Asus F50 és HP Pavilion dv6
Ma ismét párharcra hívtunk két notebookot. Továbbra is a hordozhatóság szempontjából kissé talán túlméretezett, 15,6 vagy 16 hüvelykes kijelzős kategóriában maradunk, de a múltkori Asus UL50-nél és MSI X600-nál vaskosabb egyedeket vetünk össze. Az Asus F50 és a HP Pavilion dv6 az otthoni felhasználókat célozza. Mindkét gép kapható a laptopok világában uralkodó Intel Centrino 2 platform mellett AMD belsővel is. Utóbbi a piaci siker érdekében alacsonyabb áron elérhető. Intel vonalon az olcsó megoldást a SiS chipkészlet jelenti, ilyen került Asus F50Sf tesztpéldányunkba, tehát kitalálható, hogy a Pavilion dv6 1110eh képviseli az AMD oldalt, egyelőre még a régi Puma és nem az új Tigris platformmal.
Mindkét notebookkal azokat az otthoni felhasználókat célozzák meg, akik az átlagosnál tetszetősebb külsejű masinát szeretnének. Ennek jegyében mindkét laptop fényes fedele mintás. Az Asusnál kékesszürke alapon ívelő vonalakat kapunk, a HP fekete háttérre pingált világos köröket és finom hátteret. Az Asus a hagyományos, középre helyezett cégjelzésnél maradt, a HP viszont az alsó sarokba tolta a kétbetűs monogramját, és diszkrét háttérvilágítással látta el. További látványelem a dv6-on a krómozott oldalpanel és az elöl végigfutó sáv. Szubjektív kérdés a megjelenés. Nekünk a párosból a HP azért jött be jobban, mert mindenféle ívelt vonalakat sokféle laptopon látni mostanság, a körök és a króm ilyen merész használata egyedibb.
Szemből és hátulról szemlélve az Asus F50Sf már nem sokban különbözik az átlagos laptopoktól. Persze ilyen szögben csak a tesztelők szokták vizslatni, csatlakozók és egyéb érdekességek után kutatva. Elöl a szokásos kártyaolvasót találtuk, és oldalt felsejlettek a hangszórónyílások. Hátul szokásos Asus jellegzetesség az aszimmetrikus zsanér, és farba helyezett hűtést is többször láttunk már. Hátulra került még az analóg (D-Sub) és a digitális (HDMI) monitorkimenet, egy USB, a tápcsatlakozó és a Kensington zár felfogatója.
Mint írtuk, elöl krómsáv díszíti a Pavilion dv6-ot. Műanyagot vontak be vele, mégsem tűnik giccsesnek vagy túlzónak. Bal oldalába három kicsi, majdnem fehéren világító lámpát vágtak, melyek funkcióját a fedélről is leolvashatjuk. Az átellenes oldalon három hangcsatlakozó sorakozik, és mellettük látszik még az infravörös adóvevő. Hátul a szokatlan zsanér alatt húzódó pici szellőzőnyílást érdemes az emlékezetünkbe vésni.
Oldalról is teljesen átlagos Asus masina az F50. Balra hangcsatlakozók, ExpressCard aljzat, a vezeték nélküli hálózati eszközök retesze, és három praktikusan elrendezett USB aljzat sorakozik. Utóbbiakat kellően távol tették egymástól, hogy vaskosabb eszközök is elférjenek bennük. A sor végén árválkodik az Ethernet port. Érdekes, hogy a jobb oldalon, az optikai meghajtó előtti helyet teljesen üresen hagyták. Pedig fért volna oda pár USB, esetleg egy eSATA vagy FireWire aljzatot is szívesen láttunk volna.
Legfőképpen azért, mert a Pavilion dv6 krómos oldalán mindkettő megtalálható, tehát az Asus csatlakozók terén hátrányba került. A HP balra tette az ExpressCard aljzatot, ez alá került a kártyaolvasó, majd következik a mini FireWire, egy sima és egy eSATA-s USB, a HDMI, az Ethernet, a port replikátor csatlakozója és végül a D-Sub monitorkimenet. Jobbra az optikai meghajtó nyitja a sort, mögötte van két USB, a tévétuner-antenna és a modem vakablaka, végül jön az egymáshoz kényelmetlenül közel helyezett Kensington felfogató és tápcsatlakozó.
Nagyjából egyformán vaskos fedele volt mai két versenyzőnknek, ami mindkét esetben kellően stabilan és finoman fordult el a zsanérok segítségével. Az F50-nek és a dv6-nak sincs külön zárszerkezete a felső és alsó rész együtt tartásához. Belsejükben a kívül látott díszek ismétlődtek meg a csuklótámaszon. Az Asusnak nagyobb ez a része, mert billentyűzetét közel tolták a kijelzőhöz. A HP-nél keskenyebb a csuklótámasz, mert a klaviatúra fölé befért a hangszórók sávja. Mindkét gyártó az Altec Lansing rendszerét használja.
Nyitásban az F50 bizonyult jobbnak, mert teljesen kifektethető. Azért a Pavilionnak sem kell szégyenkeznie. Kellően nagy szögben kihajtható, így ölbe véve magasabb felhasználóknak sem kell majd görnyedniük előtte.
Szokásos Asus elemeket találtunk az F50Sf alján. A viszonylag kicsi kapacitású, 46 Wh-s akkumulátort előre tették, ami javít a gép súlyelosztásán, de formája miatt így nem cserélhető nagyobbra. A vele ellentétes oldalon egy kisebb fedél takarja a fémmel is megvédett merevlemezt. A hátsó traktusban egyetlen nagyobb ajtó alatt található a két memóriamodul, a Wi-Fi adapterrel betöltött mini PCI Express aljzat és a fő hardverelemek a dupla hőcsöves hűtéssel.
A Pavilion dv6-ban hátul maradt ugyan az 55 Wh-s akkumulátor, de a zsanér miatt olyan helyre tették, ahova nagyobb nem fér majd. Két kis ajtója közül az egyik a merevlemezt rejti, a másik alatt pedig a két memóriamodul és végre egy szabad mini PCI Express foglalat található. A jobban felszerelt dv6 modellekben minden bizonnyal ebben lakik a tévétuner.
Fontos megemlíteni, hogy a Pavilion dv6-nak gyorsulásérzékelős merevlemezvédő rendszere van. Ez figyeli a notebook mozgását, és túl nagy gyorsulásnál biztonságba helyezi a winchester író-olvasó fejét, hogy ne ütődjön az adatokat tartalmazó tányérra. Fizikai behatások ellen nem védi fémlap a dv6 merevlemezét, de rezgéseit elnyelik a sarkaiba helyezett gumilábak.
Bár tévétunerje nincs az 1110eh típusjelzésű Pavilion dv6-nak, kaptunk hozzá távirányítót. Az ExpressCard foglalatba rejthető aprósággal médialejátszó szoftvereket lehet irányítani, de a laptop ki-bekapcsolásához – pontosabban készenlétbe helyezéséhez – is használható. Praktikus irányítóeszköz a fotelből, ha a laptopot egy rövid HDMI kábellel a televízió közelében hagyjuk.
Hagyományosabb kiegészítőket kapunk az Asus F50Sf-hez. Egy kellemes formájú, nem eltúlzottan pici, vezetékes egeret és egy átlagosnak mondható notebookos válltáskát adtak hozzá.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
