Blu-ray Disc – II.
A BD nagyon komoly, többszintű másolásvédelmi rendszert is kapott. Ez első lépcső az AACS (Advanced Access Content System), mely 128 bites kódolást használ, de megfelelő körülményekkel engedélyezi a másolást, például hordozható lejátszókra. Az ICT (Image Constrain Token) a lejátszóból érkező analóg jel minőségét csökkenti (hogy azt ne legyen érdemes lenyúlni), a felbontást legfeljebb 960x540 pixelre korlátozza. A filmstúdiók maguk döntik el, hogy használnak-e ICT-t; szerencsére a Sony, Disney, Fox, Paramount, MGM és Universal nem él a lehetőséggel, és valószínű, hogy a többiek is mellőzni fogják. Szintén opcionális az audiosávba rejtett vízjel.
A második lépcső a BD-ROM Mark. Ez egy láthatatlan adatcsomag a BD-ROM-on, amely a lemez készítése (mastering) közben kerül a többi adat közé. A lemásolt lemezen hiába lesznek rajta az audio- és videoadatok (AV stream), ha a lejátszó nem találja meg a BD-ROM Markot, akkor nem fogja lejátszani a filmet.
A harmadik lépcső a BD+ technológia. A BD-ROM lejátszókon egy kis virtuális gép (beépített számítógép) fut, ami a BD+ Content Code-ot (tartalomkódot) olvassa. Filmnézés közben ez a gép folyamatosan biztonsági ellenőrzést végez. Ha az adott lejátszó legitim, azaz nem piszkáltak bele, akkor a lejátszás folyamatos és hibátlan.
Első Blu-ray tesztünkhöz sajnos nem sikerült gyári filmes lemezt beszerezni. A próbát a Philips egyszer írható BD-R és többször írható BD-RE termékével tettük. Mindkét korongra egy rétegben 25 GB adatot vagy 135 perc nagy felbontású filmet lehet rögzíteni – elvileg.
Amikor megkérdeztük a rendszert, hogy mennyi az annyi, a válasz 22,56 GB volt, ami nem éppen 25 GB. Ha figyelembe vesszük, hogy a Windows 1024-es alapon számolja a kilókat, megákat, gigákat, azt gondolhatnánk, a 25 GB ezres alapon jön ki, de nem. Az adatok között ugyanis szerepel a 24 220 008 448 bájt, ami ezerrel számolva 24,2 GB-ot jelent. Még érdekesebb a kétrétegű – mert ilyen is van ám – lemezre megadott 50 GB. DVD esetében a második rétegre már nem lehetett annyit írni, mint az elsőre, ez valószínűleg a BD-nél is így lesz.
A szoftver rosszul mér, mégis meg van a 25 GB
Frissítés: egy olvasónk révén kiderült, hogy a BD tárolási kapacitással kapcsolatban hibás adatokat szolgáltat a Nero információs eszköze. A BD-R lemezre 25 025 314 816 bájt fér, ezt sikerült megmérni egy teljesen teleírt korong ellenőrzésével, tartalmának merevlemezre másolásával. Az új értékből ezres alapon gigabájtokat számolva kijön a specifikált 25 GB, szóval minden rendben van a kapacitások körül. Kíváncsian várjuk az 50 GB-os kétrétegű lemezeket.
A Philips lemezek érdekessége, hogy az eddigi optikai lemezek közül a legsötétebbek. A DVD-hez képest nagyon érdekesen alakult az egyszer és többször írható BD ára. A Philips BD-R megközelítőleg 4500 forintba kerül, a BD-RE pedig 5600 forintba, tehát az újraírható lemez csak 25%-kal drágább az egyszer írhatónál. A Philips DVD-R hivatalosan 260 forint környékén kapható, a 8-szorosan írható Philips DVD+RW pedig 85%-kal drágább, közel 500 forintba kerül.
További jó pont a kék lézeres szabványnak, hogy az újraírható lemez ugyanolyan gyors, mint az egyszer írható. Pillanatnyilag ez kétszeres BD tempót jelent, ami 72 Mbps, vagyis 9 MB/s, tehát nagyjából 6,5-szörös DVD sebesség.
Természetesen a Blu-ray lemezekről sem hiányozhat a hazai jellegzetesség, az Artisjus matricája. A nagy kapacitású lemezekre, legyen szó BD-ről vagy HD DVD-ről, egységesen 400 forint a sarc, ami az árnak közel 10%-át teszi ki.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
