BenQ BL2400PT

Nincs könnyű dolgunk mostanság, ha monitort akarunk vásárolni. Hiába roppant bőséges választék, ráadásul az árak sem túl magasak – de legalábbis mindenki kedvére válogathat a különböző árkategóriájú kijelzők között –, ennek ellenére állítjuk, hogy a megfelelő monitor kiválasztása nem egyszerű feladat. A gyártók oly mértékben elárasztották a monitorpiacot TN+film paneles kijelzőkkel, hogy már azt hittük, a prémium paneles monitor horribilis ára miatt tényleg csak a professzionális felhasználók kiváltsága marad. Ráadásul a LED-es háttérvilágítás megjelenése, valamint a 3D és a „kinek vékonyabb a kijelzője”-verseny kellős közepén szinte már arról is megfeledkeztünk, hogy a sok szempontból jobb képminőséget kínáló VA és IPS panelek is léteznek. Persze időközben voltak fellángolások, jött egy-két c-PVA, e-IPS, sőt még IPS és S-PVA kijelző is, de igazán nagy verseny nem igazán alakult ki ezen a fronton, mert az árak magasabbak voltak annál, hogy tömegesen elterjedjenek.

Természetesen a harmadik kedvelt paneltechnológia, az MVA (pontosabban most már AMVA) sem tűnt el teljesen, a BenQ már tavaly ősszel komplett monitorcsaládot épített rá LED háttérvilágítással, mérsékelt árkategóriában. Sőt most már nem csak a BenQ, hanem más gyártók is elmozdultak az olcsóbb prémium paneles kijelzők irányába (példának okért említenénk az e-IPS panellel megáldott Dell U2310-est), tehát várhatóan ez a trend folytatódik ebben az évben, és megtörhet a jelenlegi TN+film kijelzők egyeduralma.

Nem véletlenül esett szó az iménti bevezetőben az AMVA panelről és a BenQ-ról, hiszen a magyar monitorpiacon egyre gyakrabban találkozunk ezzel a márkával, és tesztünk tárgya is BenQ gyártmány, aminek belsejében az AU Optronics által kifejlesztett Advanced MVA panel dolgozik; nem meglepő módon LED háttérvilágítással. Ezzel a típussal a gyártó nem a dizájnkategóriát célozta meg, hanem sokkal inkább azon felhasználók kegyeire (és pénztárcájára) áhítozik, akik értékelik a professzionális kategóriából átemelt tulajdonságokat, mint amilyen a minden irányban állítható, masszív kijelző, állítható magasságú és robusztus állvány, kábelkötegelő megléte, illetve mostanság már a külső fényérzékelő is ide sorolható. Azonban hiába a masszív káva és vaskos keret, a LED-es háttérvilágítás a panel körül a keretben foglal helyet (tehát edge-lit típusú) és ennek fényét osztja el a panel mögé helyezett diffúzor. Az igazsághoz tartozik, hogy ez nem az az árkategória, ahol elvárhatnánk, hogy a háttérvilágítást a panel mögé helyezett, csoportokra osztott LED-ek végezzék (azaz backlit megvilágítással rendelkezzen).

Visszatérve a külsőre a dizájn nem csúnya, inkább csak átlagos, szögletes kialakítása és a mattfekete műanyag azt sugallja, hogy a BL2400 tervezésénél sokkal inkább a funkcionalitást vették figyelembe. Ez nem baj, hiszen a papír vékonyságát közelítő kijelzőknek – falra szerelhetőség híján – egyébként sincs sok értelmük, helyette kapunk egy funkciójában minden igényt kielégítő állványt. A négyszögletes talp külön csomagolva érkezik és nekünk kell a szokásos módszerrel felpattintani és felcsavarozni az állvány nyakára (vigyázzunk, mert a talpnak az asztallapra merőleges éle rendkívül éles). Míg egyes gyártók a monitor jobbra-balra forgathatóságát úgy oldják meg, hogy a talpba egy forgózsámolyt építenek, addig a BenQ BL2400-nál az állványnyak és a kijelzőt tartó csonk találkozásához építette be az elforgathatóságért felelős mechanikát.

A kijelző viszont nem csak jobbra-balra forgatható, hanem magassága is állítható (ehhez egy gombot kell megnyomnunk az állvány hátsó oldalán), és hátra is dönthető kis mértékben, illetve van portrémód (pivot) is, aminek ennél a paneltípusnál sokkal nagyobb hasznát vehetjük, mint a TN+film esetében – hála a nagyobb betekintési szögnek. Ezzel a monitor ergonómiai szempontból a legtöbb igényt kielégíti, legyen szó hosszú dokumentumok olvasásáról vagy széltében több ablak elhelyezhetőségéről, esetleg Full HD filmek megjelenítéséről, a BenQ BL2400 mindegyikben partner. Ezt azért is írjuk le, mert az 1920x1080 képpontos felbontás mellé 0,276 képponttávolság párosul, tehát a kijelző képátlója valóban 24 hüvelyk, ami nagyobb látható képméretet és jobb olvashatóságot jelent, mint a 24 hüvelykesnek mondott, de valójában csak a 23-23,5 kijelzők.

