A Core 2-es rendszer megmérettetik

Szereplőink

Az elmúlt időszakban két cikken keresztül mutattuk be olvasóinknak a Core 2 Duo processzorok sebességét, az eredmény pedig mindenki számára egyértelművé tette, hogy az Intel legújabb lapkái minden tekintetben jobban sikerültek a rivális megoldásánál (Core 2 bemutató cikk és tuningos cikk). Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy egy processzort nem csak önmagában, hanem egy rendszer részeként is értékelni kell; azaz mindamellett, hogy a Core 2 Duo gyors, hogyha csak egy rendszer elemeként tekintünk rá és magát a rendszert összességében értékeljük sebesség és ár alapján, akkor vajon nem változik-e meg a kép? Ezúttal megpróbáltunk három olyan tesztrendszert összeállítani, melyekbe kommerszebb hardverkomponenseket válogattunk össze.

Lássuk először a számítógép lelkét, a processzort!

Három olyan processzorra esett a választásunk, melyek manapság - mondhatni - megérik a pénzüket. A Core 2 Duo család legolcsóbb tagjára azért voksoltunk, mert egyrészt ez a legolcsóbb, miközben sebessége az Athlon 64 X2 4200+ és 4600+ között mozog, másrészt tuningban sem szégyenkezhet, ráadásul - mint az korábban kiderült -, a magasabb számozású modelleknél 2 MB-tal kisebb L2 cache nem túl nagy veszteség. A már "Dualcore-Celeronná" avanzsálódott Pentium D-k családjából a 925-ösre esett a választásunk, egyrészt mert ez árban közel áll a Core 2 Duo E6300-hoz, másrészt a Pentium D-k órajelének átlaga kb. 3 GHz. A Pentium D 925 egyvalamit kivéve megegyezik a 930-assal: nem támogatja a Virtualizációs Technológiát. Az AMD-s rendszer központi egysége ezúttal egy Athlon 64 X2 4000+ lett. Lehetett volna a 3800+ is (ami egy picit lassabb ennél), de a 4000+ teljesítményére már úgyis régen kíváncsiak voltunk. A három processzor feltűnően eltérő karakterisztikai jellemzőkkel rendelkezik, ami betudható a három teljesen eltérő architektúrának. A táblázat kicsit alaposabb áttekintése után egyértelművé válik, hogy a Core 2 Duo a legfejlettebb szinte minden tekintetben.

Társainál ugyan alacsonyabb az órajele, de ez nem jelent semmit. A rendszerbusz órajele a Pentium D-kéhez képest 66 MHz-cel tovább nőtt, ez pedig még nagyobb sávszélességet biztosít számára a chipset felé. Ahhoz képest, hogy ez a legfejlettebb chip, ez a legkisebb is, így előállítási költsége a legalacsonyabb. A Core 2-esek egyik legnagyobb fegyvere a két mag között megosztott L2 cache, ami nemcsak intelligensebb ellenfelei megoldásainál, de sávszélessége is duplája azoknak. A Core 2 Duo ismeri az összes lényeges SIMD utasításkészletet, még a kiterjesztett SSE3-at is (SSSE3). Egyedül a TDP értékek esetében szorul magyarázatra a táblázat. A két gyártó eltérően értelmezi és méri a TDP-t, ugyanis amíg az AMD TDP-adatai elektronikai maximumra vonatkoznak (termékcsaládon belüli maximális órajelet és maximális feszültséget feltételezve), addig az Intel egy általa meghatározott kód futása során fellépő hőfejlődési mutató alapján határozza meg chipjeinek TDP-értékét. Ha a két gyártó chipjeit odaadnánk a másiknak, akkor azok más TDP-osztályba sorolnák be, mint maga a gyártó, az Intel alacsonyabb, az AMD pedig magasabb TDP-értéket adna riválisa chipjeinek. Erre a kis magyarázatra azért volt szükség, mert a táblázatban található TDP-értékek megtévesztőleg hatnak, és - mint látni fogjuk - ellentmondanak a mért fogyasztási adatoknak.

A három processzor 45-50 000 forintba kerül, így kiválasztásuk nem volt nehéz feladat, viszont most essen szó a memóriáról is, aminek több feltételnek is meg kell felelnie. Kétszer 1 GB-ban gondolkodunk, ugyanis hamarosan itt a Vista és egyre több az 1 GB-nál is több memóriát igénylő játék. Először is legyen olcsó, legyen kompatibilis a legtöbb alaplappal, és ha lehetséges, akkor legyen benne némi tuningpotenciál. A választásunk a Corsair Twinx2048-6400-as memóriapárra esett több okból is.

