Külső, ergonómia 1.

A megfelelő ár/érték aránnyal és nagyon jó képminőséggel, ergonómiával rendelkező Samsung EX1 komolyan feladta a leckét a konkurenciának. Időközben járt nálunk a Panasonic LX5 készüléke, amely jóval több pénzért sem volt képes többet nyújtani nála. Most a Canon gépén a sor, hogy bizonyítsa, van-e értelme egy kisebb vagyont kifizetni egy csúcskompaktért.

A Canon PowerShot G12 a G10-ben már megismert külsőt viszi tovább - persze a mérnökök azért itt-ott változtattak a vázon, nehogy unalmassá váljon. A számos dedikált vezérlőn kívül immár egy plusz vezérlőtárcsa is felkerült a palettára, amely az előlapon kapta meg helyét.

A tárcsa valahogy nem akar ujjra esni, pedig mind mutatóujjal, mind középső ujjunkkal elérhető. Ha a masinát két kézben tartjuk, akkor valamelyest könnyebb a forgótárcsa kezelése, de minimális fogásváltásra mindenképp szükség lesz.

A duci markolati rész egy csúszásgátló bevonatot kapott, amely ráadásul jól is néz ki, elegánsabb külsőt adományoz a gépnek. A fényképező fogása nem rossz, de amint majd a hátoldalt ábrázoló fotónk mutatni fogja, a markoló kéz hüvelykujja kissé szűkös helyre van bepréselve. Az előlapon balról jobbra haladva megtaláljuk a már említett paraméterező tárcsát, az AF segédfényét (mely erős, kékes fényt bocsát ki), az optikai keresőt (erről kicsit később bővebben), végül a fixen beépített vakut.

A G12 hátlapja kezelőszervekkel zsúfolt, ami egyrészt jó, hiszen a gombokhoz és a tárcsákhoz különböző funkciók rendelhetők, így a gép használata korlátok közt egyénre szabható, másrészt nem annyira jó, mert némileg kényelmetlenné teszi a készülék fogását. Figyeljük meg a jobb felső sarkot: a hüvelyujjnak kialakított hely igen szűk lett. Egyik oldalról a kijelző széle, másik oldalról a nyomógomb szigete nyomja.

Nagyon helyesen a Canon is kihajtható és elforgatható kijelzővel látta el csúcskompaktját, így szinte bármilyen szögben kényelmesen fotózhatunk vele. Az egérmozi 2,8”-os átmérővel bír, ami valamelyest eltér a divatos 3”-tól, ám szerintünk ennyi is bőven elég, ráadásul nagyon szép a képe, és valamivel talán kevesebbet is fogyaszt nagyobb társainál.

A TFT képe teljesen ki is kapcsolható, így nem zavaró az optikai kereső használata közben. A kis kukucs-lyuk nagyban hozzájárul ahhoz az érzéshez, hogy „igazi” fényképezőgéppel dolgozunk, hiszen mégiscsak szemhez emelve lehet legkényelmesebben fotózni. A kereső zoomos működésű, hűen adja vissza az aktuális gyújtótávolságon látott képet (az LCD-n is majdnem teljesen ugyanazt a képkivágást lehet látni, mint benne). Hátránya persze, hogy semmiféle információt nem közöl a felhasználóval. Szemüvegesek is örülhetnek, egy kis tárcsával be lehet a megfelelő dioptriaértéket állítani.

