Az első négymagos processzor

2006 szeptemberének végén az Intel Developer Fórumon Paul Otellini, az Intel vezérigazgatója a négymagos asztali processzorok eljövetelét november közepére datálta, holott a Core 2 Duo processzorok megjelenését követően még 2007 első negyedévéről volt szó. Különböző okok miatt ez a dátum azonban ismét előrébb került, mára. A négymagos Intel processzor Kentsfield kódnéven vált már megjelenése előtt ismerté, és végül a Core 2 Quad (Extreme) néven kerül a boltok polcaira.

Mai tesztalanyunk a Core 2 Quad, azaz az első négymagos asztali processzor, amely nem más, mint két darab kétmagos Conroe (Core 2 Duo) egy tokba szerelve. Mindez egyértelműsíti, hogy az Intel hogyan és miért is növelhette meg ilyen egyszerűen és gyorsan az egy tokban található magok számát. A módszer már ismerős a NetBurst-alapú Pentium D-k idejéből, hiszen már a Presler (szerverfronton Dempsey) kódnevű processzorokban is ezzel az eljárással kötöttek össze két különálló Pentium 4-es magot. A procedúrának - mint már tudjuk - vannak előnyei és hátrányai.

Két Conroe egy lapkán = Kentsfield [+]

Az eljárás legjelentősebb előnye, hogy az Intel ezzel a módszerrel igen magas kihozatali arányt tud elérni, hiszen mindössze két jól sikerült Conroe chipre van szüksége, amit bárhonnan összeszedhet egy adott waferből (vagy akár másikból). Steve Smith szerint (aki az Intel Desktop Enterprise Group alelnöke) ezzel az eljárással közel 20%-kal magasabb kihozatali arányt tudnak elérni, mint ha nagyméretű, négymagos chipeket gyártanának. Smith állítása szerint a Core 2 Quad processzorokra a legjobban sikerült chipek kerülnek (a helyében mi is ezt mondanánk, ha egy 1000 dolláros CPU-ról lenne szó), amelyek a legmagasabb órajelet a lehető legalacsonyabb feszültségen is stabilan viszik.

Az eljárás hátránya is ismert már, a két különálló mag csak a rendszerbuszon keresztül tud egymással kommunikálni, ami nem éppen optimális megoldás, hiszen így az amúgy sem magas terhelhetőségéről híres AGTL+ buszt nem csak a chipset és a processzor közötti forgalom, hanem a két mag között áramló adatok is terhelik.

Az első négymagos processzor a Core 2 Extreme sorozat legújabb tagjaként virít, ami nem túl meglepő annak fényében, hogy az Extreme processzorok mindig a legteljesítményéhesebb felhasználókat veszik célba. A Core 2 Extreme QX6700 típusjelzésű CPU kétmagonként 4 MB megosztott másodszintű gyorsítótárral rendelkezik, tehát összesen 8 MB található rajta, órajele 2,66 GHz, a rendszerbusz sebessége pedig 266 MHz (1066 MHz QPB). A legújabb Extreme ára 999 dollár, tehát megjelenése inkább presztízsértékű, legalábbis itthon biztosan. Az Intel igyekezete nyilvánvaló, az AMD 4x4 platformját kellett legalább a megjelenéssel beelőzniük, hiszen a valódi négymagos AMD chip, a K8L csak igen sokára, 2007 második felében fog debütálni (jelen állás szerint). A Core 2 Extreme QX6700-at 2007 első negyedében egy újabb négymagos Kentsfield követi majd 2,4 GHz-es órajelen (szintén 266 MHz-es FSB), a Core 2 Quad Q6600. A két négymagos processzor az összes Core 2 Duo "ready" i975X chipkészletes alaplappal kompatibilis, és ez igaz a legtöbb i965-ös lapra is (BIOS frissítés után).

Hirdetés

Az asztali négymagos chipek megjelenését követően jönnek a Clovertown kódnévre keresztelt Xeon 5300-as CPU-k is, melyek szintén négymagosak, és az 5100-as chipekhez hasonlóan a Bensley platform részeként kerülnek bevezetésre, tehát ugyanabba a DIP-támogatott (Dual Independent Bus) FB-DIMM memóriás közegben fognak működni. A Clovertown chipek elődeikhez hasonlóan 266 és 333 MHz-es FSB-vel fognak rendelkezni. Érdekesség, hogy L5310-es típusjelzéssel megjelenik egy Low Power verzió is, ami 50 W-os TDP-vel rendelkezik, holott egy négymagos processzorról van szó! A Xeon 3200-as széria egyprocesszoros szerverek és munkaállomások részére készül (gyakorlatilag megegyezik az asztali Core 2 Quaddal), 266 MHz-es FSB-vel 2007 első negyedében kerül bevezetésre.

