy kicsit tovább is. Táblázatainkból könnyen azonosíthatóak a kérdéses cD0-példányok, a potenciális teljesítménynövekedés tehát kockázatmentes, ezt igazoltuk is konkrét processzorokkal. Egy közel 50 százalékos, egzotikus hűtési módszereket nem igénylő túlhajtást pedig joggal nevezhetünk extrém tuningnak!

(Parci)