Az utóbbi idők legjobb szimulátora végre konzolon!

Meglepően erőteljes sikertörténet a Kunos Simulazioni névre hallgató olasz fejlesztőcsapaté, hiszen bár elméletileg 2005 óta léteznek, gyakorlatilag három éve, a semmiből bukkantak fel, és az Assetto Corsával egy olyan szimulátort adtak a PC-seknek, ami villámgyorsan az élbolyba tört, és a hosszú éveken át szinte egyeduralkodó Sector 3 Studios (korábban SimBin) tudomására hozta, hogy komolyan gondolják, amit csinálnak. A cég saját bevallása szerint is inkább a PC-s vonalat tartják elsődlegesnek, többek közt ezt jelzi, hogy folyamatosan reszelgetik a VR-kompatibilitást, már az Oculus és a HTC-féle virtuális valóság támogatása is készül, most azonban végre, némi késés után a konzolosok is megkapták a híres autószimulátort.

A menü nem egészen úgy néz ki, ahogy azt PC-n megszoktuk, de ez egyáltalán nem baj. [+]

Rettentő kíváncsiak voltunk, hogy mit tudtak kihozni a konzolok nyers teljesítményéből és főleg az irányítási lehetőségekből, hiszen az Xbox One-os verziót nem kormánnyal, hanem a sokat látott kontrollerrel tettük próbára! A konkurencia ezen a platformon sem gyenge, bár valódi szimulátorral nagyon ritkán találkozunk, az utóbbi másfél évben olyan komoly alkotások jöttek ki az autózás szerelmeseinek, mint a Forza Motorsport 6, a DiRT Rally, az F1 2016, vagy akár a Project Cars. Az új Need for Speedet pedig csak azért írom külön mondatba, mert a két játékot egymás mellett nézve fogjuk teljesen megérteni, hogy mennyire eltérő naprendszerben van az Assettóhoz képest: amíg ott gyakorlatilag csak az autó tuningolgatása, a háttérben futó, béna színészi játék és a túlerőltetett látvány dominál, addig ez a legegyszerűbben próbál olyan élményt adni, ami egy akár valódi versenypályáról érkezett embert is el tud szórakoztatni, miután ledobta otthon a vezetős kesztyűt.

Special Events módban adott a járműhöz illő környezet. [+]

A letisztultság jegyében egyszerűsítettek sokat a menün, ami a PC-s verzió összetettségéből kiindulva nem volt feltétlenül rossz döntés, viszont számos finomhangolási és beállítási lehetőség is maradt ki a végső változatból, többek közt a kontrolleres irányítást is készen kapjuk, nem módosíthatjuk kedvünk szerint a gombkiosztást. Három alapvető játékmóddal kínál meg minket, mikor elkezdünk játszani: a Special Events azoknak lehet érdekes, akik szeretnének megismerkedni a különböző feladatokkal, hiszen itt készen kapunk összeállításokat a megfelelő pályák és autók kombinációiból, így nyilvánvalóan nem fogunk nekimenni egy dritftversenynek egy elsőkerék-hajtású kocsival. A Drive módban hasonló lehetőségeink vannak, de egyénileg szabhatjuk meg, hogy milyen konfigurációban indulunk, rendelkezésünkre áll gyakorlástól kezdve a gyors versenyen és versenyhétvégén keresztül a time attack és egyéb időreszeléses futamokon át az online-ig minden.

Hátsókerekes Alfa sajnos nincs az elérhető kocsik közt, de a versenysport méltó elismertje, a 155 V6 azért bekerült a listába. [+]

A Career szintén egy kötöttebb kategória, itt értelemszerűen versenyek követik egymást: az elején sem lesz egyszerű dolgunk a kis méregzsák Abarth 500-assal, ami már-már viccesen gyengének, esetlennek és billegősnek érződik, csak elég komoly gépből kell virtuálisan átülni, utána azonban szinte mindig tud komolyabb megpróbáltatás elé állítani a rendszer. Ne felejtsük, hogy olaszokról van szó, így a Fiatok és az Alfa Romeók erőteljesen jelen vannak a játék elején, később pedig Paganik, Lamborghinik és Ferrarik dominálnak, de azért ott van mellettük számos BMW, Audi, Ford, McLaren és számos egyéb gyártó terméke is, az autók listája lehetne persze bővebb is, de alapvetően megállja a helyét a felhozatal, DLC-kkel pedig tovább bővíthetjük a lehetőségeinket, nem ingyen.

Nem túl részletesek a beállítási lehetőségeink, viszont az autók hangja zseniális. [+]

Egy autós játéknál nem gondolnám elsődlegesnek a hangzásvilágot, és a különböző ASMR-videók sincsenek rám túl nagy hatással, viszont az Assetto Corsa hangeffektjeit már-már csodálatosnak tartom: a Ferrari F40 baljós moraja, majd őszinte üvöltése, amikor a dupla turbófeltöltő elkezdi éreztetni hatását, a BMW E30 M3 kihegyezett motorjának karakteres orgánuma, vagy akár a 32 lóerős kis Fiat 500 Abarth 595 kéthengeres pöfögése képes mosolyt csalni az ember arcára, nem is beszélve a guminyikkanásról, a futóműzajokról és a felpattanó kavicsok hangjáról, amit az előző körben szórtunk fel a pályára egy elsokallt kanyarkezdemény után. Mert az Assettóban bizony meg kell küzdeni a kanyarokért: először is végig kell tudnunk menni úgy, hogy nem hullunk le a pályáról, majd miután a visszajátszásban látjuk, hogy mennyire bénán mozog az autónk a pályán, és még az időeredményeink is rettenetesen gyengék, el kell kezdenünk megtanulni a pontos fékezést, az ívek megtalálását és a kigyorsítás alapszabályait.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!