Tesztkonfig

Alapjában véve arra voltunk kíváncsiak, hogy a négymagos processzor hogyan viselkedik a kétmagos processzorokhoz képest azokban az alkalmazásokban, amelyeket az átlagos felhasználók is használnak. Az eredmény várhatóan nagyban attól függ, hogy az adott alkalmazás milyen szinten kezeli a többmagos processzorokat, azaz mennyire párhuzamosított. Ezen kívül érdekes kérdés az is, hogy a rendszerbusz által biztosított sávszélesség (8,53 GB/s) elegendő-e a négy mag kiszolgálására. Ezt egyértelműen kimutatni nem tudjuk, de az eredményekből lehet következtetni.

Az egyszerűség kedvéért a négymagos és a kétmagos Core 2 processzorokat azonos órajelen teszteltük (2,66 GHz), hogy a plusz két mag okozta teljesítménynövekedés láthatóvá váljon.

Beüzemelve [+]

A Core 2 Quad processzorok az Intel állítása szerint minden Core 2-es processzort fogadó i975X chipkészletes alaplappal kompatibilisek, ezek közül (az Intel X975XBX2-n kívül) mi csak az Asus P5W DH Deluxe-ot tudtuk kipróbálni, abban tényleg elindult. Az üzembehelyezés simán zajlott, a négymagos processzort az alaplap azonnal felismerte, és a Windows-zal sem akadtak gondjaink, a Feladatkezelőben azonnal látszott, hogy a processzor négymagos.

Core 2 Extreme QX6700 alapjáraton / EIST bekapcsolva / cache információk [+]

A CPU-Z-vel ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, és igen, a Core 2 Extreme QX6700-as processzor 2,66 GHz-en zakatol, és mint látható, négy maggal, négy szállal, négyszer 32 KB L1 adat és utasításcache-sel illetve 2 x 4 MB L2 cache-sel rendelkezik. Az Extreme processzorok azon kívül, hogy valamilyen módon kitűnnek az egyszerű Core 2 Duo processzorok közül, gyárilag felfelé is állítható szorzóval rendelkeznek. A processzor az EIST bekapcsolása után (BIOS és energiagazdálkodás) üresjáratban 10-ről 6-ra csökkenti szorzóját, vagyis órajele 1600 MHz-re zuhan, miközben a feszültsége is 1 V-ra csökken, így elvileg kevesebbet fogyaszt.

Ezzel szemben a wattmérő szerint üresjáratban az EIST aktiválása nem zavar túl sok vizet. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az Ultra fine-grained Power Control üresjáratban így is, úgy is lekapcsolja a processzor nem használt részeit. A minimális különbség annak köszönhető, hogy valamennyire mindig terhelődik a CPU, hiszen a háttérben futó alkalmazások is igényelnek CPU-időt. Hogy a hőmérsékleti értékekről is legyen némi fogalmunk, üresjáratban a Core 2 Duóban található két mag 40 fok körül, a Core 2 Quad négy magja viszont 45-50 fok körülire melegedett. Terhelve a Core 2 Duóval szerelt rendszer fogyasztása 135 wattra, a négymagos processzorral szerelté viszont 201 wattra ugrott. Mindebből arra következtethetünk, hogy a plusz két mag kb. 66 wattot fogyaszt, ami reális eredmény, hiszen a Core 2 Duo család legmagasabb órajelű tagja éppen az E6700, melynek TDP-je 65 W. Terhelve a Core 2 Duo 60 fok, a Core 2 Quad pedig 85-90 fok körülire melegedett, igaz egy E6300-as Core 2 Duo gyári hűtőjét használtuk, ami nem kifejezetten négymagos processzorokra lett tervezve.

