Hirdetés

Az első kétmagos Celeron

Hirdetés

Az első kétmagos Celeron

Egy kis nosztalgiával indítjuk legújabb tesztalanyunk bemutatását. Egészen 1997-ig kell visszamennünk az időben, akkor indította útjára az Intel a Pentium II néven ismert processzort, mely több tekintetben is – kis túlzással – forradalmi jelentőségű volt. Először vált széles körben elérhetővé egy olyan központi egység, amely a teljesítmény fokozása érdekében számos jelentős újítással rendelkezett. A processzor belülről szuperskalár felépítésű lett, támogatta a soron kívüli végrehajtást, a regiszter-átnevezést és a lapka mellé került a gyorsítótár is (ezek először a Pentium Próban, azaz egy szerverprocesszorban debütáltak). Azonban az Intel már korábban felismerhette, hogy ha csak egyetlen drága (bár gyors) processzortípussal száll versenybe, akkor a konkurensek megtalálják annak a módját, hogy piacot, részesedést és így pénzt raboljanak el tőle. Az AMD, a Cyrix és még egy-két kisebb gyártó olyan processzorokat dobott piacra, melyek ha nem is jelentősen, de lassabbak voltak, mint az Intel megoldása, cserébe viszont fele-harmadannyiba kerültek. Ez persze nem tetszhetett az Intelnek, ezért 1998-ban bemutatta a Celeron néven ismert, olcsó számítógépekbe szánt CPU-t. A Celeron feladata egyszerű volt: megmérkőzni az ellenlábasok hasonló áron mért chipjeivel, még ha ezzel a drágább processzor (akkoriban a Pentium II) eladásai csökkentek is. A Celeron ugyanolyan göröngyös utat járt be, mint bármely más, hosszú idők óta ismert típus, voltak nagyon kedvelt, egyszerűen csak kedvelt, és persze utált verziói, de végülis arra mindenképpen jó volt, hogy az Intel a kisebb gyártók térnyerését megállítsa.


A csomagolás olyan, mint a többi Intel processzoré [+]

A következő nagy dobás a szálszintű párhuzamosítás (thread-level parallelism, amit az Intel Hyper-Threading néven implementált), majd pedig a multi-chip processzorok 2005-ös megjelenése volt, igaz, az IBM már jóval korábban, 2001-ben rendelkezett kétmagos CPU-van. Innentől már csak idő kérdése volt, az olcsó processzorok mikor váltanak. Végül megéltük ezt is, 11 évvel a Celeron bemutatkozása után a belépőszintű Intel chip abban a megtiszteltetésben részesülhetett, hogy duplamagos változatban is kiadták. E lépés azért volt elkerülhetetlen, mert az AMD a lassabb Athlon 64 X2-esek árát annyira lecsökkentette, hogy az egymagosok már csak egy keskeny ársávban (kb. 12 000 forint alatt) maradtak meg. Idővel valószínűleg még ennél is olcsóbbak lesznek a kétmagos processzorok, míg végül az egymagosok teljesen el nem tűnnek.


A processzoron is csak a felirat változott [+]

A kétmagos Celeron első példánya E1200-as típusjelet kapott. A korábbi Celeronok tulajdonságai után már sejthető, hogy az E1200-ban a CPU mely területeit érték változtatások. A Celeron mindig is a drága processzor kisebb, lassabb gyorsítótárral ellátott változata, és ez az E1200-ra is igaz. Egy Core mikroarchitektúrára épülő lapkáról van szó, ebben pedig összesen 512 kB L2 cache található, amely meg van osztva a két processzormag között. Mondhatjuk úgy is, hogy magonként csak 256 kB-tal gazdálkodhat, ami ismerve a Core processzorokat, igen komoly kompromisszumnak tűnik, hiszen a Core 2-esek teljesítménye 2 MB L2-es cache alatt a hétköznapi alkalmazásokban drasztikusan képes csökkeni.


A gyári hűtő kicsi és halk [+]

Az E1200 még 65 nm-en készül, tehát Allendale (Conroe-2M) az alapja, de a kisméretű gyorsítótár és az alacsony órajel, ami esetében mindössze 1600 MHz, egy igen kicsi, alumínium hűtőborda alkalmazását teszi lehetővé. A kétmagos Celeron mellett legfőképpen azzal lehet érvelni (a kétmagos mivoltán kívül), hogy a valódi Core 2-esekből megörökölte a támogatott SIMD utasításkészleteket, de nem csupán ezeket, hanem a 64 bites támogatást és lám, nem csoda, hanem valóság: az energiamenedzsment funkciókat is, a C1E-t és az EIST-et. A C1E üresjáratban lép érvénybe, hatására a processzor szorzója 6x-ra, a feszültség pedig kb. 1,1 V-ra csökken, és így az egész rendszer fogyasztása emészthetőbb lesz. A virtualizáció hardveres támogatása viszont ebből a processzorból is hiányzik.


CPU-Z screenshotok [+]

A kérdés csupán az, hogy ebben a szegmensben, ahol a legolcsóbb kétmagosokat és a drágább egymagosokat találjuk, mekkora a létjogosultsága egy ilyen Celeronnak. Az AMD a már alig-alig kapható Athlon 64 X2 3600+-szal, illetve 4000+-szal pályázik itt, míg az Intel a már kifutófélben lévő Pentium Dual-Core E2140-nel, illetve az egymagos Celeron 440-nel. Az AMD egymagos Sempronjait is egyre ritkábban látni, az általunk korábban tesztelt 3800+ a leggyorsabb változat, ami valaha megjelent.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés