Játékélmény és értékelés
Elérkezett a konklúzió ideje, lássuk hát a szokásos értékelést, kezdve most is a pozitívumokkal, utána pedig jöjjenek a negatívumok.
Hirdetés
Az Alice 2 szürreális világa, valamint az ezt létrehozó dizájnerek munkája kétségtelenül a játék egyik legnagyobb erénye. A játék képes magába szippantani bennünket, akik játszottak az első résszel, azok sok ismerős helyszínnel és szereplővel találkozhatnak. A pályatervezés szintén pozitívum, hiszen az amúgy hosszadalmas ugrálást és gyűjtögetést sem érezzük miatta frusztrálónak.
Szintén jól sikerült a harc megvalósítása, és külön "öröm", hogy egyszerre többféle ellenség támad ránk, melyeket különféle taktikával és fegyverrel lehet legyőzni. Így aztán a küzdelem hevében el kell azt is döntenünk, hogy milyen sorrendben végzünk velük. Ráadásul néha a harcok nem egy biztonságos helyen zajlanak, hanem például egy lebegő platformon, így a leesés elkerülésére is figyelnünk kell, miközben félreállunk a lövések elől.
Pozitívum még a játék hangjainak és zenéinek megvalósítása, ezek kellően nem e világi érzést sugallnak, különösen a Kalapos gyárában, de a többi helyszínen is jól eltalálták őket. Pláne az egyszemű teafőzők által kiadott gőzsüvítés és fémlábaik nyikorgása tetszett nagyon. A karakterek szinkronjai is nagyon jók lettek, a Cheshire macska ismét a jól megszokott, mély, hízelgő hangján szólal meg, ami leginkább egy vidámságra idomított hiénáéra emlékeztet.
Most pedig térjünk át a negatívumokra, hiszen sajnos azokból is akad pár darab. Közöttük egy olyan, aminek köszönhetően egy ideig nem is tudtam a játékkal foglalkozni. Az úgynevezett "Umbrella bug"-ról van szó, azaz a játékban nálam alapból nem működött az esernyő, ezért aztán elakadtam az első komolyabb ellenféllel vívott csatánál. Később ugyan fény derült a megoldásra - az FPS korlát kiszedéséhez hasonlóan itt is az ini fájlt kellett átírni -, de addigra majdnem hagytam az egészet a fenébe.
Úgyhogy aki hozzám hasonlóan elakadt azon a részen és eddig még nem talált megoldást a problémára, annak álljon most itt egy megkerülés, ezáltal működésre bírható az a fránya esernyő. Nyissuk meg a játék könyvtárában lévő Game\Alice2\AliceGame\Config mappában a DefaultInput.ini fájl, és keressük meg ezt a sort:
+Bindings=(Name="E",Command="TriggerBlock true | OnRelease TriggerBlock false")
Itt változtassuk meg az "E" billentyűt a "G"-re, mentsük el a változásokat, majd a játékon belül a billentyűkiosztásnál válasszuk a "Reset to defaults" opciót, az automatikusan hozzárendeli a G betűt. Ezután elméletileg minden oké lesz, esetleg a játékot kellhet újraindítani, ha elsőre nem működne.
Szintén negatívumként lehet felhozni a pályák kidolgozottságát. Némelyik helyszín szép, megfelelően be van rendezve tereptárgyakkal, míg máshol egy kopár pusztaság az egész, amit csak néhány objektum tör meg. Harc közben ezt észre sem vennénk, de mivel több benne az ugrálás, mint a küzdelem, ilyenkor bizony alaposan át szeretnénk kutatni a pályát, de nem találunk rajta sok mindent.