Tesztprogramok

Szintetikus tesztek

Lavalys Everest v3.5

Konvertálás-kódolás

• DVD Shrink v3.2

• QuickTime 7.1

• TMPEGEnc v2.5

• Windows Media Encoder 9 + Advanced Profile

• iTunes v7.0.1

• L.A.M.E. MT v3.97b2

• OGG Encoder Decoder v1.2.8b

Tömörítés, fotó-és filmfeldolgozás, illetve szövegfelismerés

• 7-Zip v4.42

• WinRAR v3.61

• Adobe Photoshop CS2

• Adobe Premier Pro v2.0

• Sony Vegas 7.0b

• ABBYY FineReader v8.0

Renderelés

• POV-Ray v3.7 beta16

• Cinebench 9.5

• 3ds max 9

• Lightwave 9

• Maya 8

Játékok

• Quake 4

• Far Cry

• Half Life 2 Episode One

• Tomb Raider Legend

CAD/CAE rendszerek

• Specviewperf 9

Webszerver tesztek

• Apache v2.2.3

• Web Application Stress Test

Essen szó a tesztrendszerről is! Jobb későn, mint soha alapon a négymagos processzorok eljövetelével egyidőben úgy gondoltuk, hogy csavarunk egyet a szokásos tesztrendszeren, és frissítünk a programokon. Korábbi cikkeinkben SP1-et használtunk az eredmények visszafelé való kompatibilitása miatt, most azonban tiszta lappal kezdünk, ezért SP2-re váltottunk. A tesztprogramok egy része is lecserélődött, illetve a tesztekhez használt példafájlok is (filmek, zeneszámok, renderjelenetek stb.), mindennek következtében a most publikált eredményeink már nem vethetőek össze a korábbi tesztek eredményeivel!

Az új programok kiválogatásánál elsődleges szempont volt, hogy kettőnél több processzormagot is munkára tudjon bírni az adott alkalmazás, és emellett többé-kevésbé ismert, használatos is legyen. A szintetikus benchmarkok sorában egyedül a Lavalys Everest található, annak is csak a CPU-tesztjeit használtuk most, a memóriasebesség mérésére egyelőre nem tartottunk igényt. A konvertáló-kódoló programok nagyrészt kicserélődtek, illetve frissültek, a videókonvertáló-programok mindegyike többszálas, viszont a zenekonvertáló programok sajnos csak maximum két magot tudnak lekötni. A tömörítőprogramok csoportja továbbra is kéttagú, a WinZIP-nek és a WinACE-nak még mindig nincs több szálra íródott változata. Fotó-és filmfeldolgozás névre kereszteltük azt a csoportot, amit a Photoshop nyit, mint legismertebb képszerkesztő program. Az Adobe Premier Pro és a Sony Vegas filmekkel, videókkal manipulál, míg az ABBYY FineReader képes felismerni szinte minden beolvasott szöveget.

3ds max 9 tesztjelenet [+]

A 3D-s renderalkalmazások sora is felfrissült, a 3ds max és a Lightwave nemrégiben megjelent 9-es verzióit használjuk ezentúl, és a Maya verziószáma is 2-vel feljebbugrott. Itt egyúttal köszönetet is szeretnénk mondani marcee fórumtársunknak a (PROHARDVER!-es) tesztjelenetek elkészítéséért. A POV-Ray és a Cinebench már régről ismerősek, a POV-Ray-nek egy ideje létezik több szálra íródott változata, így ezt most bevetettük. A játékok csoportja talán meglepő, de mindössze négytagú. Azért döntöttünk a játékok, ha nem is teljes mértékű, de részleges hanyagolása mellett, mert egyrészt korábbi processzor és VGA-tesztjeinkből már kiderült, hogy a játékok sebessége inkább a VGA-tól függ, másrészt a processzorok közötti különbségek mérésére bőven elegendő néhány játék is. A játéktesztek megspórolásán nyert időt inkább CAD/CAE-rendszerek tesztjeire áldozzuk (Specviewperf). Itt ki kell térnünk a tesztjeinkben használt VGA-ra is, ami szintén megújult (GeForce 7900 GT -> Radeon X1900 CrossFire), ugyanis a Specviewperf-hez a Catalyst helyett egy meghackelt (a Rivatuner készítője SoftFireGL névre keresztelte) FireGL drivert telepítettünk fel, az eredményekből látható lesz, hogy miért is. A meghackelt meghajtóprogram feltelepítése után az X1900-as VGA átvedlett FireGL V7300-á...