Csatlakozók tekintetében is el vagyunk látva bőségesen, a kötelező analóg (D-Sub) mellett DVI-D és DisplayPortot (utóbbi kettő HDCP támogatással), illetve két darab 3,5 milliméteres jack (Line és HeadPhone) csatlakozót találunk. HDMI tehát nincs, de az utóbbi fél év monitorkínálatát elnézve ezen nem is csodálkozunk, a PC-s kijelzőkben a licencdíjtól mentes DisplayPort a költséghatékonyság végett egyre inkább átveszi a HDMI helyét, és a DVI-t is háttérbe szorítja záros határidőn belül. Az persze más kérdés, hogy a grafikus kártyáknál még mindig a HDMI kimenetet preferálják a gyártók, ami a DisplayPort szempontjából nem túl jó, viszont a felhasználók számára a HDMI jobb megoldás, hiszen a tévéken és házimozi-projektorokon ez a csatlakozó a befutó. DisplayPort kimenet hiányában PC-s felhasználóknak marad a DVI vagy olyan átalakítók használata, amelyek támogatják a konvertálást a kimenet között. Szintén költségkímélő döntés állhat annak hátterében is, hogy beépített USB hub sincs.

Még két dologról kell szót ejtenünk, amiből az egyik a képernyő alsó részén elhelyezkedő „szemvédő érzékelő”, ahogy azt a BenQ-nél házon belül nevezik, ám valójában ennél sokkal többről van szó. A kávába épített fényérzékelő modul méri a környezet fényerejét, aminek alapján automatikusan szabályozza a kijelzőt, így nem fordulhat elő, hogy sötétben bántóan nagy, világosban pedig szemet megerőltetően alacsony fényerővel dolgozzunk. Az érzékelőnek van egy ECO funkciót betöltő szerepe is: a kijelzőt automatikusan alvó állapotba helyezi, ha a felhasználó elmegy a monitor elől, és automatikusan visszatér normál állapotba, ha visszajön. Van még egy említésre méltó funkció, mely a Smart Reminder névre hallgat és kifejezetten az irodai dolgozók egészségét szolgálja: amennyiben beállítjuk, akkor a monitor meghatározott időközönként (szabadon állítható 20-40-60-80-100 perc között) figyelmeztetést jelenít meg a kijelzőn, hogy függesszük fel a munkát és pihentessük szemünket.

A másik említendő dolog a gombok és a menü. A power gombot leszámítva minden további gomb a monitor jobb oldalán, a káva alján kapott helyet. Kialakításuk mechanikus és nyomáspontjukra, kezelhetőségükre nincs panasz, de a dombornyomott feliratokat színezhették volna, hogy csökkentett megvilágítottság mellett is olvashatók legyenek.

Mi fán terem az AMVA

Az OSD menü nem tartalmaz hihetetlen újításokat, felépítése mindenki számára egyértelmű, aki pedig látott már BenQ menüt, azt nem fogja meglepetés érni. Az alapvetően hét csoportra osztott menü első pontját, a Display-t csak az analóg bemenetet használók fogják tudni használni, digitális bemenetek alatt a képgeometria beállítására nincs lehetőség, tehát ezek a beállítások nem érhetők el. Sokkal érdekesebb a Picture menüpont, ahol a szokásos fényerő-kontraszt-gamma-színhőmérséklet beállításokon kívül találjuk a válaszidő gyorsításáért felelős AMA opciót (másnéven OverDrive), de erről még később lesz szó. Következő csoport a Picture Advanced menüpont, amiben a dinamikus kontraszt mellett az előre beállított képprofilok (Standard, Movie, Photo, Eco, sRGB) között váltogathatunk. Utána a hangerőszabályzó menüpont jön, amivel a beépített 2x1 wattos hangszóró hangerejét szabályozhatjuk majd a „System”, ahol az olyan alap dolgokat változtathatjuk meg, mint az OSD nyelve, elhelyezése, illetve visszaállíthatjuk a gyári beállításokat, lekérhetjük a monitorral kapcsolatos információkat stb. A két utolsó menüpont (Ergonomics és ECO) az előlapi szenzorral kapcsolatos, azaz itt aktiválhatjuk és állíthatjuk be a már említett Eye Protect, Smart Reminder és kikapcsolással kapcsolatos ECO funkciókat.

