A 3DS kézikonzol legjobb eredeti szerepjátéka mindenképpen a Bravely Default volt; és az „eredetit” ezúttal úgy értem, hogy nem folytatás, előzmény, netán mellékszál volt, hanem teljesen új karakterekkel és egy izgalmasan friss harcrendszerrel kényeztette játékosait. (Igaz, nem sokon múlott a dolog, a projekt ugyanis eredetileg a Final Fantasy: The 4 Heroes of Light folytatásának létrehozását célozta.) A Bravely Default azonban le sem tagadhatná, hogy a Square Enix kreatív birodalmában született meg: az ostoba cím, a kristályok körül alakuló történet, a steampunk repülő hajó, no meg a barátságos tinihősök – még egy amnéziás srác is van a bandában! – hangosan árulkodnak a kiadóról. Szerencsére nem csak elkoptatott klisékből és jól ismert panelekből építkezik a játék, köszönhetően talán annak, hogy a tényleges fejlesztést egy kevéssé ismert, igen lelkes stúdió végezte. A végeredmény egy kiválóan játszható, és mindvégig bájos RPG lett, ami több folytatást követően most Switch 2-n kapott újabb esélyt.
Mivel a 3DS idehaza nem volt valami ismert vagy népszerű hardver, felteszem, a legtöbben kimaradtak az eredeti kiadásból, így hiába van szó egy lassan 13 esztendős játék átiratáról, semmiféle spoiler felfedésébe nem bocsátkozom. Hiba is lenne, mert hiába meseszerűen aranyos minden karakter, a sztori második felének bonyodalmait lehetetlen lenne előre megjósolni. Az alapok ismerősek lehetnek a nagy jRPG-eszköztárból: ismeretlen eredetű mágikus rontás tör a világot működtető ősi kristályok egyikére, így az azt felvigyázó papnő, Agnès kénytelen hosszú küldetésre menni a helyzet rendbehozása céljából. Az első két játékóra során természetesen társakat is kap: az otthonát ocsmány háborús bűncselekmény következtében elveszítő Tiz, az amnéziás Ringabel, valamint a másik oldalról kollégái brutalitása miatt inkább mellénk álló Edea alkotják a csapatot. Az alsó hangon is 50-60 órás történet eleinte a megszokott mederben hömpölyög: egy-egy nagyváros által uralt régiókat fedezünk fel szépen megszabott egymásutániságban, teljesítjük a ránk bízott feladatokat és sorra győzzük le Eternia seregének egyre nagyobb hatalmú tisztjeit. Mivel a harc és a fejlődés kellemes, a szinkron minőségi és a karakterek is szimpatikusak, még ez is kiváló szórakozás, de aztán szerencsére sebességet vált a játék, és utazásaink sokkal váratlanabb irányokba és dimenziókba fordulnak.
[+]
A Bravely Default cím a harcrendszer két fontos elemére utal – játékcímként borzalmas az összhatás, de szerencsére a játékmenet terén pompásan működik a Brave és a Default parancs. Lényegében arról van szó, hogy ezekkel mi oszthatjuk be, hogy egy körben hányszor támadunk – passzív védekezéssel későbbre is tartalékolhatunk cselekvési lehetőségeket, de arra is van lehetőség, hogy afféle hitelt vegyünk fel ezekből. Alapjáraton minden körben egy akciópontunk van, amihez a védekezésnek megfelelő Default parancs egyet ad hozzá, így, ha két körben egymás után ezt használjuk, utána a Brave paranccsal ezeket elfogyasztva már háromszor tudunk cselekedni egyazon fordulóban. A Brave-vel azonban mínuszba is mehetünk, akár már a legelső körben cselekvési adósságba verve magunkat – de ha ez kell ahhoz, hogy a lehető leghamarabb megroggyantsunk valami bivaly ellenfelet, akkor ezt is simán megéri bevállalni.
[+]
A körök időzítésével való taktikázás mellett a harcok legfontosabb tényezői a karakterkasztok, ami nem valamiféle permanens foglalkozást, hanem állandóan változó, sűrűn cserélt tudáskészletet takar. Ez lényegében a Final Fantasy-sorozat klasszikus job-rendszere: a főellenfelek leverésével összesen 23 új kasztot nyithatunk meg a legelső csavargó mellé, és ezek közt bármikor válthatjuk a karaktereket. A kasztok egyenként, a karakter szintjétől függetlenül fejlődnek, és ennek során természetesen millió aktív és passzív képességet, speciális támadást és varázslatot tesznek elérhetővé. Ezen túl a kasztok azt is befolyásolják, hogy a karakterek melyik felszereléshez mennyire értenek egy adott pillanatban: a lovag és a templomos értelemszerűen jóval nagyobb bónuszt kapnak a nehéz fémpáncéloktól és a kétkezes pallosoktól, mint mondjuk egy kereskedő, egy kalóz, vagy mondjuk az egyik idézőspecialista. Hogy a rendszer még mélyebb legyen, minden karakterünk egyszerre két kaszt képességeiből mazsolázhat, valamint az összes, már megnyitott passzív képesség közül is kiválaszthat egyet.