Végül essen szó a webszerver-tesztekről is, itt elsősorban az Apache-ot használtuk, annak is a beépített benchmarkját (ab.exe), illetve a Microsoft Web Application Stress Test nevezetű programját az Internet Information Services 6.0-val (IIS 6.0) karöltve. Az Apache-ot "ab -n 50000 -c 10 http://localhost/mywebpage.html" parancssorral futtatuk, vagyis 50 000 lekérdezést szimuláltunk oly módon, hogy egyszerre maximum 10 konkurens lekérdezés érkezhet a kiszolgáló felé. A benchmark lefutása után a másodpercenkénti lekérdezések számát jegyeztük fel. A WAST-et először 1250 konkurens felhasználót szimulálva egyenként 3 megnyitott weboldallal, majd 2500 felhasználót egyenként 5 lekérdezéssel szimuláltunk. A program 5 percig futott, miközben a sysmon a processzorterhelést folyamatosan naplózta, végül az átlagos CPU-használat került bele a grafikonokba.

Szintetikus tesztek

A CPU Queen egy egyszerű, egész (integer) számokkal dolgozó benchmark, amely a processzorok elágazásbecslési képességeire fókuszál, és a „nyolc királynő egy sakktáblán” feladványra épül (10x10-es sakktáblán). A teszt csak alap x86-os utasításokat használ, és kevesebb mint 1 MB memóriát foglal le.

A CPU PhotoWorxx különböző digitális fotófeldolgozási műveleteket hajtat végre a processzorral (kitöltés, forgatás, random stb.). Ez a teszt főleg a processzorok integer számolási végrehajtási egységeit dolgoztatja meg a memóriaalrendszerrel egyetemben.

A CPU ZLib is egy integer benchmark, ami a publikusan elérhető ZLib fájltömörítési algoritmussal méri le a processzor teljesítményét. A teszt csak alap x86-os utasításokat használ.

Az FPU Julia a processzorok 32 bites lebegőpontos (egyszeres pontosságú) teljesítményét méri le a „Julia” fraktál segítségével. A benchmark kódja assemblyben íródott, és extrém mértékben használja ki az egyes AMD és Intel SIMD-utasításkészleteket (x87, 3DNow!, 3DNow!+, SSE).

Az FPU Mandel a 64 bites lebegőpontos (kétszeres pontosságú) teljesítményt méri le a „Mandelbrot” fraktál kiszámolása révén. Ez a benchmark is assemblyben íródott, és hasonlóan az FPU Juliához, kihasználja az egyes SIMD-utasításkészleteket (x87 vagy SSE2).

Az FPU SinJulia a 80 bites (kiterjesztett pontosságú) lebegőpontos teljesítményt méri le a „Julia” fraktál módosított változatának kiszámolásával. A kód assemblyben íródott és erősen kihasználja a trigonometrikus és exponenciális x87-es utasításokat.

Az eredmények nem túl meglepőek. A CPU PhotoWorXX tesztet kivéve mindenhol látszik a közel kétszeres gyorsulás, hiszen ezek tisztán számolási tesztek. Egyedül a PhotoWorxx teszt használja komolyabban a memóriát is, hiszen egy igen nagy képpel dolgozik a processzor.

Ebből már nagyjából sejthető is, hogy mire számíthatunk a valós alkalmazásokban. Amikor a program tisztán a processzor számolási teljesítményét igényli valószínűleg közel leszünk a kétszeres gyorsuláshoz, hiszen a memória és a rendszerbusz nem jelent szűk keresztmetszetet. Ellenben amikor olyan alkalmazást futtatunk, ahol erős a memóriahasználat, és ebből kifolyólag a rendszerbusz is le van terhelve, akkor sokkal kisebb lesz a második párosból adódó nyereségünk.

Film- és zenekonvertálások

Először a DVD Shrink programmal egy DVD-filmet (Sztálin - Az acélember) lementettünk a merevlemezre (hogy a teszt során a DVD-olvasó ne legyen befolyásoló tényező), majd a lementett filmet tömörítettük, és ennek az idejét mértük le. A gyorsulás itt csak 13%-os.

A QuickTime-mal egy High Definition Digital videót (digitális videókamerával felvett anyag) tömörítettünk (konvertáltunk át) MPEG-4-be. A gyorsulás 60%-os, itt már valamit villantott a Core 2 Quad.

A TMPEGEnc programmal egy High Definition (1440x1080; 8,38 Mbit/s) videót DVD-re vehető MPEG-2 formátumra konvertáltunk. A plusz két mag ereje itt is megmutatkozik, 46%-os a négymagos CPU előnye.