Egyrészt ez a memóriapár a DDR2-800-asok között még egész jó áron kapható, bár az utóbbi hetekben a memóriaárak elkezdtek emelkedni. Másrészt kompatibilitás terén a Corsairrel még sosem volt problémánk, nem véletlenül használunk Corsair memóriákat mindent teszthez (köztük a sokszereplős alaplapbemutatókhoz is). Harmadrészt bíztunk benne, hogy ez a DDR2-800-as pár hajlandóságot fog mutatni a tuningra, ez persze lutri. Azt hozzá kell tennünk, hogy a DDR2-667-es és 800-as memóriák között árban igen nagy a különbség, így ha 667-esre esik a választásunk, akkor sok pénzt megspórolhatunk, viszont a tuningnál lehetnek problémáink, igaz, ez inkább csak a Core 2-es rendszer esetében áll fenn.

Szóval választhatunk, hogy vagy egy magasabb szorzójú procit veszünk drágábban és e mellé olcsóbb memóriát, vagy egy alacsonyabb szorzójú processzort, de magasabb órajelre képes memóriát. Az első eset pozitívuma, hogy a processzorunk már alapjáraton is gyorsabb lesz, viszont a 667-es memóriákkal később mit fogunk kezdeni? A második esetben, bár a processzor alapjáraton lassabb lesz, a tuningra nagyobb lesz az esélyünk és a DDR2-800-as memóriák egy későbbi rendszerbe is beilleszthetőek lesznek. Legalábbis egy Core 2 Duót tuningolni szándékozó felhasználónak ezeket a szempontokat figyelembe kell vennie a vásárlás során. Egy Athlon 64 X2 vagy Pentium D tulajdonosának a memória kérdése nem olyan lényeges, hiszen az alaplapok mindkét processzor esetében lehetőséget adnak a memória-órajel visszaskálázására, így nem lépjük túl a specifikációkban meghatározott értéket. Ez ugyan igaz a Core 2-es CPU-kat fogadó alaplapokra is, azonban mivel a Core 2 processzorok FSB-je magasabb, így minél magasabb órajelet akarunk elérni a tuning során, annál magasabb FSB-tartományokba kell "feltörtünk".

Következzenek az alaplapok, melyeknél a Core 2-est kivéve szintén nem volt túl nehéz a választásunk.

Abit IL8 / Abit KN9 / Asus P5B

A Pentium D alá egy i945P chipsetes alaplapot akartunk berakni, mert egy korábbi tesztünkből kiderült, hogy a 945P és a 975X chipsetes alaplapok sebessége között a különbség elenyésző. Ebben az Abit IL8-ra esett a választásunk, ez kb. 25 000 forint, a FireWire porton kívül minden megtalálható rajta és tuningra is alkalmas. Az Athlon 64 X2 esetében is hasonló elv vezérelt minket, az A64-es platform sebessége nem függ az alaplaptól, így az ár/felszereltség/tuningolhatóság szempontok mérlegelése után a szintén Abit márkájú KN9-re esett a választásunk, ami az IL8-hoz hasonlóan kb. 25 000 forint. A Core 2-es rendszer esetében kicsit zavarban voltunk, mert több nagy sláger is fut a fórumokon. A Gigabyte 965P-DS3 és DS4 mellett az Abit AB9 és az Asus P5B tetszik a legtöbb olvasónak, végül mi a P5B-t választottuk, egyrészt, mert a Gigabyte lapok sokaknál memóriakompatibilitási problémákkal küzdenek, másrészt Abitból már van két tesztalanyunk, és a legfőbb érv, hogy az Asus P5B-t előzőleg már teszteltük, és tudjuk, mire képes FSB-tuning terén. Árban egyébként nincs túl sok különbség a négy jelölt között, az Abit AB9-nél 1-2000 forinttal drágább az Asus P5B, a Gigabyte pedig újabb 1-2000 forintos ugrásokat követően vásárolható meg (a 965P-DS4 a legdrágább).