Az Alice 2 másik problémája, hogy a pályák betöltődésekor lassan rajzolja ki a textúrákat, ezért néha zavaró, ahogy visszatöltést követően pár másodpercre szüksége van a motornak, hogy kipakolja a mintákat. A manuális mentési lehetőség hiánya szintén idegesítő, hiszen - bár sűrűn ment a program, így halál esetén nem kell az egész pályát elölről kezdeni -, ha szeretnénk összeszedni a rejtett finomságokat és közben véletlenül rossz irányba megyünk, könnyen a következő fejezetben találhatjuk magunkat, ahonnan esélytelen visszamenni, hála az autosave-nek.
| Értékelés | |
| 8 |
Játékmenet: Az Alice 2 egy viszonylag jól sikerült platformjáték lett, amiből azonban egy kis odafigyeléssel jóval többet is ki lehetett volna hozni. Amennyiben mindegyik helyszín megfelelő módon fel lenne töltve tereptárgyakkal, valamint picivel több kihívást, na és persze főellenfeleket is csempésztek volna a játékmenetbe, úgy magasabb pontszámot is kaphatna a játék. Viszont mellette szól, hogy a pályatervezők és dizájnerek, valamint természetesen American McGee által megálmodott és létrehozott szürreális világ varázsa képes mindezt feledtetni. Az akár 15 órásra is kitolható játékmenet pedig szintén pozitívum, pláne hogy a minijátékok miatt nem válik unalmassá az ugrabugrálás és gyűjtögetés. |
| 9 | Hangulat: A játék hangulata remek lett, aki játszott a 2000-ben megjelent első résszel, vagy kedveli a platformjátékokat, az az Alice 2-vel is jól szórakozhat. A pályák néhol elég hosszúak, de a készítők ügyesen keverték az ugrálást és a harcot, így sehol nem érezzük azt, hogy akár csak egy percre is unatkozhatnánk. Az egyetlen negatívum ezzel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag az egész játék során végig ugyanazt fogjuk csinálni. Ugrálunk, kapcsolókat nyomogatunk, szörnyeket győzünk le, majd a következő fejezetben ugyanez vár ránk, csak kicsit bonyolultabb, nehezebben kivitelezhető formában. |
| 7 | Grafika: Az Alice 2 grafikáját illetően picit felemás a kép. Az Unreal Engine 3.0 elméletileg megfelelő alapot biztosított volna ennek a multiplatformmá avanzsáló játéknak, azonban menet közben derül ki, hogy a készítők nem aknázták ki a benne rejlő lehetőségeket. Sok helyen látni elmosódott, rosszul illesztett textúrát, valamint sivár, élettelen környezetet, melyen alig található némi tereptárgy. Ráadásul ekkor az objektumok némelyikén eléggé látni, hogy kevesebb poligonból épül fel, mint amekkorát a motor és a mai gépek lazán elbírtak volna. Más helyszínek viszont szépen ki vannak dolgozva, elég részletesek a textúrák, az egész sokkal élettel telibb. Ezeken a helyeken élvezet volt bámészkodni egy cseppet, nem értem, miért nem tudták a játék többi részét is hasonlóan megcsinálni. |
| 9 | Hangok: A hangok tekintetében nincs miért szégyenkeznie a programnak. A szinkronszínészek profi munkát végeztek és külön öröm volt hallani, hogy a főbb szereplőknek ugyanazok adták hangjukat, akik az első részben is megszólaltatták őket. A zenék szintén illenek ehhez a gótikus, szürreális álomvilághoz, egyedüli negatívumként a hangerőváltozásokat lehet felemlíteni. Az átvezetők és a játék között ugyanis nagy különbség van e tekintetben, így minden váltásnál állítani kellett a hangfalon. |
| 8 | Összességében: Véleményem szerint az Alice: Madness Returns egy meglehetősen jóra sikerült platformjáték, amit főleg az első rész szerelmeseinek érdemes kipróbálniuk, de a stílus rajongói is kellemes órákat tölthetnek el mellette. American McGee csapata érzésem szerint picit talán összecsapta a játékot, talán hamarabb adták azt ki az EA nyomására, nem tudni. Mindenesetre ebből a címből jóval többet kihozhattak volna, mint amennyit sikerült. Ne értsétek félre, az Alice 2 nem rossz játék, aki szereti ezt az elborult, szürreális megvalósítást és imád különféle színes bigyókat gyűjtögetni, annak akár a kedvencévé is válhat. Feltéve persze ha képes szemet hunyni a néhol igencsak kopottas grafika felett. Mindezek ellenére én nem bánom, hogy megvettem, hiszen a mai világban ritka a hasonló, elborult stílusú játék. |