A WME9-re feltelepítettük az Advanced Profile-t tartalmazó patch-et, ugyanis ezzel a program képes kettőnél több magot is leterhelni. Egy MPEG-2-es fájlt konvertáltunk át WMV-re (Windows Media Video), a gyorsulás 50%-os, ami még mindig kicsit messzi van a 100%-tól.

A következőkben audiofájlokkal játszadoztunk; először a jól ismert iTunesszal, majd LAME több szálra optimalizált változatával konvertáltunk át egy 80 perces WAV fájlt MP3-ba, de mint kiderült, ezek csak két magot képesek leterhelni, ráadásul az iTunesszal valamilyen anomáliába futottunk, ugyanis a négymagos processzor lassabb volt a kétmagos Core 2 Duónál.

Ezek után egy (eddig számunkra teljesen ismeretlen, de) több szálra optimalizált programot vettünk elő, ezzel két 40 perces MP3 fájlt adtunk össze és konvertáltunk át OGG formátumba. Végül kiderült, hogy ez a program is csak két szálat tud kezelni, és itt is a Core 2 Duo volt valamiért gyorsabb. Ezekben a programokban úgy tűnik, hogy nem megyünk túl sokra egy négymagos processzorral.

Tömörítés, fotó- és filmfeldolgozás, szövegértelmezés

A tömörítőprogramokat jól ismeri már minden PH!-olvasó, a 7-Zip csak a Hyper-Threading-re lett felkészítve, így egyértelmű, hogy a kettőnél több magos processzorokon nincs gyorsulás.

A WinRAR ezzel szemben több magot is kezel, mégis, az egyszerű tömörítési tesztben a gyorsulás alig pár százalékos.

Ugyanakkor, ha megnézzük a WinRAR-ba beépített benchmarkot, akkor jól látható a gyorsulás, ezzel azonban nem megyünk túl sokra, amikor 2 GB adatot akarunk összetömöríteni. Miről lehet itt szó? Elképzelhető, hogy a benchmark pusztán számoltat a processzorral, míg maga a tömörítés valós adatokkal komolyan foglalkoztatja a gyorsítótárakat és a memóriát is, így a rendszerbusz terhelésnek van kitéve. Az azonban nem túl valószínű, hogy ez lenne az igazi indok, hiszen még a konvertáló programokban is megvolt a legalább 13%-os gyorsulás. Elképzelhető, hogy az eredménybe beleszólt a háttértároló vagy valami más, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a fájlok, amelyeket használtunk, nem eléggé "tömörítenivalóak", és így egy nagy csomó processzoridő elpocsékolódik. Sok minden lehet, de az látható, hogy a négy mag és a program támogatása még nem elegendő az üdvösséghez.

A Photoshop sem ismeretlen az olvasók számára, ezúttal egy vadiúj Actiont futtattunk le, ami már nagyrészt több szálra optimalizált szűrőket tartalmaz (Rotate 9 fokkal mindkét irányba, Despeckle, Polar Coordinates, Radial Blur stb). A négymagos processzor előnye 26%-os.

Az Adobe Premier Pro is egy újonc tesztünkben, ezzel a programmal HD WMV-ből kivágott jeleneteket rendereltünk le. A program kettőnél több szálat is képes kezelni, de az eredmény mégis azt mutatja, hogy a négymagos processzor erejéből nem származik túl sok előnyünk. A program a művelet során kb. 60%-ra terhelte a CPU-t, tehát kettőnél több mag dolgozott, de úgy tűnik, hogy valami mégis közbeszólt.

A Sony Vegas is új tesztünkben, ezzel a programmal a HD WMV videót MPEG2-be konvertáltuk át. Az alkalmazás kezeli a kettőnél több magos processzorokat, rendszereket, a gyorsulás mégis csak 11%-os.

Érdekes, hogy ebben a két, egymáshoz közel álló programban hasonlóan "gyengén" szerepelt a négymagos processzor. Vegas alatt a render elindítása után a program a memóriából azonnal lefoglal 100 MB-nyit, így elég valószínű, hogy a művelethez szükség van a memóriára, ennélfogva a rendszerbuszra is, márpedig ebben az esetben megvan a gyenge szereplés oka is.

A FineReaderrel egy PDF fájl háttérfelismerését végeztettük el, ami lényegében kedvez a többmagos processzoroknak, hiszen az adatok stream-szerűen "folynak" és jutnak el a feldolgozó egységekig (CPU-magokig), így a rendszerbusz használata elhanyagolható. A gyorsulás ennek megfelelően itt 80%-os.

