Pozitívumok és negatívumok
Mielőtt rátérnék az ilyenkor szokásos plusz és mínusz jelek kiosztására, annyit hadd említsek meg elöljáróban, hogy az eddig leírt tapasztalatok és a most következő értékelés is mind a magyar nyelvű verzióra vonatkozik, és a jelenlegi állapotot tükrözi. Amennyiben később a bugokat kijavítják, akkor ennek a meglehetősen negatív hangvételnek nem lesz jelentősége.
Kezdjük a pozitívumokkal. Az Arcania: Gothic 4 legjobb tulajdonsága a grafika. Mindent maximumra állítva egy rossz szavunk nem lehet a környezet kidolgozását illetően. Különösen szépek lettek az erdős, füves helyszínek, de az objektumokat borító textúrák is szép élesek, és már távolról is remekül mutatnak. Mindezek mellett a látótávolság is elég nagy, így a meglehetősen messzire fekvő objektumokat is kivehetjük.
A belső terek is szépen be vannak rendezve, és viszonylag részletes textúrákat láthatunk bennük. A karakterek kidolgozása szintén jó, ugyanúgy hősünk is, akin szépen mutatnak a részletesen kimunkált fegyverek és felszerelések. Nagyon szép, ahogy megyünk előre, és nem a semmiből bukkannak elő a tereptárgyak, hanem már távolról észrevesszük azokat. A leghangulatosabbak viszont a különféle fényeffektek, különösen amikor egy barlangban valamilyen bűvös erejű fegyverrel harcolunk. Minden suhintásunk látványos effekttel jár, melyet még tetéznek az ellenfeleink által használt mágiák.
Szintén pozitívumnak foghatóak fel a hangok és egyéb effektek. Bár nálam a mély valamiért nagyon dübörgött, lejjebb kellett vennem a woofer hangerejét, hogy halljam a játék többi hangját is, főleg, amikor egy lángoló fegyverrel hadonászunk. A zenék szintén hangulatosra sikerültek, így tehát ilyen téren hozza a játék az elvárt minőséget.
Pozitívumnak kell még megemlíteni a játék hangulatát is. Amint ugyanis elhagyjuk a falut, és elindulunk az első küldetésünkre, egyből elkap minket a felfedezés izgalma. Ez mondjuk főképpen a grafika részletességének köszönhető, de azért a játék hozza azt az alapvetően elvárt hangulatot, amit a fantasy világ, és a benne történő kalandozás okoz.
Ezzel sajnos végére értünk a jó tulajdonságoknak, kénytelenek vagyunk megismerkedni a játék hibáival is. Az első és legnagyobb hiba a magyar verzióban benne maradt bugos szintlépő képernyő, amiről már korábban szó volt. Ez sajnos önmagában akkora hiba, hogy magának a szerepjátéknak a lényege veszik el miatta. És habár a CD Projekt már dolgozik a hiba javításán, ez nagyon elszomorítja azokat a játékosokat, akik megvették a játékot.
Szintén negatívumként kell megemlítenem a linearitást is, ami egyértelműen látszik a terep kialakításán. A továbbjutást elzáró ajtókkal, sziklaomlásokkal, valamint egyéb mesterségesen kreált akadályokkal behatárolt területet sehogyan sem tudjuk elhagyni, csak akkor, ha egy küldetésben arra kell továbbmennünk. Ráadásul a párbeszédek sincsenek komoly kihatással a történetre, az egész annyiból áll, hogy mindenkit addig kell kérdezni, amíg mindent el nem mond. Karaktermodellekből szintén kevés van, gyakorlatilag csak pár szereplő arca ismétlődik az NPC-ken, és az nagyon illúzióromboló, amikor már hatodszorra találkozunk a korábbi karakter klónozott hasonmásával. Mondjuk a ruhájuk különböző, de akkor is szembetűnő hiba. A karakterek mozgása szintén nagyon darabosra sikeredett, az animátoroknak lenne még hová fejlődniük.
Nagyon erősen érződik a játékon, hogy a küzdelmeket gamepad-dal való játékhoz találták ki. Habár egérrel is jól játszható, de a Gothic 4 ellenfeleit nem a megfelelő irányítás, hanem a gyenge M.I. miatt könnyű legyőzni. Az elsajátítható képességek száma nagyon kevés - pláne, hogy nem működik a karakterképernyő -, és habár valamennyire lehet specializálódni, de a nagyon leegyszerűsített fejlődési rendszer miatt nem tudunk kísérletezgetni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