Lássuk, mire képes az Advanced MVA panel, ami tulajdonképp – mint neve is sejteti – a korábban ismert MVA panel továbbfejlesztése alacsonyabb válaszidővel, magasabb kontrasztaránnyal és a korábbinál nagyobb betekintési szöggel. Az adatlapot böngészve meglehetősen impresszív adatokkal találkozunk (3000:1 kontrasztarány, 178 fokos betekintési szög), de ebből az is kiderül, hogy a BL2400 csak az sRGB színtér lefedésére képes, tehát nem professzionális célokra készült. Hogy ezekből az ígéretekből mi valósult meg és mi nem, ehhez a szokásos metódust követtünk.

Első körben megmértük, hogy a dobozból kivéve a kijelző mire képes a gyári beállítással, tehát az OSD menüben a szemkímélő és ECO funkciók kikapcsolásán kívül semmilyen más változtatást nem hajtottunk végre. Csodát nem vártunk, ennek ellenére az eredmény fényerő és színhőmérséklet tekintetében jól teljesített, csupán a gamma érték volt túl magas, no és természetesen a színhűség is messze volt az optimális értéktől. Hogy melyik előre beállított profilt érdemes használni, nehéz megmondani, hiszen mindenkinek mások az igényei, de a gyári értéket vagy az sRGB-t ajánlanánk.

A gyári profilok vizsgálatát követte a kalibrálás, aminek során a széles körben elfogadott 120 cd/m² fényerőt, 6500 Kelvin színhőmérsékletet és 2,2 gammát céloztuk meg, hogy leleplezzük az AMVA panel valós képességeit. Végeredményben 0,9 deltaE értéket kaptunk, ami éppen jónak tekinthető „1” alatt van, az átlagos deltaE érték viszont picit magas, ami a valóstól eltérő vörös-kék-cián-magenta-sárga színekből adódik, de összességében véve ez az eredmény nem rossz.

A kijelző feketepontja kalibrált állapotban 0,08 cd/m², ami a 120 cd/m² fényerővel számolva 1500:1 kontrasztarányt ad, tehát az előirányzott 3000:1 sajnos nem teljesült, ami önmagában nem lenne baj, hiszen ez csak egy arányszám, ennél sokkal fontosabb, hogy a kijelző mennyire homogén és mély tónusú fekete színt képes előállítani.

Képminőség

A kalibráció után szemmel teszteltünk, tehát szubjektív benyomásaink következnek. Először a feketét néztük meg: a kijelzőt sötétben, egy teljesen fekete háttér megjelenítése közben lefényképeztük. A kalibráció során bemért fekete értéke itt mérvadó szokott lenni, de ez a szám nem képes kifejezni a panel háttérvilágításának egyenletességét, ezért van szükség a fényképre (a második fotón képszerkesztővel kiemeltük a különbségeket).

A képen jól látszik, hogy a sarkokban bizony-bizony beszűrődik a háttérvilágítás (hol jobban, hol kevésbé), ami sötétben, szélesvásznú filmeknél lehet zavaró, aki erre érzékeny.

Második körben a panel homogenitását vizsgáltuk a barnateszttel, ahol a háttérvilágítást látva nem számítottunk sok jóra (a képet szintén képszerkesztő segítségével manipuláltuk a jobb láthatóság végett), félelmeink pedig beigazolódtak – a sarkok felé jól láthatóan világosodik a kép.

Ezek után a fényerő eloszlását mértük be a panel kilenc különböző pontján. A monitortesztekben a minimális, maximális stb. fényerő mértékét mindig a képernyő közepén szoktuk meghatározni, viszont a nagyobb paneleken néha már szabad szemmel is jelentős eltéréseket lehet felfedezni a kijelző egymástól távol lévő pontjai között (tehát kissé foltosak). A középen mért érték a kalibrált érték, ezt tekintjük referenciának. A pozitív irányú eltérés nem aggasztó mértékű, hiszen csak a jobb alsó sarokban mértünk hét százalékkal magasabbat, mint a referencia, ugyanakkor negatív irányban a bal fölső sarok már húsz százalékos eltérést mutat, ami picit sok – ám abban is biztosak vagyunk, hogy a játék hevében vagy egy film közepette ez nem észrevehető eltérés.

Szintén a képminőségtesztek közé tartozik a szürke gradiensek vizsgálata, amiről nem tudunk rosszat mondani. A fekete és szürkeárnyalatok jól elkülönülnek, míg a folytonos átmenetnél sávosodást nem láttuk, tehát ezen a téren jól vizsgázott a panel és az elektronika.