Adatlap

Canon PowerShot G12
Érzékelő típusa, mérete	CCD, 1/1,7"
Effektív felbontás	10 MP
Optika	Canon Zoom Lens (28-140 mm ekv.) 5x
Optika kezdő fényereje (W-T)	F2.8-F4.5
Képstabilizátor	van
Képstabilizátor jellege	mechanikus
Záridő	1/4000-15 mp
LCD	artikulatív 2,8" PureColor II VA TFT 461 000 képpontos felbontással
Belső memória	nincs
Támogatott memóriakártyák	SD, SDHC, SDXC, MMC, MMCplus, HCMMCplus
AF típusa	AiAF TTL
AF módok	egyszeri, folyamatos, szervó AF/AE, AF követés
AF élességállítási tartománya	1 cm-től
ISO érzékenység-tartomány	auto, 80, 100, 125, 160, 200, 250, 320, 400, 500, 640, 800, 1000, 1250, 1600, 2000, 2500, 3200
Fénymérés módja	kiértékelő (az Arcfelismeréses AF funkcióhoz kapcsolódik), középre súlyozott átlagoló, szpot (középponti, illetve az Arcfelismerés AF vagy a FlexiZone AF funkcióhoz kapcsolt)
Fehéregyensúly	automatikus, napfény, felhős, izzólámpa, fluoreszcens, fluoreszcens H, vaku, víz alatti, egyedi 1, egyedi 2. Fehéregyensúly-korrekció
Vaku	50 cm - 7 m (n.a.); 1/2000 mp-es vakuszinkron
Vaku üzemmódok	automatikus, manuális vakubekapcsolás és -kikapcsolás
Exponálás	egyképes, sorozatfelvétel és önkioldó (0 és 30 mp közt állítható)
Üzemmódok	P, A, S, M, C1, C2, sémák, filmfelvétel, gyenge megvilágítás (2,5 MP felbontással ISO 12800), pillanatkép, auto
Scene üzemmódok	portré, tájkép, gyerekek és házi kedvencek, sport, mosoly, kacsintásra induló önkioldó, arcra induló önkioldó, szuperélénk, poszterhatás, lombok, hó, vízpart, tűzijáték, víz alatti, színkiemelés, színcsere, nagy dinamikatartomány, halszemoptika-hatás, miniatűreffekt, nosztalgia, illesztéssegéd (panoráma)
Első kép elkészítésének ideje	3,1 mp
Két kép közötti idő	2,45 (RAW+JPEG); 2,17 mp (JPEG)
Felbontás	3648x2736, 2816x2112, 1600x1200, 640x480, 3648x2048, 2816x1584, 1920x1080, 640x360, 3648x2432, 2816x1880, 1600x1064, 640x424, 2736x2736, 2112x2112, 1200x1200, 480x480, 2192x2736, 1696x2112, 960x1200, 384x480
Nyers (RAW) fájl	van, CR2
Effektek	saját színek, saját színek mód kikapcsolva, élénk, semleges, szépia, fekete-fehér, film pozitív, világosabb bőrszín, sötétebb bőrszín, élénk kék, élénk zöld, élénk vörös, egyéni szín
Videofelvétel	van, MOV (H.264)
Videó minősége	1280x720 @ 24 fps, 640x480 @ 30 fps, 320x240 @ 30 fps, dioráma: 1,5, 3, 6 kép/mp
Videó maximális hossza	maximum 29 perc 59 mp (HD), vagy 4 GB-os fájméretig, illetve 1 óra kisebb felbontásokban
Extrák	valós képű zoom optikai kereső, artikulatív kijelző, teljes manuális vezérelhetőség
I/O interfész	HDMI, mini USB
Áramellátás	NB-7L Li-ion akku (7,4 V, 1050 mAh, 7,8 Wh)
Méret	112,1 x 76,2 x 48,3 mm
Tömeg	401 gramm (akkuval és memóriakártyával)
Bruttó fogyasztói ár	154 900 Ft
Garancia	1 év

Külső, ergonómia 2.

A Canon G12 objektív tubusa rendelkezik egyfajta bajonettel, amelyre szűrőtartó adapter vagy más konverter is felcsavarható. Sajnos, mivel spéci a bajonett, ezért valószínűleg az utángyártott modellek is drágák lesznek hozzá.

A vezetékes távkioldó aljzata, a HDMI és az USB egy jó minőségű csapóajtó mögé kerültek a váz jobb oldalán. A gyártó jól oldotta meg a nyakpánt felfogatására szolgáló fémhurok kialakítását és elhelyezését, ez ugyanis a legkisebb mértékben sem zavaró a gépet fogó kéznek.

