Beköltözés - hallgatózás

Az alkatrészek beszerelése nem okozott különösebb gondot, minden lemezfelület pereme svájci gondossággal lett lekerekítve. Csavarozásra csak az alaplapnál volt szükségünk, az optikai meghajtó síneken került a helyére, a merevlemezt pedig elegendő volt becsúsztatni az alumínium rekeszbe, és rázárni a fedelét. Mindkét nagy meghajtó az alaplap vonala fölött van, így a hosszabb merevlemezkeretek is kényelmesen elférnek.

Amivel nehezen boldogultunk, az a fölösleges tápkábelek elhelyezése volt. A ház elejében a táp és merevlemeztartó miatt nagy a zsúfoltság, ráadásul az előlapi csatlakozók és kapcsolók zsinórjai is erre futnak. A sok-sok vezeték nem lesz jó hatással a ventilátorok levegőszállítására sem.

Ezzel szemben nagy, kihasználatlan üres tér tátongott a táp szokásos helyén, a ház tetején. Sokkal szerencsésebb megoldás lett volna, ha a merevlemeztartó ide kerül, bár akkor az adatkábel odavezetése ütközhetett volna akadályba.

A processzor körül kellemes szabad tér alakult ki, de a két felső ventilátor talán jobb helyen lenne kicsivel lejjebb, egymás alatt, mert így kiesnek a processzorhűtő áramlatából. A ház alján, hátul kialakított rések GlacialTech NorthPole 1000 használatakor jöhetnek nagyon jól, rajtuk keresztül friss levegő érkezik a gépbe.

Főbb paraméterek:

A kis svájci hatékonyságát izzasztó, Prescott magos Intel Pentium 4 köré épülő rendszerünkkel mértük, a processzort Coolink U8 92 hűtötte. Megvizsgáltuk a hőmérsékleti viszonyokat játék közben is, ehhez izmos Radeon X800 XT Platinum Editiont használtunk. Összehasonlításként a már jól ismert Casetek CK1020 házunkat is bevetettük.

• Intel Pentium 4 3,2 GHz Prescott mag, nagyon korai, erősen melegedő modell
• Coolink U8-92-1900
• MSI 875P Neo-FISR
• 2 x 256 MB Corsair DDR RAM
• MSI Radeon X800 XT Platinum Edition
• 160 GB-os Samsung PATA-merevlemez
• Cooler Master Real Power 450 táp
• Casetek 1020 ház
• elöl 8 cm-es, hátul 9,2 cm-es Coolink ventilátorral

FONTOS! A tesztkonfigurációnk egyfajta legrosszabb esetet szimulál. Ugyan a 3,2 GHz-es Prescott első hallásra nem tűnik annyira veszélyes jószágnak, de a mi esetünkben egy extra processzorról van szó. Még a régebbi Socket 478-as foglalatba illeszkedik, és a legelső tesztpéldányok közé tartozik, egyenesen az Inteltől érkezett. Felépítését tekintve egy legelső szériás, nagyon melegedő, szivárgási árammal küzdő darabról van szó, mely ugyanazon körülmények között akár 10-15 fokkal is melegebb lehet, mint a hasonló teljesítményű, modernebb LGA775-ös változatok.

Grafikonjainkon egy megközelítőleg 20 perces, 100 %-os processzorterhelésű melegítési időszak, és utána pár perces terheletlen kihűlési folyamat látható. A vonalakat vízszintesen némileg elcsúsztattuk egymástól, hogy a felfutás és lecsengés jobban láthatóvá váljon.

Mivel a Silentium T1 csak alulról kap levegőt, így hátsó, hőszabályzott ventilátorait állandóan járattuk. Ezt nyugodt szívvel megtehettük, hiszen alig volt hangjuk. Jól vizsgázott az a filozófia, hogy hang csak hátul hagyja el a gépet. Ugyan ebben az esetben a táp alulra engedi ki a melegét és hangját, innen sem szűrődött fel semmilyen nesz.

Hangzás tekintetében a merevlemezkeret is jól szerepelt, csak a ház ventilátorainak kikapcsolása, valamint a processzort és a videokártyát hűtő ventilátor lelassítása után lehetett meghallani az adattárolót.

Összességében az Arctic Cooling akusztikailag nagyon jól vizsgázott, alig volt hangosabb, mint a Casetek CK1020 kikapcsolt ventilátorokkal és Cooler Master Real Power 450 táppal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!