ABZÛ teszt (Xbox One)

Víz alatti utazás

Virágos rétek és sivatagi utazások után Matt Nava, miután saját fejlesztő stúdiót alapított, most a víz alá hívja a játékosokat. Az ABZÛ ráadásul az első multiplatform játéka, így mindenki átélheti, a tervező és csapata mennyire gyönyörű, magával ragadó kalandokat képes alkotni. Mert ha valami, akkor ebből a játékból a szépsége és a hangulata fog megmaradni a játékosok emlékezetében – még akkor is, ha annyira minimalista, hogy játékként elég nehezen megfogható vagy értékelhető.

Az ABZÛ egy szinte kizárólag víz alatt játszódó kalandjáték, egy interaktív utazás, ami nélkülöz szinte mindennemű narratívát. Már maga az indítás is kommentár nélkül történik, egyszerűen ott találjuk magunkat a víz közepén kis, futurisztikus búvárunkkal. Néhány segítő ikon és hieroglifa kivételével a játék során nem találkozunk semmilyen magyarázó szöveggel vagy történettel, a kaland ívét a látvány, a zene, néhány ősi rajz és a saját intuíciónk határozza meg. A légzés miatt nem kell aggódnunk, korlátlan ideig tartózkodhatunk a felszín alatt, ahogy a játék során – egyetlen, kissé frusztráló és hátráltató tényező kivételével a kaland második felében – semmilyen más veszély sem fenyegeti hősünket.

Ami marad, az egy meglepően jól működő irányítási modell, a felfedezés, és a rácsodálkozás a látványra, hogy fotórealizmus nélkül, stilizált 3D-vel is mennyire gyönyörű grafikát lehet a képernyőre varázsolni. Az ABZÛ helyszínei, bár lineárisak, vannak annyira nyitottak, hogy néhány titkot rejtsenek a buja növényzet és a hullámok, áramlatok rejtekében. A játék újrajátszási faktorát ezek az összegyűjthető dolgok jelentik, de aki igazán figyelmes, és nem rohan (pontosabban úszik) előre, az akár egyetlen végigjátszás során is megnyithat mindent. A játék nem tart tovább néhány óránál, így ezt mindenképp figyelembe kell venni vásárlás előtt.

Hősünk a napsütötte, sekély tengerektől a sötét, rejtelmes barlangokon át egészen ősi romokig, sőt, furcsa, szinte földönkívülinek ható létesítményekig jut. Bár semmilyen magyarázatot nem kapunk arról, hol járunk (vagy mikor), mégis elég egyértelműen átjön az az üzenet, hogy a technológia rossz, fogságban tartja a természetet, és mi vagyunk azok, akik e béklyó alól felszabadítjuk az élővilágot. A környezetvédelmi felhang tehát elég erős, de nem túl szájbarágós, inkább csak némi extra játékmenettel tölti meg a világot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!