Renderelés

A két legismertebb render-benchmark kedvez a többmagos processzoroknak, POV-Ray alatt közel kétszeres, míg Cinebench alatt 60%-os a gyorsulás. 1329 pont Cinebench alatt - ha lehet így fogalmazni - azért nem semmi, másfél évvel ezelőtt még negyedennyit ért el a leggyorsabb Intel processzor, a 3,73 GHz-es Pentium 4 Extreme Edition.

A 3ds max tökéletesen kihasználja az összes CPU-magot, így 62-87%-os a Core 2 Quad előnye azonos órajelen.

Lightwave alatt 44-64%-os a négymagos processzor előnye, ezekben a programokban törvényszerű, hogy minél több a feldolgozóegység, annál gyorsabb lesz a render.

A Maya legújabb verziójával érdekes eredményt kaptunk, a Core 2 Quad 32%-kal lassabb volt a Core 2 Duónál. A tesztet többször megismételtük, sőt, még új rendszert is telepítettünk csak emiatt, de a végeredmény nem változott. Elképzelhető, hogy valamiféle programhibába futottunk.

Játékok

A játékokról nincs mit mondani, egyik sem gyorsul a plusz két magnak köszönhetően, még a Quake 4 sem, holott az már képes kihasználni a többmagos processzorokat.

CAD/CAE rendszerek

A Specviewperf egy olyan szintetikus benchmark, amellyel előre meghatározható, hogy különböző professzionális dizájner, modellező és mérnöki alkalmazások alatt az adott rendszer hogyan teljesít majd. A program elsődlegesen a grafikus alrendszer tesztelésére lett kifejlesztve, mivel ez azonban a CPU-tesztekben állandó, így processzortesztelésre is alkalmas. A Specviewperf egy OpenGL-re íródott benchmark, kifejlesztője az IBM, további fejlesztői pedig az SGI, Digital (Compaq, HP), 3DLabs (Creative Labs) és a többi SPECopc project tag.

A catia-02 névre keresztelt teszt-programrész a CATIA V5R12-es alkalmazása alatti teljesítmény reprezentálását hivatott betölteni.

Az sw-02 nevű teszt a rendszer Solidworks 2004 alkalmazás alatti teljesítményét méri le.

A proe-04 a Pro/ENGINEER 2001 programban fellelhető számításokat hárít a rendszerre.

Az ugnx-01 az UGS NX 3 alkalmazás alatt valószínűsíthető teljesítményt méri le. Mind a négy teszt high-end alkalmazásokat reprezentál. Sajnos a program nem támogatja a többszálú működést, így az egy, két vagy négymagos processzorok között nem is tesz különbséget. A Solidworks és az UGS NX újabb verziói támogatják az SMP-t, azonban ezek a programok csak néhány speciális esetben tudják kihasználni a többmagos processzorokban rejlő lehetőségeket, ilyenek a logikai műveletek, komplex felületek eltolása, valamint a generate draft and taper, mass property calculations és geometry verification illetve hidden line removal funkciók, de ezeket is csak az egyes tervezőprogramok legújabb verziói támogatják.

Webszerver

Tesztcsokrunk utolsó állomására érkeztünk; a tesztkonfigurációkat webszerverként üzemeltetve vajon milyen eredménnyel kecsegtet plusz két mag? Apache alatt 21%-os előnyt mértünk ki a négymagos CPU javára.

A WAST-tel először csak 1250 felhasználót csődítettünk rá a két konfigurációra, userenként 3 nyitott ablakkal. Az eredmény kézzelfogható, de nem túl jelentős, mindössze 21% a különbség, ami összecseng az Apache tesztben elért eredménnyel.

Ezután 2500 felhasználóval, felhasználónként 5 nyitott ablakkal terheltük meg a két konfigurációt. Itt már látszott, hogy van "némi értelme" a plusz két magnak, amíg a Core 2 Duo majdhogynem megadta magát a terheléstől, a négymagos processzoron csak 51%-os CPU-terhelést okozott ugyanaz a felhasználóáradat.

