Kialakítás, tesztkörnyezet
Az MSR7-ben 45 milliméter átmérőjű True Motion meghajtók dolgoznak, ezek nem teljesen egyenesen, hanem az emberi fülkagyló tükörképére, kicsit megdöntve kerültek elhelyezésre a házban, ez a megoldás a jobb térérzetet szolgálja. A légelvezetésről a zárt fejhallgatóktól megszokott belső, hátrafelé kialakított üregen kívül a meghajtó fölött, illetve alatt elhelyezésre került egy-egy nyílás, ezek az extra rések kiegyensúlyozott basszusok elérésére szolgálnak.
Kényelmi szempontból nem lehet panasz a fejhallgatóra, az ízléses műbőr felületek alatt memóriahabok találhatók, a párnák gyönyörűen a füleink köré ülnek, a fejpánt sehol nem nyom, a viselete órákon keresztül is kifejezetten kényelmes. A vezeték bal oldalt kerül elvezetésre, a szigetelése pedig gyakorlatilag tökéletes, semmilyen kábelzajt nem hallhatunk használat közben. A szorítóerő az átlagosnál intenzívebb, de kibírható, ezen felül kifejezetten érezzük, hogy hermetikusan el vagyunk zárva a külvilágtól, ezt az izoláción is érezni, ami szinte teljesre sikerült.
Mivel az MSR7 utcai fejhallgatónak készült, elsődlegesen hordozható forrásokkal próbáltuk hallgatni, ezek jellemzően androidos okostelefonok voltak, de egy iPod Touch 5, illetve egy iBasso DX50 is előkerült a teszt során. A bejáratás körülbelül 50 órán keresztül, zenével történt, a hallgatózáshoz pedig igyekeztünk a legjobb minőségű zenéket választani, ezek javarészt PCM-kódolású .wav fájlok, illetve 24 bites, 192 kHz-es FLAC-k voltak, de néhány veszteségesen tömörített formátumot is bevetettünk, ez esetben jellemzően 320 kbps bitsűrűségű mp3 fájlokat használtunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