Tesztkonfig és fogyasztás

Hogy essen szó a gyakorlatról is, a BIOS-ban az egyes rendszerek esetében a következő beállításokat eszközöltük:

Abit IL8 (i945P) + Pentium D 925 konfig

• FSB órajele = 260 MHz (3900 MHz)
• memória órajele = DDR2-667 (DDR2-867)
• PCI Express órajele = 118 MHz
• PCI órajele = 33 MHz
• memória feszültsége = 2,1 V
• processzor feszültsége = 1,4625 V
• memóriaidőzítések = 5-5-5-12

Abit KN9 (nForce4) + Athlon 64 X2 4000+ konfig

• FSB órajele = 270 MHz (2700 MHz)
• memória órajele = DDR2-667 MHz (DDR2-900)
• PCI Express órajele = 100 MHz
• PCI órajele = 33 MHz
• memória feszültsége = 2,2 V
• processzor feszültsége = 1,5 V
• memóriaidőzítések = 5-5-5-12-2T
• HyperTransport szorzója = 3x

Asus P5B (i965P) + Core 2 Duo E6300 konfig

• FSB órajele = 425 MHz (2970 MHz)
• memória órajele = DDR2-400 MHz (DDR2-850)
• PCI Express órajele = Auto
• PCI órajele = 33 MHz
• memória feszültsége = 2 V
• processzor feszültsége = alapfeszültség
• memóriaidőzítések = 5-5-5-12

Egyik processzor sem szégyenkezhetett, igaz, kicsit többet vártunk tőlük (főleg a Core 2-től), de végülis ezek a tuningolt órajelű példák is jók lesznek a helyzet szemléltetésére. A Pentium D-nek igen magas, 1,4625 V-os feszültséget kellett adnunk ahhoz, hogy stabil maradjon 3,9 GHz-en, itt a processzor már kegyetlenül fűtött, aminek a lehűtésére egy Asus Silent Square-t használtunk fel. Végül úgy döntöttünk, hogy a másik két processzort is ezzel a tankszerű képződménnyel fogjuk lehűteni, ámbár később rájöttünk, hogy a Core 2 Duónál erre semmi szükség nem volt, ugyanis a gyári hűtővel is 2,97 GHz-ig jutottunk, ahogy az Asus hűtésével is. A Corsair memóriapár teljesítette a kitűzött célt, a DDR2-900-as órajelet is bírta, ami, ha a Core 2-es processzorunk jobban húzható lett volna, akkor plusz 180 MHz-et jelentett volna (3150 MHz). Egy DDR2-667-es memóriával kisebb esélyünk lett volna ennek az órajelnek az elérésére.

A három főszereplő tesztrendszer elemei már ismertek, a többi hardverelemet meghagytuk úgy, ahogy a korábbi processzortesztben is voltak, így a most következő eredmények összehasonlíthatóak a korábbiakkal. Először a rendszerek fogyasztását mértük le.

Itt jön be a képbe a két gyártó máshogyan értelmezett TDP-jének kérdése. CnQ-val és üresjáratban alapórajelen az Athlon 64 X2 még tuningolva is kevesebbet fogyasztott a Core 2 Duo rendszernél, igaz a különbség nem túl nagy. Tuningolva az X2-es rendszer fogyasztása nagyon megugrott, valószínűleg azért, mert a 2700 MHz-es órajelhez nagyon meg kellett emelnünk a processzor feszültségét, míg a Core 2 Duo alapfeszültségen hozta a 2,97 GHz-et. A Pentium D fogyasztása már ismert...

Memóriasebesség, tömörítés

Az Everesttel problémás eredményeket kaptunk a memória-benchmark tesztben, ezért, hogy biztosra menjünk, lefuttattuk a Sciencemark és a Sandra benchmarkjait is. Érdekes, hogy a két programban eltérő sorrendet kaptunk eredményül. A Sciencemark szerint az Athlon 64-es rendszernek a tuning hatására magasabb a memóriasávszélessége, mint a Pentium D-é, a Sandra szerint viszont pont fordítva van. Az X2 és a Core 2 alapórajelen mindkét program szerint közel azonos eredményt futott, ami - tekintve az X2-es integrált memóriavezérlőjét - inkább a Core 2-re nézve hízelgő. Érdekes látni a késleltetési értékeket is, az X2 alapórajelen még az első, míg tuningolva a Core 2 Duo már beéri, ha mindezt párosítjuk a magasabb sávszélességgel, megpecsételődik az AMD processzor sorsa.

A két SMP-t támogató tömörítő az E6300 fölényét hozza.

Konvertálás-kódolás

Ezek a tesztek sem végződnek másképpen, a Core 2 processzorok gyorsabbak ellenlábasaiknál. Mivel gyári beállításokkal a Core 2 és az Athlon 64 X2 kb. azonos órajelen ketyeg, így az igazán nagy különbség csak tuning után rajzolódik ki.

