Meddig bírod, kicsike?
Kis üzemfeszültségű processzor ide vagy oda, egy notebookot mindenképpen hűteni kell. Ez nem könnyű feladat az Asus U2 esetében, hiszen a belső tartalom felét az optikai meghajtó teszi ki, így lényegében egy tenyérnyi helyre kell rakni az alkatrészeket és a hűtésüket is, ráadásul a ki- és bemeneti nyílások nem valami nagyok. Mindemellett ezen a Centrino Duo platformon a beépített processzor csak 798 MHz-esre (6 x 133 MHz) lassítható, tovább nem, és a feszültséget sem nagyon lehet csökkenteni.
Ezeknek a tényezőknek az lett az eredménye, hogy 22 fokos szobában csak pár percig élvezhettük az SSD-s és passzív hűtéses abszolút hangtalanságot. Utána a CPU hőmérséklete elérte az 55 fokot, és bekapcsolt a hűtés első szintje. Ilyenkor 5 centiméteres távolságból 48 dB-es zajszintet mértünk, ami a szokásos egyméteres távolságra átalakítva körülbelül 22 dB-t jelent. Átlagos irodai környezetben egyáltalán nem volt zavaró, de halk szobában gerjedéshez hasonlatos volt a hangszíne. Tovább hajtva 65 foknál érkezett meg a második szint, átszámolva 26 dB-lel, de már kellemesebb hangszínnel. A harmadik lépcsőt csak alapos processzorterheléssel tudtuk elérni. 72–73 fokos processzornál indult be 36 dB-es, zavaró hanggal. Átlagos felhasználásnál az első szint volt jellemző, a másodikat ölbe véve sikerült előcsalogatni, a hármadik pedig csak az akkumulátoros terhelésteszt alatt jött elő nagyjából egy órányi hajtás után.
Az Asus U2-nek nemcsak a processzora, hanem a felülete is szépen melegedett. Nagyon jól érezni lehetett, hogy a jobb tenyér alatt van az optikai meghajtó, a bal alatt pedig a többi hardver. Félórányi gépelés után balra 38, jobbra 30 fokot mértünk, a tapipad pedig 32 fokosra melegedett. A billentyűzet bal oldala fölött 32–34, a jobb fölött 30–31 fokot mutatott a hőmérő. Eközben a gépből 51 fokos levegő távozott, alján pedig balra 40–45, jobbra 30–33 fokos volt.
Másfél órányi hajtás után már 60 fokos levegőt fújt ki az U2, tenyerünkkel érintkező felületei pedig 4–5 fokot melegedetek, akárcsak a fenéklemez. A teljesítménytesztekhez összehasonlítási alapnak használt notebook lényegesen alacsonyabb hőmérsékleteket produkált, persze ott több helye volt a hardvernek és a hőleadóknak is.
Egyetlen, de annál lényegesebb kérdés maradt csak nyitva. Meddig bír akkumulátorról működni a LED háttérvilágítású kijelzős, kis feszültségű processzoros, SSD-s apróság? Az Asus szerint elég sokáig, akár 8 óráig is. A teszteléshez három forgatókönyvet alkalmaztunk. Az elsőben minimális terheléssel hajtottuk a gépet, a processzort és az LCD fényerejét is minimálisra vettük, egyszerű weboldalt tologattunk csak a kijelzőn. A másodikban 720p (1280x720) felbontású DivX videót hajtottunk körbe-körbe akkora processzorteljesítménnyel, hogy ne akadozzon, és feles fényerővel. Harmadjára maximumra húztuk a CPU-t és a monitort is, és alaposan leterheltük a központi egységet, grafikus rendszert és merevlemezt. Azt is megvizsgáltuk, hogy az akkumulátorok mennyi idő alatt töltődnek fel.
Nem hittünk a szemünknek, amikor minimális terhelésnél a Vista kinyögte, hogy a nagyobbik akku várhatóan 9 órát bír majd. Végül majdnem 10 óra lett belőle. A nagyobbik teleppel arányosan futott a kisebbik. Közel 3 órás eredménye csak méretéhez képest mondható jónak. Videóval majdnem a felére esett vissza az akkumulátoros üzemidő. A nagyobbikkal így is kibírt az U2 több mint 5 órát, tehát a Titanicot másfélszer megnézhetjük vele, míg a kicsivel a feléig sem jutnánk. A kis Asusban ekkor a processzor 798 MHz-en ment 50–60% közötti terheléssel. Teljesen kihúzatva a nagyobbik áramforrás 4 óráig állta a sarat, a kicsi pedig picivel kevesebb mint egy és negyed óráig.
Nem különösebben meglepő, hogy töltésben is tartotta a két akkumulátor a merítésben megfigyelt arányokat. Bekapcsolt géppel a nagyobbikat majdnem hat és fél óra alatt tudtuk csak feltölteni, a kicsinek pedig közel 2 óra kellett. Kikapcsolt géppel mintegy 30%-kal javult a helyzet. Így már csak bő négy és fél, valamint kevesebb mint másfél órát kellett várnunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