A váz alján a fém állványmenet ennél a fényképezőnél sem az optikai középvonal alatt található. Az akkut és a memóriakártyát rejtő ajtó masszív, reteszelésének módja pedig véleményünk szerint a legjobb (az egész ajtót el kell húzni oldalirányba, hogy lenyíljon).

Legfelül, a fényképezőgép tetőlemezén expozíció-korrekciós tárcsa, vakupapucs, ISO és módválasztó tárcsa mellett a bekapcsológomb és a zoomgyűrű által közre vett kioldó található. Végül még pár összehasonlító kép, ahol a Canon PowerShot G12 mellett a szintén új Nikon Coolpix P7000 és a korábban már tesztelt Samsung EX1 látható:

A G12 nem egy apró jószág, de ennyi kezelőszervnek kell is a hely. Fogása leginkább kétkezes használatkor jó; a nyomógombok határozott nyomást igényelnek, így legalább véletlenül nem hozható működésbe egyik sem. Az egész gép kialakítása kimagaslóan jó minőségű, s bizony azt kell mondani, érződik, hogy Japánban készült. Örültünk az optikai keresőnek, de az igazi megoldás bizonyára majd a Fujifilm X100 hibrid keresője lesz, amely mindkét világ (EVF és OVF) előnyeit ötvözi.

Menürendszer

A Canon PowerShot G12 menüje a készülék komolyságához képest igen puritán felépítésű. A magyarul is elérhető rendszer három fő oldalból áll: „felvételi beállítások”, „fényképezőgép beállításai”, valamint „gyakran használt funkciók bejegyzése”. Az első fő menüpontban a fotózáshoz szükséges paramétereket változtathatjuk meg, például az AF keret jellegét, a digitális zoomot, az AF többi funkcióját, a vakuvezérlést, a pislogásészlelést, a képstabilizátor módját és hasonló dolgokat. A második szekcióban elnémíthatjuk a gépet, engedélyezhetjük vagy éppen tilthatjuk a tippek megjelenítését, beállíthatjuk az LCD fényerejét, elvégezhetjük a memóriakártya és a mappák műveleteit, kalibrálhatjuk az elektronikus szintezőt, megadhatjuk a menü nyelvezetét stb. A harmadik pontba a felhasználó maga választhatja be (egy sajnos igen szűk kínálatból) a neki fontos menüpontokat. Ha ezt megtettük, a gép mindig ide dobja be a fotóst, ha a menü gombot megnyomja a gépen.

Természetesen kapunk gyorsmenüt is, ahol a következő szolgáltatások érhetőek el közvetlenül: dinamikatartomány javítása, fehéregyensúly, saját szín, képsor (bracket), felvételi mód (egy kép, sorozatkép), vaku ereje, ND szűrő, a kép oldalaránya, képrögzítés (JPEG, RAW) és a kép mérete.

A képek visszanézésekor is számos lehetőség tárul elénk: elindíthatjuk az intelligens válogatást, a diavetítést, törölhetünk képeket, de védhetjük is azokat a véletlen törlés ellen, elforgathatjuk, kedvencekhez adhatjuk, vagy akár saját kategóriát is adhatunk nekik. De találunk még itt olyan szolgáltatásokat is, mint az i-Contrast, a vörösszem-javítás, a képkivágás, átméretezés, saját színbeállítás.

A kijelzőn megjeleníthető az akku töltöttsége, a hisztogram, a működési mód, a vaku állapota, az AF keret, a szintező, a fénymérés módja, az expozíció-korrekció, az aktuális ISO érték és a segédrács.

Képeink visszanézésekor szintén elég sok adatot láthatunk: hányból hányadik kép az éppen látott, milyen módban készült milyen fényméréssel, mennyi volt a záridő, a rekeszérték, milyen érzékenységet használtunk, kellett-e korrigálni az expozíciót, milyen fehéregyensúlyt használtunk, mekkora a fájl mérete, mekkora a kép mérete, s végül a kép elkészültének dátuma és ideje.

