A hardver és működése

Az elméleti bevezető után lássuk a magát hardvert. Esetünkben még csak félig volt szó termékről, ugyanis tesztalanyunkon ott díszelgett a „non-qualification sample” felirat. Egy friss, ropogós (január végén gyártott) ATI TV Wonder Elite kártyáról volt szó, mely hozzánk nem a szokásos papírdobozban érkezett, hanem tesztelőknek szánt, filmtekercseket védő „konzervdobozban”.

Sajnos a tartalomban is volt némi eltérés; a kereskedelmi forgalomban kapható TV Wonder Elite-hez jár egy nagyon jól használható Remote Wonder Plus rádiós távirányító (mellyel nem kell „célozni”), ám ezt hiába kerestünk konzervdobozunkban – sebaj, a kártya sokkal érdekesebb.

A képeken szokványos, MPEG-2 tömörítésre is alkalmas tévétunert láthatunk; a kártya bal felső sarkában ATI Tuner felirattal ellátott, aranyszínű burkolat alatt lapul a szilíciumtuner, középen trónol a Therater 550 Pro chip, jobbra a tömörítéshez elengedhetetlen 16 MB memória modulja található. A hátoldalon, a PCI csatlakozó fölött két Fairchild Semiconductortól származó buszátkapcsoló látható.

A melléket WDM meghajtó és CyberLink PowerCinema 3 telepítése közben átlapoztuk a mellékelt elektronikus dokumentációt, és még kíváncsibban vártuk a végkifejletet. 100 MB felmásolása után (ebből 80 MB a .bmp-ben tárolt menüelemek) végzett a PowerCinema, jöhetett az első indítás. A képarány, hangszórók, TV-kábel és ország kiválasztása után eljutottunk a csatornák behangolásáig. Majdnem negyven kábeles adónk beazonosítása négy percig tartott, közben 20-40 % közötti processzorterhelést mértünk. A rádióadók behangolását kihagytuk, jöhetett a tévézés.

CyberLink PowerCinema 3 előzetesek

Itt kezdődött a feketeleves. Már a beállításoknál feltűnt, hogy a program nagyon lassan reagál, minden gombnyomást 2-3 másodperces késleltetés követ. Az igazi meglepetések sorozata a multimédiás központ bekapcsolása után érkezett. A TV rész kiválasztása után jó tíz másodperces töltögetés következett. A csatornák rendberakása sem zajlott zökkenőmentesen. Ugyan a listán, ahol megtekinthető az összes csatorna, működött a görgetés egérrel, de az áthelyezőrészben már csak a késlekedéssel reagáló le és fel nyilakra támaszkodhattunk. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy egyszerre csak kilenc csatorna látszik a képernyőn, így aki az első csatornát a sor végére szeretné tenni, annak elég sok klikkelgetésre és várakozásra kell számítania. Kellemetlen, hogy a csatornák pontos frekvenciáját sem áll módunkban megtekinteni, újabb csatorna hozzáadására csak teljes újrakereséssel van lehetőség (ami persze elrontja a sok-sok klikkeléssel összehozott listánkat). Szerencsére ezek csak indulási bosszússágok, ha egyszer rászántuk az időt, akkor elfelejthetjük őket.

A tévénézéssel sem volt minden rendben. A legnagyobb hiba, hogy 20 % körüli processzorterhelést mértünk közben. Súlyos vétség, hogy a kép nem tölti ki a teljes kijelzőt, balra szélesebb, alul keskeny fekete sávot kaptunk. Bosszantó, hogy a csatornaváltás 2-3 másodpercet vesz igénybe, és a kiforratlanságot mutatja, hogy a némító gombra klikkelve nem csak a tévé hangja tűnik el, hanem az összes hang.

Lássuk a felvételi lehetőségeket. A minőség három szinten állítható (good, better, best – jó, jobb, legjobb), ám a felvétel képmérete, a tömörítéshez használt bitráta és hang beállítási lehetőségei hiányoznak. Bosszantó tulajdonságból ide is jutott: a szoftver csak és kizárólag egyetlen könyvtárba hajlandó menteni a képeket és videókat. További vicc, hogy ez a könyvtár nem is egyezik azzal, amit a szoftver kijelez; a képeket az egyes felhasználók könyvtáraiba menti, de a videókat a közös (all users) részre. Kisebb szomorúság, hogy a képeknél sem időbélyeget, sem a csatorna nevét nem rakja bele a fájlnévbe. Kellemetlen (bár nem egyedi jellegzetesség), hogy a képek nem a szabványos tévéformátumban (720x576) hanem 640x480 képpontos felbontásban készülnek.

Szoftverfejlesztés 2005-ben: nemcsak hogy nem állítható, de
nem is oda menti a felvételeket, ahova mutatja

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!