Démon vagy ember?
Eddig jószerével csak negatív hangvételben beszéltem a játékról, ami sajnálatos módon nem véletlen. Maga az alaptörténet és a tárgyrendszer, valamint a démonnal való viaskodás jó ötletnek tűnt, de nem aknázták ki a benne lévő lehetőségeket. A sztorival nincs baj, viszont a párbeszédeket egy idő után már elléptettem, ilyen még idáig nem fordult elő sűrűn velem, de itt most túl vontatottnak éreztem az egészet. Ráadásul teljesen mindegy, mit választunk a felkínált lehetőségekből, előbb-utóbb elfogynak az opciók és a végeredmény nem változik. Időhúzás az egész. Egy dolog van, ami közvetlenül befolyásolja a történet alakulását, mégpedig az, hogy engedünk-e a bennünk lakozó démon csábításának. Az összes többi előre szkriptelt esemény.
Az egyedüli dolog, ami kifejezetten tetszett a játékban, az a bennünk lakozó démonnal való viaskodás és az ebből fakadó jellemváltozás volt. A sztori bizonyos pontjain egy szimpla választás elé kerülünk, amikor a könnyebb és gyorsabb előrejutás érdekében a démon megkísért bennünket, hogy engedjük át neki testünk és lelkünk újabb darabját. Ezt határozottan jól oldották meg a készítők, hiszen bármennyire is jó fiú akartam lenni, egy idő után már valóban nagyon csábított, hogy inkább emésszen el a démon, csak hadd ne kelljen megint elcammogni a világ másik végére, hogy ott olyan megoldást találjak a problémára, amit démoni segítség nélkül is véghezvihetek. Ráadásul ez az egyetlen olyan döntés, ami ténylegesen kihat a végkifejletre, vagyis ha másért nem is, ezért érdemes többször kipróbálni, hogy alakul a vége.
Lassan abbahagyom a szócséplést, ideje rátérnem az értékelésre. Megpróbálom összeszedni azokat a jellemzőket, melyek pozitív irányba döntik a mérleg nyelvét. Sajnálatos, de ezeket felsorolni sokkal rövidebb ideig tart, mintha most összegezném a negatívumokat. Mindenesetre azt nem árt tisztázni, már itt az értékelés elején: az itt leírtak szigorúan az én véleményemet tükrözik, szerepjáték rajongóként sajnos úgy kell tekintenem a programra, mint egy RPG-re. Aki szimplán csak akciójátékként figyeli, esetleg nem fog egyetérteni a pontszámokkal. Mindenesetre számomra elég nagy csalódást okozott, hosszú idő óta ez volt az első szerepjáték, melyet képtelen voltam végigjátszani, mert egyszerűen túl unalmassá vált.
Ami tetszett a Bound by Flame című programban, az a játék története volt, ami, bár kissé sablonos (Ismét egy gonosz hatalom fenyegeti a világot, akit csak mi győzhetünk le, blablabla...), ennek ellenére itt most nem hősünk az, aki valóban megmenthet mindent a pusztulástól, hanem egy szintén gonosz entitás, aki benne lakozik. Ez érdekes csavart ad a sztorinak, hiszen ha elhatalmasodik rajtunk a démon, nagyobb eséllyel győzhetjük le a főgonoszt, ám ezzel mi is gonoszokká válunk, így lehet, hogy a végén mi leszünk majd azok, akik romlást és káoszt okoznak a vidéken. Ráadásul ez a része az egyedüli, ami miatt érdemes kipróbálni, mi változik a végén, gonoszként másképp alakul a sztori, mint hősként.
Véleményem szerint jóval többet ki lehetett volna hozni az alapsztoriból, hiszen ha valóban hatással lennének a játék világára cselekedeteink és döntéseink, akkor azzal jócskán megnőne a program újrajátszási értéke is. De az, hogy a démoni befolyáson kívül szinte minden előre rögzített és szkriptelt, egy szerepjáték esetében súlyos hiba. Na, megint... elkezdeném dícsérni, de csak a negatívumok jönnek elő...:) A grafikát illetően szintén felemás a helyzet. Összességében nem rossz, de ez a plasztikosság tönkreteszi az egészet. Mondjuk nekem a Borderlands-féle cel-shaded grafika egyébként sem tetszik, ezek az erős kontúrok teljesen hazavágják az egyébként szép textúrák hatását. Nem ronda a játék, de valahogy nem illik ehhez a dark fantasy stílushoz. Viszont előnye, hogy így valószínűleg gyengébb gépeken is jól fut.
Maga a tárgymenedzsment is jó ötlet volt, hogy az innen-onnan összeszedett alapanyagokból használható tárgyakat készítsünk. Összességében nem lett rossz a megvalósítás, egyedül azzal szúrták el, hogy nem készíthetünk magunknak fegyvereket és páncélt, kizárólag csak a készeket tudjuk felturbózni, valamint olyan fogyóeszközöket gyártani, mint például a nyílvesszők, csapdák és italok. Ha legalább a kovácsnál vásárolhatnánk magunknak készen felszerelést, sokkal jobb lenne az összkép, bár maga az alapötlet nem rossz. A társaink szerepeltetése sem lett rossz, némelyiküktől állítólag extra küldetéseket is kaphatunk, vagy románcot kezdeményezhetünk, de nekem egyiket sem sikerült elérni. Nem lepődnék meg, ha ez is csak a történet egy bizonyos pontján válna elérhetővé, sajnos nem vittem végig a játékot.