A Canon G12 menüje egyszerűen kezelhető; emellett összegyűjthetjük a számunkra legfontosabb menüpontokat egy saját fő pontba, kár, hogy ez utóbbi csak egy igen korlátozott listából állítható össze. A fényképezőnek tudásához képest azonban túlzottan egyszerű a menüje. Több beállítási lehetőséget is hiányoltunk, az egyik legfontosabb talán a zajszűrés paraméterezhetősége lenne.

Működés

A gyártó honlapján röviden csak úgy jellemzi gépét, hogy „A mérce”. Nos, a DIGIC 4 processzornak köszönhetően a működési sebesség valóban nem rossz, de ez ebben az árkategóriában el is várható. Összehasonlításképp az EX1 és az LX5 szolgált, ahol előbbi talán egy hangyányival lassabb volt, a Pana gépe viszont semmiben sem maradt le tőle. Igazából nem is a képfeldolgozás szokott gondot okozni, hanem a memóriakezelés (főleg RAW+JPEG mentése esetén vannak azért problémák egyes fényképezőknél) és az egyes funkciók közti váltás (például sémáknál). Szerencsére a G12 itt is remekelt, sehol nem kellett rá várni. Pár száraz adat: bekapcsolást követően 3,1 mp után készülhet el az első kép (1,31 mp után már megjelenik az élőkép a kijelzőn), két kioldás közt 2,45 mp (RAW+JPEG), illetve 2,17 mp (csak JPEG, legnagyobb méretben és legjobb minőségben) telik el.

Aminek nem szoktunk örülni, ha a zoomolás túl gyorsan zajlik, olyankor ugyanis nem lehet azt finoman adagolni. A Canon G12 optikája kereken 2 mp alatt halad végig a teljes gyújtótávolsági tartományon úgy, hogy közben jól adagolható marad. Az optika a zoomgyűrű elengedése után szinte azonnal megáll a kívánt pozícióban. Egyes fényképezőknél találkozhattunk már olyan megoldással, hogy a zoomgyűrű erőteljesebb elhúzásával gyorsult a nagyítás menete, azonban a Canon gépe ilyen tudással nem rendelkezik.

Számos képi hatást kapunk a G12-be építve, melyek közül egyesek sémaként, mások pedig színhatásként érhetők el. Ez az elrendezés azonban nem teljesen érthető, hiszen míg például a „különlegesen élénk” vagy a „színcsere” séma, addig az „élénk” vagy a „diapozitív” hatás egyszerű „saját színként” jelenik meg. A képhatások közül nem egy paraméterezhető, mint például a „nosztalgia”, ahol a kép „öregedését” az elülső paraméterező tárcsával szabályozhatjuk. Az érdekesebb hatások (szerintünk): színkiválasztás (a kiválasztott színen kívüliek fekete-fehér árnyalatokban jelennek meg), halszem (bár ennek erősen digitális „szájíze” van), a dioráma (T/S optikákat mímeli) és a szépia.

Mindenképp említést érdemel még a HDR séma, ahol a fényképező automatikusan készít el három felvételt, majd azokat összegyúrva egy nagyobb dinamikatartományú képet rak le elénk. Az eredmény tetszetős, életszerű, nem a több helyen látott szín- és tónusorgiába áthajló valamit láthatjuk viszont. Aki inkább maga szeretne a HDR képek elkészítésével foglalkozni, annak is kínál megoldást a G12:

Manuálisan készíthetünk AEB képsort, ahol a „disp.” gomb megnyomásával az egyes exponátok közti különbséget 1/3 FÉ értékben adhatjuk meg a hátsó paraméterező tárcsa elforgatásával. De ez még nem minden, mert ugyanígy készülhet fókuszsorozat is (a téma elé, rá és mögé fókuszálva). A képek dinamikatartományát is szabályozhatjuk automata, 200% és 400% beállításokkal.

