Hirdetés
A Web 2.0 eredete

Geert, a Guru
Geert Lovink 2007-ben Zero Comments címmel megjelenő új könyvéből adott közre néhány részletet a jungle-world.com, az alábbi cikkben az itt megjelent szöveg gondolatmenetét ismertetjük vázlatosan.
Az internetes lufi néhány évvel ezelőtti kidurranása, a dotcom-crash után az internet újjáéledt: megjelentek a blogok, a wikik, a közösségi oldalak, s mindez az internetes közösség újbóli összefogását jelezte. Az új mozgalmakról az a kép alakult ki, hogy tagjaik szemben állnak a nagy kapitalista cégek törekvéseivel, illetve ezek internetes megjelenésével. E közösségeket – a sugallt ideológia alapján – bizonyos sajátos „kiberkultúra” jellemezte, mondhatni alternatív csoportokként működtek, s mint ilyenek, a mainstreamtől, a nagy tömegtől elhatárolódtak.
Ezzel szemben ma – állítja Lovink–, ha körbepillantunk a neten, akkor seregeket, tömegeket, „hordákat” láthatunk, az új internetes média jelszava a „közösségi”. A folyamat hatalmas lendülettel halad, nem meglepő, hogy a BBC 2005-öt a „digitális polgárok évének” választotta.
Út a Web 2.0 felé
Lovink az internet fejlődését három szakaszra osztja:
1. A „kereskedelem előtti” szakasz A World Wide Web indulásáig, szöveges tartalmak, tudományos célú együttműködés a mozgatóerő.
2. Az eufória és spekuláció fázisa Az internet általános nyitottsága a fő jellemvonása, a folyamat a dotcom-mániában kulminált a kilencvenes évek végén.
3. A dotcom-crash és szeptember 11. után, egészen a máig, a Web 2.0 kisebbfajta buborékjáig E szakasz most ért el a végéhez.
A holland médiateoretikus szerint az elmúlt évek döntő változása valójában az internet „eltömegesedése” és mind nemzetközibbé válása lett. 2005-re a világhálót használók piaca elérte az egymilliárd főt, ám az internet „globalizációja” az uralkodó angolszász hálókultúra korlátozottsága és a hiányos idegennyelv-ismeret miatt továbbra is láthatatlan maradt. Kevesen emlegetik, hogy az angol nyelvű tartalmak részesedése a teljes világhálón 30 százalék alá süllyedt, tehát az internet jelenlegi trendje, a különböző nyelvű tartalmak számának növekedése valójában a kibertér „nacionalizálódásához” vezethet, szemben a határok nélküli háló elképzelésével – mely talán soha nem is létezett. Lovink számos példát hoz ennek bizonyítására: a spanyol, a kínai mandarin és a japán nyelvű tartalmak hihetetlen mértékű megszaporodása, az egész világon ismertté vált iráni blogmánia, a kínai IT robbanásszerű fejlődése vagy az informatikailag szuperfejlettnek nevezhető dél-korai társadalom működése.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!