A kakukktojás: moziterem a fejen
Videószemüvegek
Hirdetés
Amióta a lapos képernyők megjelentek, azóta foglalkoztatta a gyártókat a jól működő videószemüvegek kifejlesztése. Az alacsony felbontás és kis pixelsűrűség miatt viszont az LCD és OLED megjelenítők sokáig nem igazán váltak be, emellett volt, aki projektoros megoldásban gondolkodott, de az teljesen elvetélt ötletnek bizonyult.
[+]
2009 környékére viszont a kijelzőtechnológia annyit fejlődött, hogy néhányan már életképesnek tűnő prototípusokkal álltak elő. A nagy cégek közül a Sony és az Epson volt az, amelyik komolyan ráfeküdt erre a vonalra, és mellettük még jó pár kisebb cég próbálkozott ilyesmivel. Idővel meg is jelentek a boltokban az ilyen termékek, az említett két japán konszern például több generációval is színre lépett az évek során, ami azt mutatja, hogy folyamatosan keresték a továbblépési lehetőségeket. Sikerült is korrektnek mondható eszközökkel előállni, azaz e szemüvegek között már akadtak olyanok, amelyek valóban egész jó képminőséget produkáltak (a Sony egyik készülékébe például két darab HD felbontású OLED kijelzőt építettek), olyan érzetet keltve, mintha egy nagyméretű, 50-70 hüvelykes televíziót vagy vásznat nézne az ember.
[+]
Tehát a kitűzött célt sikerült elérni, sőt olyan extra szolgáltatások is megjelentek, mint nagy felbontású tartalmak kezelésére szolgáló vezeték nélküli adatviteli kapcsolat, integrált médialejátszó, illetve internetelérés beépített WiFi segítségével, és ennek köszönhetően az alkalmazások futtatásának lehetősége is. De minden hiába, egyszerűen a népek nem kattantak rá ezekre az eszközökre. Ennek hátterében az állt, hogy a valóban jó képminőséget produkáló darabok kegyetlenül sokba kerültek, akár 400 000 forintot is elkértek értük, az olcsóbbaknál viszont be kellett és mind a mai napig be kell érni az alacsony felbontással, és nem sikerült kiküszöbölni a képhibákat sem, azaz például a szellemképesedést vagy az akadozást.
A túlélés titka: az evolúció
Emellett az is gond, hogy a videószemüvegek egy kicsit kényelmetlenek, ráadásul izolálják a felhasználót a külvilágtól, ugyanakkor cserébe a kis méreten kívül (ami azért magában nem rossz) egyéb extrát nem kínálnak, ha filmnézésére vagy alkalmazások futtatására kerül sor – ellentétben a virtuális valóság szemüvegekkel, amelyeknél a felhasználó kap egy komoly plusz élményt azzal, hogy a fej forgatásával szabadon nézelődhet, illetve akár interaktív tevékenységet is végezhet a digitális térben. Nem csoda, hogy a vannak olyan gyártók, amelyek a videószemüvegek gyártásánál szerzett tapasztalatokat igyekeznek átmenteni ebbe a mostanában felpörgő szegmensbe. Emellett egy másik, újabban divatos területen bukkannak fel ezek a készülékek: egyre többen vannak, akik távirányíthatós járművek, elsősorban drónok vezérléséhez használják a szemüvegeket, hiszen így "belső nézetből" irányíthatják masináikat.
[+]
Tehát tulajdonképpen egyfajta evolúciós folyamatról beszélhetünk, hiszen az igaz, hogy a videószemüvegek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, elhibázottnak mégsem lehet nevezni a fejlesztésüket. Bár nem úgy használják őket, ahogy azt eredetileg megálmodták, de igazodva a felhasználói elvárásokhoz és igényekhez végül akár még sikert is arathatnak.