Ki ne szeretne életében legalább egyszer olyan képet készíteni egy vízesésről, ahol a víz szépen meg van folyatva? Nappali fényviszonyok mellett ehhez egy ND szűrőt kell segítségül hívnunk, ami ennél a gépnél viszont eleve be van építve és menüből aktiválható (ha ez kevésnek bizonyulna, akkor természetesen külső szűrővel is dolgozhatunk, miután beszereztük a bajonettre felerősíthető szűrőtartó adaptert).

A sémák közt barangolva felcsillant a szemünk, amikor a panorámasegéd funkciót megláttuk. Utána jött azonban a hidegzuhany, mivel itt valóban csak segéddel lehet dolgunk, ami ráadásul annyira nem is segítőkész, mint mi azt szeretnénk. Lehet választani jobbról balra, illetve fordított irányú panorámakészítés közül. Ilyenkor a választott módnak megfelelő oldalon megjelenik az első kép elkészítése után egy képrészlet, amit megpróbálhatunk komponáláskor a kijelzőn a megfelelő helyre mozgatni. A baj csak az, hogy ez a képrészlet nem áttetsző, tehát elfedi a látott képet, így elég nehézkes a megfelelő pozicionálás. Ha nem rendelkezünk külön olyan szoftverrel, amely képes az így elkészített képeket összerakni, akkor a fenti példához hasonló „szépségeket” alkothatunk. (A gyári csomagban mellékelt CD-n van ilyen program).

A masina nyomkodása közben fény derült egy kis "húsvéti tojásra" is: ha a FUNC./SET gombot hosszabb ideig nyomva tartjuk, akkor előbukkan az óra a kijelzőn.

A beépített villanó elég jó erővel bír, a fenti kép 140 mm-nek megfelelő gyújtótávolságon készült igen rossz fényviszonyok mellett (délután, erősen borult ég) úgy, hogy fényereje közepesre volt állítva.

Ha már a telecentrikus végén járunk a dolgoknak, említsük meg a Canon G12 hibrid képstabilizátorát is. A gyártó kissé kétértelműen fogalmaz a termék honlapján, hiszen azt írja „[...]Az optikai képstabilizátor 4 fokozatban korrigálja a fényképezőgép rázkódását[...]”. Vajon ez úgy értendő, hogy 4 FÉ-nyi előnyt élvezhetünk, vagy hogy négyféle állásban működtethető (ez csak részben igaz, hiszen a negyedik mód a kikapcsolt állapot lenne) a rendszer? Fenti képünk szerint biztos nem 4 FÉ-nyi az előny, a 2,5 reálisabb.

Összesen ötféle oldalarány közül választhatunk: 16:9, 3:2, 4:3 (natív), 1:1 és 4:5. Bár ezek hasznosak lehetnek fotózáskor, igazából érthetetlen a nagy „hype” ekörül a funkció körül, hiszen képeink utólagos feldolgozásakor is tetszés szerinti oldalarányt érhetünk el a megfelelő vágással.

A Canon PowerShot G12 sok remek szolgáltatás mellett teljesen automata vagy teljesen manuális módot is kínál. Sőt lehetőségünk van a JPEG formátum mellett a RAW használatára is, amely óriási segítség lehet utófeldolgozáskor, ha nehézkes körülmények közt készítettük fotóinkat, és mindenképp szükséges a komolyabb korrekció. A halszem és a dioráma effekt kissé digitálisra, „műszagúra” sikeredett, és a panorámasegéd sem igazán nyerte el tetszésünket - főleg, ha szem előtt tartjuk a masina árát, akkor bizony elvárható lenne egy, mondjuk a Sonyéhoz hasonló pásztázó panoráma funkció.

Képminőség 1.

Minél kisebb átfogású egy (általános célú) optika, annál könnyebben lehet annak torzításait kordában tartani. A Canon PowerShot G12 objektíve ötszörös zoommal rendelkezik, így jó alapokkal indul.