Renderelés, Photoshop

3ds max alatt sem terem babér az X2 számára, de hátránya nem olyan nagy, mint a korábbi programokban.

Lightwave-ben alapórajelen meglepően kicsi a különbség a három CPU között, főleg az első tesztben, a Core 2-vel szembeni remény csekély szikrái azonban a tuning után elillannak.

Ugyanezt láthatjuk ezekben a programokban is azzal a kiegészítéssel, hogy a Pentium D 925 árához képest nevetségesen szerepel.

Játékok

Természetesen a játékok is a Core 2 Duo fölényét hozzák. Érdekes, hogy a 3,9 GHz-re tuningolt Pentium D néhány esetben épphogy csak elcsípi az alapon járó X2 4000+-t.

Következtetés

Mit is mondhatnánk? Az eredmények önmagukért beszélnek, a Core 2-es rendszer gyakorlatilag megalázta a másik kettőt; ha alapórajelen nem is minden esetben, tuningolva kétség sem férhet az E6300 erejéhez. Mindennek viszont ára van. Ha a processzorokat nézzük, akkor az E6300 a legolcsóbb Core 2-es, márpedig a másik két processzorcsaládban vannak olcsóbb modellek is, így pénzt spórolhatunk meg a Core 2-eshez képest. A memória kérdése is érdekes: míg egy Core 2-es tuningjához elkel a jó RAM, addig az X2-höz vagy Pentium D-hez nem feltétlenül. Ez azért van így, mert a Core 2-es alaplapokban a memória órajelét éppen addig lehet visszaskálázni, amekkora éppen az FSB-órajele (ezt beszorozva 2-vel kapjuk meg a DDR2-es órajelet), márpedig ha 400 MHz-re húzzuk a Core 2-t, akkor 400 MHz-et bíró (DDR2-800), ha 450 MHz-re húzzuk, akkor 450 MHz-et (DDR2-900) bíró (és így tovább) memóriára van szükségünk, ami sajnos nem olcsó. És akkor még itt van az alaplap is, ami talán még a memóriánál is nagyobb dilemmába kergeti a felhasználókat, ugyanis az "olcsó", 40-45 000 forint körüli Core 2-es lapok felszereltsége épphogy vetekszik a 25 000 forintos AMD processzorok alá betehető lapokéval. Mindez miért? Mert egy új platformról van szó, és mert az Intel chipsetek mindig is drágán kellették magukat.

Így tehát máris más a leányzó fekvése. A Pentium D-vel kapcsolatban azt tudjuk mondani, hogy csak és kizárólag a legolcsóbb, 805-ös és 820-as éri meg az árát, ami ezeknél drágább, azok már az X2-esek miatt elvetendőek. A Pentium D 805 ráadásul alacsonyabb FSB-je miatt beéri egy sokkal fapadosabb lappal és memóriával (DDR2-533) is, így a Pentium D-k családjából csak ezt az egy típust tudjuk ajánlani extra alacsony költségvetésű kétmagos rendszerek alapjául. Az Athlon 64 X2-esek nagy szerencséje, hogy a hozzájuk való alaplapok nagyon olcsóak, ráadásul ezeknek a processzoroknak nem túl lényeges, hogy a memória 667 vagy 800 MHz-en jár-e, így ezen is spórolhatunk. Összességében még a végén kiderül, hogy a Core 2 nem is olyan vonzó alternatíva... Úgy gondoljuk, hogy a Core 2 Duo azok számára lehet vonzó megoldás, akiknek a minél magasabb teljesítmény fontosabb az árnál, mert a Core 2 Duo azonos órajelen gyorsabb, mint az Athlon 64 X2, de ha az összképet nézzük, akkor egy Core 2-es rendszer ára kb. megegyezik egy ugyanolyan gyors X2-essel szerelt rendszerével. Összegezve: a gyártók gondoskodtak róla, hogy ne legyen könnyű vagy egyértelmű a választás... Extra olcsón Pentium D 805-öt, kicsit drágábban X2 3800+/4000+-t, még drágábban pedig Core 2 Duo E6300/E6400-et ajánlunk az éppen kétmagos rendszerre váltó felhasználók számára.

A tuning mindig példányfüggő, így a tesztben elért eredmények nem vehetőek 100%-ig biztosra minden egyes legyártott processzor esetében.

fLeSs

A tesztben szereplő Asus P5B alaplapot az Asustól kaptuk.