Ami még pozitívum, hogy a Bound by Flame végigjátszása nagyjából 20-30 órát is igénybe vehet, ami korrektnek mondható a mai 4-5 óra alatt kipörgethető akciójátékok korában. Ha ehhez hozzávesszük a démoni befolyásoltság hatására bekövetkező végkimenetel-változást, akkor ez legalább a duplájának tekinthető, feltéve, persze, ha valakinek van türelme kétszer végigvinni a minden más tekintetben előre szkriptelt játékot. Viszont ezzel véget is értek a pozitívumok, innentől már csak újabb hátrányok jutnak eszembe, amitől inkább megkímélek mindenkit. Végezetül annyit még hadd mondjak, hogy a Bound by Flame-et a jelenlegi, 40 eurós árával senkinek sem merem nyugodt szívvel ajánlani. Van esély rá, hogy hamarosan ennek töredékéért be lehet majd szerezni, véleményem szerint olyan 10-15 (esetleg 20) euró körüli összegnél már érdemes megvásárolni, afelett pénzkidobás.
| Értékelés | |
| 3 | Játékmenet: A Bound by Flame eredetileg szerepjátéknak készült, gyakorlatilag azonban inkább egy akciójáték lett belőle. A harcrendszer nem sikerült tökéletesre, eleinte szívás, de később valamicskét javul a helyzet. A küldetések nagy része ugyanarról szól, így egy idő után unalmassá válik a mászkálás, ráadásul a pályák lineárisak és zártak, az oda-vissza szaladgálás huszadszorra elég unalmassá válik. A párbeszédek szintén unalmasak, ráadásul mindegy, mit választunk, néhány esetben kapunk pár extra mellékfeladatot, de a sztorira nem lesznek hatással. Sajnos jócskán akadnak bugok és hiányosságok is. A kamerakezelés kész katasztrófa, ha egy szörny kiszorít a pálya szélére, nem látunk semmit a tereptárgyaktól, így fogalmunk sincs róla, hogyan juthatunk ki innen. Ráadásul minden szkriptelt, emiatt nem az dönt harcban, hogy milyen skilljeink és felszerelésünk van, hanem, hogy kellő időben tudunk-e védekezni, már amennyiben erre a szkriptek miatt lehetőségünk nyílik. |
| 3 | Hangulat: A játék hangulata felemás. Először az ember lehidal a grafika láttán, majd, ha már megszokta, akkor egy fokkal jobbá válik a helyzet, de ez a cel-shaded látvány ezekkel az erős kontúrokkal nálam totál aláásta a hangulatot. Kezdetben még az is nehezít, hogy amíg meg nem szokjuk a harcrendszert és az irányítást, sokszor szenvedünk miatta, ez elég keményen elveszi kedvünket a játék folytatásától. Később egy fokkal javul a helyzet, a végére tűrhetővé válik a dolog, de a monotonitás elveszi az ember kedvét egy idő után. A harcok unalmasak, ha védekezünk, nem halunk meg, de elunjuk az életünket, ha pedig harcolni akarunk, egy hiba után máris vedelhetjük a gyógyitalt. Nem tudunk specializálódni, ráadásul karakterünk HP és MP értéke alacsony marad, így nem támaszkodhatunk csak egyik vagy másik osztály használatára. |
| 5 |
Grafika: A játék grafikáját illetően gondban vagyok, ugyanis összességében véve nem csúnya, ám ez a cel-shaded stílus egyáltalán nem illik ehhez a dark fantasy környezethez. A karakterek és szörnyek kidolgozása még úgy-ahogy rendben van, ám azt továbbra sem értem, hogy 2014-ben miért nem képesek megoldani, hogy szinkronban mozogjon a szereplők szája a szöveggel. A környezet megvalósítása azonban nem lett a legszebb. Mintha műanyagból lenne kiöntve a terep, amit egyébként szép részletes textúrák borítanak, ám a kontúrok olyan vastagok és hangsúlyosak, hogy az egészet elrontják. Még csak művészinek sem lehet nevezni ezt a grafikát, mert egyáltalán nem illik ide. Ha nem lennének olyan élesek a kontúrok és a karakterekhez hasonlóan részletesek lennének a környezeti objektumok, megadnám rá a 8 pontot, de így semmiképp nem kaphat többet 5-nél, de azt is erős jóindulattal. |
| 6 | Hangok és zenék: A játék hanghatásai összességében véve jók lettek, ám a szinkronszínészek nem álltak a helyzet magaslatán, bár néhol erről nem ők tehetnek, szimplán csak nem passzol az adott karakterhez a hangjuk. Némelyikük jobban el lett találva, de legtöbb esetben a színészi munka bőven hagy maga után kívánnivalót. Szerencsére a zenék már jobban illenek ehhez a játékhoz, így kitöltik az amúgy szegényes színészi alakítás okozta hiányosságokat. |
| 4 |
Összességében: |