Az ekvivalens 28 mm-ről induló rendszer látszólag elfogadható mértékű hordótorzítású széles látószögön. Úgy tűnik, a G12 elektronikája nem kompenzálja a torzítást, nem végez digitális képjavítást. Az objektív telecentrikus végén nincs látható párnatorzítás.

Becsillanásoknak a legkegyetlenebb esetekben sem volt esélyük; a kromatikus színi hibák is nagyon szépen el lettek takarítva. Tüzetes keresgélés után fenti képnek is csak a jobb szélén látható épület egyes élei mutatnak lilás és zöldes szellemképet.

Képmintáink alapján a fényképezőgép fénymérése (kiértékelő módban) pontosnak mondható, és az automatikus fehéregyensúly sem volt rossz. A színtelítettséggel voltak néha apróbb gondok, a masina a vöröses árnyalatokat néha túl-, a kékeseket pedig lehúzta.

Zajos képeink is nagyon jó teljesítményre utalnak: a G12 akár ISO 800, vagy minimális kompromisszummal akár ISO 1600 mellett is igen szép képeket készít. ISO 1600-on azonban már minimális részletvesztés tapasztalható, ami a zajszűrés miatt következik be.

Manuálisan ISO 3200-ig lehet felmenni az érzékenységgel, s bizony, ennél a fényképezőnél ezen az értéken is nagyon jól lehet dolgozni. A vonalas képrészleten a legszűkebb vonalközök is különállónak látszanak, a színes felületek határozott éllel rendelkeznek, s a festmény részlete is elfogadható mértékben mosódott csak el. Csökkentett felbontásban a módválasztó tárcsán kiválasztható „Kevés fény” sémában akár ISO 12800-ig is feltolható az érzékenység (automatikus vagy manuális ISO értékválasztással).

Képminőség 2.

Valós használat közben is beigazolódott előző oldalon olvasható állításunk: még az ISO 1600-as érzékenység is teljesértékűen használható. Az éppen nálunk vendégeskedő két riválissal (Nikon Coolpix P7000 és Samsung EX1) készítettünk egy apró összehasonlítást (ahol lehetséges volt, kikapcsoltuk vagy minimalizáltuk a zajszűrést, minden kép JPEG-ben készült azonos beállítások mellett):

Külön-külön nem értékelnénk a gépeket, hiszen az EX1-ről már írtunk cikket, a Nikon P7000-ről pedig majd később lehet olvasni észrevételeinket. Az már most látható, hogy a G12 nagyon jó eredményt ért el ezen a szűrőn.

Mivel a PowerShot G12 nem csak JPEG-ben, hanem RAW-ban is képes elmenteni fotóinkat, így persze felmerül a kérdés, vajon érdemes-e élni is a lehetőséggel, vagy maradjunk a JPEG-nél. Ez a kérdés egy örökös vitát vet fel, annyi azonban biztos még a kompakt gépekre is, hogy ha később bele szeretnénk nyúlni fotóinkba, legyen az művészi vagy egyszerű retus feladat, úgy mindenképp szükségünk lesz a RAW adta lehetőségekre. Manapság fillérekért lehet hozzájutni 8-16 GB kapacitású SDHC memóriakártyákhoz, így nyilván nem okoz majd fejtörést a 10-14 MB-os nyersfájlok tárolása sem. Ha számunkra fontos eseményen, helyzetben, helyen szeretnénk megörökíteni a látottakat, akkor mindenképp használjuk a gép adta lehetőségeket, megéri.

Kis beletanulással és minimális energiabefektetéssel látványos képjavításokat hajthatunk végre. Fenti pár példa csupán percek műve volt, nem is másztunk bele a szoftver lelkébe, így csak élesítést, zajszűrést (luminancia és krominancia), kis kontrasztjavítást alkalmaztunk vegyesen. A magas érzékenység okozta „pixelmosoda” is esetenként nagyon jó eredménnyel szüntethető meg.