A látószög kiszélesítése kifejezetten jól sikerült az AMVA esetében, ezzel pedig a legjobbak közé került, de a komolyabb IPS és S-PVA paneleket még nem szorongatja, inkább a c-PVA és e-IPS panelek szintjén van, és ez így van rendjén – hiszen ez a kategória az, ahol az AMVA játszik. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a panel jobbra-balra forgatásával a színek enyhén sötétednek, míg alulról és felülről vizsgálva a színek fakulásának lehetünk tanúi. Mindez összehasonlíthatatlanul jobb, mint bármilyen TN+film paneles monitor.

Az adatlap fogyasztási értéknek 40 wattot, ECO módban pedig 30 wattot ad meg, ami hihető, hiszen LED-es monitorról van szó, nem hagyományos CCFL csöves TFT-ről. Kalibrált állapotban működés közben 25,6 wattot, készenléti állapotban pedig 0 wattot mértünk, tehát érthető, hogy miért van olyan kevés szellőző a hátoldalon – nem is nagyon melegszik.

Válaszidő és értékelés

Nos igen, az MVA panel sarkalatos pontja a válaszidő, ezért ma már általános, hogy mindenben van overdrive, így az AMVA panel is erre épít. A BenQ nomenklatúrájában az overdrive technológia az AMA névre hallgat és a menüben kikapcsolható. Nyilván nincs sok értelme kikapcsolva tartani, hiszen ha nincs overdrive, akkor utánhúzás van – ha meg overdrive van, akkor ebből fakadóan overshoot van, ami nagyságrendekkel jobb, mint az utánhúzás. A BL2400-ast kipróbáltuk ki- és bekapcsolt AMA-val egyaránt, amit az alábbi videó szemléltet.

Az AMA kikapcsolt állapotában jól látható az utánhúzás mértéke, ami játékoknál is jelentkezik, persze nem ennyire erősen, mint ebben a tesztben (egy komplexebb grafikájú mozgóképnél nehezebben kivehető ez a jelenség). Bekapcsolt AMA-val a helyzet pozitív irányban változik, nem láthatók a tipikus overshoot tünetek, de még mindig nagyon jól kivehető az elmosódás. Általánosságban véve bekapcsolt AMA-val érdemes próbálkozni, ha játszani szeretnénk, de akit zavar az utánhúzás, az inkább a gyorsabb panelek közül válogasson - pedig az input lag csupán 10-20 ezredmásodperc, ami egyébként nagyon jó érték és játékokhoz is ideális lenne.

A BL2400 filmek lejátszása szempontjából vegyesen teljesített, hiszen a színek szépek, a mozgás rendben van és a széles betekintési szögnek hála akár az ágyban fekve is nézhetjük a kijelzőt, de a sarkoknál tapasztalható bevilágítás a szélesvásznú filmeknél mindenképp zavaró jelenség.

A BenQ BL2400PT ideális és ajánlott felhasználási területe egyértelműen az iroda és multimédia, ahol ki tudjuk használni az állvány széleskörű állítási lehetőségeit, a viszonylag jó színhelyességet, továbbá a nagy látószöget és látható képméretet - a meglévő csatlakozók és a beépített hangszórók megléte is azt sugallja, hogy ez a kijelző nem kifejezetten játékos célra született. Ezeket a tulajdonságokat és a 64 000 forintos végfelhasználói árat kell figyelembe venni, amikor azt mérlegeljük, hogy megéri-e az árát. Ha azt nézzük, hogy a BenQ kínálatában a 23 hüvelykes TN+film kijelzők 50-55 000 forint körül kaphatók kisebb tudással, gyengébb paraméterekkel, akkor a 24 hüvelykes AMVA paneles BL2400PT nem rossz vétel. Szintén nem rossz vétel, ha a konkurens gyártók kínálatát nézzük, ahol az árak már a 60 000, dizájnos kijelzőknél pedig a 65 000 forintos árhatárt karcolják.

Mindezek ellenére a BenQ BL2400PT csak tetszett minősítést kap, hiszen az AMVA panel nem tartogat igazán nagy technológiai újdonságokat és vannak gyenge pontjai, de a megfelelő helyen használva mindennapi munkában kiválóan megállja a helyét.

Ami tetszett:

• külső és ergonómia,
• jó betekintési szögek,
• szép színek.

Ami nem tetszett:

• magas válaszidő, színek homogenitása,
• HDMI hiánya.

BenQ BL2400PT

Daywalker

A BenQ BL2400PT monitor a BenQ magyar képviseletnek jóvoltából vendégeskedett nálunk.