Hirdetés
[+]
A HD Remaster kiadás nevéhez méltóan működik: grafika tekintetében csak a felhúzott felbontásnak és a 60 fps képfrissítésnek örülhetünk, de más tekintetben nem nyúltak a 3DS-eredetű látványhoz (még orrokat és lábfejeket sem kaptunk). Köszönhetően a már kézikonzolon is imádnivalóan aranyos karaktereknek, ezzel a rém puritán világtérképen túl nekem nem volt sok bajom, de ha valakiből hiányzik a Bravely Default-nosztalgia, azt meglephetik a fura alakok és a ceruzával rajzolt textúrák. Szerencsére a játékélmény terén millió kisebb javítást kaptunk, melyek közül nekem legjobban a csaták gyorsítása (akár négyszeres tempóig), valamint az eltárolható parancskiosztások, és az azokkal automatizálható harcok tetszettek – ezekkel a tápolás jóval fürgébbé vált. A random csaták gyakoriságát 50% és 200% között állíthatjuk, egy-egy később megszerezhető tárggyal pedig akár 0%-ra vagy 400%-ra is átkapcsolhatjuk e mutatót. E tárgyakat, és sok más tápos dolgot a két teljesen új minijátékkal nyerhetjük meg, melyek az új Joy-Con kontrollerek egér-funkcióját használják. Az egyik „csak” egy ritmusjáték, de a Panic Cruise egy kifejezetten jól kitalált, mindkét egeret egyszerre használó modellezése repülő hajónk vezérlésének.
[+]
Megújulva tért vissza a városépítő minijáték, amelyben Tiz lerombolt otthonát lehet feléleszteni: a nagyvárosokban más online játékosok „szellemképével” találkozhatunk, és őket nem csak egy-egy szupertámadás erejéig használhatjuk, de az építési munkálatokat is velük végeztethetjük el (az eredeti verzióban ez a StreetPass funkciót használta). Ez is jelzi, hogy a portolást végzők igényesen jártak el, amikor a 2025-ös verzió elkészítésére került a sor – ha már nem is volt lehetőségük teljeskörű remake-et készíteni, legalább a játékélmény tekintetében modernizálni tudták a játékot. Én el is csodálkoztam, hogy másodszorra is mennyire elragadott ez a játék – sokkal jobban beszippantott, mint a hasonló koncepcióként létrejött, mégis borzasztó nehézkes Raidou Remastered. Így sem feltétlenül ajánlható univerzálisan, mert kedves kinézete és minden vad fordulata ellenére is meseszerűen naív kicsit – még a világvége fenyegetése is aranyos a kajlán bumfordi és mókásan gonosz karaktereknek köszönhetően. Ez persze a másik oldalról komoly vonzerő is – én a nyári kánikulában sokkal jobban bírtam ezt a fajta könnyed kalandozást, mint az emberi psziché mélyében való turkálásokat.
A Bravely Default: Flying Fairy HD Remaster kizárólag Switch 2-re jelent meg.
A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította.
Bényi László
Összefoglalás
Ma a legtöbben szabadulni próbálnak a klasszikus jRPG-megoldásoktól, de a Bravely Default élvezettel kínálja fel ezeket – és ez nagyon jól áll neki. Bár megannyi panelt és klisét használ, a legfontosabb területeken még ma is jól működik: karaktereit kész élmény a nagy mesekaland során végigkövetni, a harcrendszer pedig parádésan dolgozik együtt a szórakoztató fejlődési lehetőségekkel.
A Bravely Default: Flying Fairy HD Remaster legfőbb pozitívumai:
- Kifejezetten szeretnivaló karakterek;
- remekül kitalált harc- és fejlődési rendszer;
- a játékélményt modernizáló új kiadás.
A Bravely Default: Flying Fairy HD Remaster legnagyobb hiányosságai:
- A 3DS-eredetű látvány nem mindenhol csinos;
- az igazi taktikai mélységhez sok kaszt kell, az pedig sok időbe telik.