A Canon PowerShot G12 nagyon jó képminőséggel rendelkezik. Igazából nincs is nagyon olyan képi elem, amibe bele lehetne kötni ebben a kategóriában. Ráadásul lehetőségünk van a RAW mentésre, így az esetleges hibákat később kedvünkre javítgathatjuk.

Filmfelvétel és értékelés

Elérkeztünk a G12 gyenge pontjához, a filmfelvételhez. A gép hozza a minimálisan elvárhatót, tud 1280x720-ban mozgóképeket rögzíteni. Felvétel közben azonban sem optikai zoom (felvétel előtt tetszés szerint állíthatjuk a gyújtótávolságot), sem AF nem áll rendelkezésünkre. A film rögzítése előtt választhatunk MF-t (miután kiválasztottuk, manuálisan beállítjuk a kívánt fókuszt, majd ez marad felvétel közben is végig, nem lehet módosítani), AF-t (felvétel előtt automatikusan élességet állít a gép a témára, majd ezt az élességállítást használja végig), valamint makrót (szintén fix fókusszal). Ha szeretnénk képstabilizációt, úgy abból (érthető módon) csak a folyamatos áll rendelkezésünkre.

A gép tud még szélzajcsökkentést, dioráma effektust, színkiválasztást és színcserét felvétel közben. Ha szeretnénk, a fehéregyensúlyt is átállíthatjuk automatikusról a nekünk tetszőre. A színtónusokat és az ND szűrőt is használhatjuk felvételeinkhez. A kép- és a hangminőség jó, az elektronika gyorsan igazodik a fényviszonyok változásaihoz. Tesztfilm.

Értékelés

Masszív, nagyon jó minőségű felépítése van a Canon PowerShot G12-nek. Rendelkezik rengeteg dedikált vezérlővel, bizonyos határok közt szabad funkciókiosztású nyomógombokkal, kihajtható és elforgatható kijelzővel, zoomolós, optikai keresővel. Ergonómiája ebben a kategóriában az említett bibik ellenére jó. A készüléket használhatjuk teljesen automata módban vagy manuálisan - ahogy épp kedvünk tartja. Menüje egyszerű, könnyen áttekinthető, s uralható - szerintünk egy kissé túl puritán lett tudásához képest. Számos hasznos funkcióval és szolgáltatással gondoskodik felhasználója kényelméről a fényképező, így valóban öröm a használata. Működési sebessége gyors, fennakadásokkal sehol sem találkoztunk. Valahogy mégis hiányoltuk belőle a lelket - bár nagyon jól teszi a dolgát, mégis hiányzik belőle az a varázs, amely oly szerethetővé tesz egy-egy használati eszközt. Túl tökéletes? Nem, még mindig nem, de közel van hozzá. Magas ára és szegényes mozgókép részlege miatt "csak" egy ajánlott plecsnit kap tőlünk.

Termék megnevezése	Canon PowerShot G12
Jellemzés	Kompakt királykategória tagja kimagaslóan jó képminőséggel és bőséges szolgáltatáscsomaggal.
Pro	+ Igényes formavilág, + jó képstabilizátor, + nagyon jó minőségű felépítés, + hasznos szolgáltatások, funkciók, + igen jól teljesítő optika, + a szűrőket filmfelvételhez is lehet használni, + nagyon jó állóképminőség, + zoomos OVF, + jó fényerejű optika, + teljesen manuális mód állóképekhez, + színsemleges, erős vaku, + gyors működés, + konverterezhető, + artikulatív kijelző.
Kontra	- Nagyon drága, - szerény filmfelvételi tudás, - szaturáció néha nem tökéletes.
Ergonómia
Képminőség
Mozgóképek minősége
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene
Alternatívák	Samsung EX1, Panasonic DMC-LX3, Canon PowerShot G11, Panasonic DMC-LX5

Canon PowerShot G12

MLaca

A Canon PowerShot G12 fényképezőgépet a Canon Hungária Kft.-től kaptuk tesztelésre.