Tuning

Szakítottunk némi időt a tuningolgatásra is, bár ennek "ES" (Engineering Sample) processzorok esetében nem szoktunk túl nagy jelentőséget tulajdonítani, ugyanis ezekről sosem lehet tudni, hogy mennyivel jobbak a később boltokba kerülő CPU-knál. A mi Kentsfieldünk a BIOS-ban 1,35 V-ra állított feszültséggel elszaladgált 3,3 GHz-en (a CPU-Z ennek ellenére alig 1,24 V-ot mutat), sajnos magasabb órajelen már instabil volt a rendszer. Azt azért hozzátennénk, hogy egy 45 000 forintos Core 2 Duo E6300-as processzor gyári hűtőjét használtuk, szóval egyáltalán nem kényeztettük el hűs levegővel a Core 2 Quad-ot, ennek ismeretében pedig a 3,3 GHz szép eredmény.

Íme néhány eredmény tuningolva:

WinRAR és POV-Ray [+]

A WinRAR benchmark így 1888 KB/s-ot futott, a POV-Ray teszt lefutása pedig 79 másodpercet vett igénybe.

Cinebench és 3ds max [+]

A Cinebench alatti pontszám 1623-ra növekedett, a 3ds max alatt lerenderelt tesztjelenettel pedig immár 46 másodperc alatt végzett a processzor.

Konklúzió

Tesztünkben nagyjából kirajzolódott, hogy a quad-core rendszerek eljövetelével milyen teljesítményt kaphatunk kézhez megfelelő pénzösszeg ellenében. Az erősen párhuzamosított, több szálra optimalizált alkalmazásokban négy maggal olyan számolási sebességet ért el az Intel, amiről másfél éve még csak nem is álmodhattunk. Az előző mondat azonban problémákat is rejt magában, hiszen a videókonvertáló és renderelőprogramokon kívül nincs túl sok olyan alkalmazás, amely komolyabb mértékben lenne képes profitálni a további feldolgozóegységek jelenlétéből. Nem véletlen, hogy az Intel is a jelen, de inkább a jövő processzoraként harangozta be a Core 2 Quad-ot, hiszen jelen pillanatban nem tudunk az átlagfelhasználók számára komoly érveket felhozni egy ilyen processzor megvásárlása mellett. Ha valaki éjjel-nappal konvertálgat és renderelget, akkor valószínűleg boldoggá tenné egy négymagos processzor, ám mivel a többi alkalmazás (illetve azok nagy része) még képtelen kihasználni ezt a számolási kapacitást, így a plusz két mag csak elpocsékolt erőforrást (és pénzt) jelentene egy átlagos felhasználó gépében (persze az Extreme Edition processzorok nem is őket veszik célba).

Stephen Smith és az ő "drágaszága" [+]

Ugyanakkor örvendetes tény, hogy már most biztosítottnak látszik a Core 2 Duóval kompatibilis alaplapok processzorutánpótlása, elvégre 1-2 év múlva már minden bizonnyal sokkal inkább megéri majd négymagos processzort venni. A Kentsfield és minden ami "körülötte" megtalálható jelen pillanatban jóval életképesebb megoldásnak tűnik, mint a hamarosan megjelenő AMD 4x4 platformja. Egyrészt a 4x4 először 2 darab kétmagos, az asztali felhasználásra szánt alaplapokkal inkompatibilis processzorra fog épülni, ami sem hőtermelés, sem zaj, sem árát tekintve nem tűnik túlságosan vonzó alternatívának egy Kentsfield mellett, amit egy sima 40 000 forintos LGA775-ös alaplapba bármikor beletehetünk. Másrészt nagyon jól tudjuk, hogy a Core 2-es processzorok azonos órajelen jó 20-25%-kal gyorsabbak az Athlon 64 X2-nél, márpedig a Core 2 Quad jelenleg olyan órajelen jár (és igen könnyen emelhető az órajel), ami a leggyorsabb Athlon 64 X2-esnél alig alacsonyabb. Ezt a hátrányt az AMD talán le tudja némileg majd faragni a Hypertransport segítségével, hiszen nem tudhatjuk biztosan, hogy a most tesztelt programok közül melyekben ütköztünk bele a gyenge FSB-implementáció problémájába, míg az AMD-nél ilyen probléma nem áll fenn.

Mást egyelőre nem is tehetünk, minthogy megvárjuk az AMD bejelentését és leteszteljük a rivális platformot is, ugyanis addig az Intel négymagos processzora az ellenfél hiányában egyértelmű győztes.

Intel Core 2 Extreme QX6700

fLeSs

Az Intel processzorokat és az Intel alaplapot az Inteltől kaptuk tesztelésre.