Külsőségek, ergonómia 1.

Minden utódot az elődjéhez hasonlítanak - mi is így teszünk az LX5-tel, hiszen arra vagyunk kíváncsiak - egyebek mellett -, hogy jobb lett-e, mint az LX3 volt anno. Külsőre a gép felépítése alapvetően nem változott, maradt a kimagaslóan jó minőségű fém burok, a dedikált vezérlők az egyes funkciókhoz.

Vegyük sorba, mi az, ami 2010-re megváltozott kívülről! Elölről nézve az új markolat tűnik ki egyből, amely ívelt formájának köszönhetően jobban kézbe illik, mint az LX3-é. Ha levesszük a lencsevédő kupakot, akkor arra is fény derül, hogy változott a gyújtótávolság telecentrikus vége (90 vs 60 mm). Sajnos a fényerő is, F2.8-ról F3.3-ra csökkent a megnyújtott "gyútávval", ám nincs nagy gond, 60 mm-en most is F2.8-as a legnagyobb blende. Aki jobban odafigyel, azt is észre veheti, hogy a vakusaru magasabbra került az új gépen, mégpedig nem ok nélkül: az LX5 a nagytestvér GF1-től kölcsönzött elektronikus keresővel is kiegészíthető! Eddig jó, örülünk (Vincent...).

Az optika tubusán maradtak a régről ismert kapcsolók: oldalt az AF módjait, felül a képarányt lehet beállítani. Utóbbinál a 4:3, 3:2 és a 16:9 kiegészült egy 1:1 aránnyal is.

Nagyon szerettük az LX3-nál, hogy az optika menetes tubust kapott, lehetővé téve különféle konverterek, extenderek és szűrők felcsavarozását. Ez a funkció szerencsére továbböröklődött az LX5-re így megfelelő átalakítóval akár csillagászati távcsőhöz is illeszthetjük gépünket.

A hátoldalon maradt a 3"-os, 460 000 képpont felbontású LCD, a multifunkciós gombsor fölött azonban szinte minden átrendeződött. Az előd mini joystickje eltűnt, csakúgy, mint a csúszókapcsoló, amellyel a masinát fényképezés és lejátszás üzemmódok között váltogathattuk. Az új megoldás elegánsabb lett, ráadásul jött egy paraméterező tárcsa is, amely jó kemény működésű - hála az égnek, így nem tudjuk véletlenül eltekerni, ha hüvelykujjunkkal ráfogunk; és ráfogunk, mert nem sokkal alatta van a hüvelyktámasz. A nyomógombok mérete maradt a régi, működésük jó, kellően kemény a nyomáspontjuk.

A masina jobb oldalába süllyesztett csatlakozók között már hiába keressük a külső tápellátást fogadó aljzatot, ez ugyanis lemaradt. Maradt viszont a HDMI és az USB csatlakozás.

Alulról nézve maradt minden a régiben, sajnos, a fém állványmenet továbbra is a váz aljának szélére került. Ennek egyedüli előnye, hogy nem kell lecsavarozni a fényképezőről az állványfej inzertjét, ha akkut vagy memóriakártyát kell cserélnünk.

A gépecske tetején szinte minden érintetlen maradt, csupán a „focus” feliratú nyomógombot váltotta a közvetlen filmfelvételt indító gomb.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!