Acer G24

A 24 colos monitorok bemutatásának újabb állomásához érkeztünk; három, érdekesnek ígérkező modellel ismerkedhetünk meg. Lehetőségeink és erőforrásaink korlátozottak, ezért bemutatóink során általában olyan típusokra szorítkozunk, amelyeket a nagy áruházláncokban nem lehet szemügyre venni, általában azért, mert ezek drágábbak, értékesebbek az átlagos kijelzőknél, ennélfogva a plázák nem merik őket kitenni a polcra. Előző tesztünkben három darab 24 colos S-PVA panellel szerelt kijelzőt vizsgáltunk meg (ráadásként plusz egy 22 colosat), ezúttal azonban a kevésbé tehetősek számára is elfogadható árú, TN+film panelre alapozó monitorok kerültek terítékre. A tesztelés metodikája abban a cikkben megtalálható, ezért ezúttal erre nem térnénk ki. A szóban forgó három modell belsőleg nem kelhet versenyre a drágább típusokkal, ennek következtében a gyártók általában a burkolat, azaz a külső tulajdonságok hangsúlyosabbá tételével igyekeznek meghódítani a vevőket. Van egy mondás, miszerint nem a külső számít, hanem a belső: ez a monitorokra teljes mértékben igaz, bár ezzel a legtöbb ember nincs tisztában.

Acer G24 szemből és hátulról [+]

Első tesztalanyunk a nemrégiben megjelent Acer G24, mely furcsa és rendhagyó külsejével az Acer által gyártott Predator P4-es számítógéphez passzol. Már a csomagolás is stílusos és robusztus, jól kibélelt, hogy a kijelzőnek még véletlenül se essen baja szállítás közben. A gyártó a G24 mellé leírásokat, CD-t és kábeleket mellékel, tehát semmilyen szokatlan vagy rendkívüli eszközt nem találtunk a dobozban. Az Acer G24 nem csak a külsejével tűnik ki a tömegből, hanem a panel felturbózása terén is büszkélkedhet egy-két szokatlan megoldással. Például ez a világ első, 50 000:1-hez dinamikus kontrasztaránnyal ellátott monitorja, csillogó-tükröződő panelfelülete (CrystalBrite) révén pedig elvileg szebbek és teltebbek rajta a színek. Ami a külsőt illeti, a narancssárga-fekete színkombináció egész jól mutat, bár az szerintünk problémás, hogy nem csak a panel, hanem a káva is tükröződik. A kezelőgombok felett található feliratok nehezen olvashatóak, a talp pedig igen egyszerűre sikerült. A G24, dacolva a napjainkban megszokott, lekerekített formákkal, szögletes. A hátoldal nincs szem előtt, ezért itt szimpla matt, fekete műanyagborítást alkalmaztak, melyen a panel szellőzéséhez elegendő rácsot találunk. Nincsenek viszont a kábelek elvezetését megkönnyítő vagy elrejtő csatornák és leszorítók a hátoldalon.

Oldalról és a talp [+]

A káva igen vastag, bár a 24 colosok köréből nem tűnik ki, ez is tekintélyt és robusztus felépítést kölcsönöz a kijelzőnek még akkor is, ha manapság a minél vékonyabb káva a menő. A G24 külsőleg jól néz ki, de ergonómiai szempontból nem éppen álmaink netovábbja: a panel csak előre és hátra billenthető, de nem forgatható el, nincs magasságállítás, és a portré módot sem támogatja. A talp nagyon könnyű, szerintünk nincs benne semmilyen nehezék, valószínűleg ezért sem állítható a panel magassága, mert könnyen felborulna az egész monitor.

Kezelőgombok [+]

A kezelőszervek fölött található, szürkével felfestett jelmagyarázat a tükröződő felületű narancssárga borításon alig látszik, de ez nem olyan lényeges probléma. A gombok kezelés közben kis pattanó hangot adnak ki, ezen kívül azonban nincs velük semmi baj, azonnal reagálnak a lenyomásokra.

Csatlakozók [+]

A G24 a játékosoknak készült és külsőleg is trendi lett, márpedig egy ilyen monitornak rendelkeznie kell legalább egy digitális bemenettel: ezt a kritériumot a G24 teljesíti is a HDCP-kompatibilis DVI-D csatlakozójának köszönhetően, de az Acer ezen felül még egy HDMI bemenetet is felkínál a jövőre gondolva. Ennél többre egy G24-kaliberű monitornak nincs is szüksége, az analóg tévébemeneteket most nem hiányoljuk, bár egy USB-hub még elfért volna még rajta.

OSD [+]

Az OSD jól átlátható, könnyen és gyorsan kezelhető, minden számunkra szükséges opció megtalálható benne, nem volt vele problémánk. A menücsokor lehetőséget ad a wide mód és a 4:3-as képarány külön beállítására, amire szükségünk lehet, ha 4:3 képarányú filmet nézünk vagy játékot játszunk. Ilyenkor a monitor nem húzza szét a képet, bár így a kijelző két szélén lesz látható egy-egy fekete sáv. A DDC/CI kikapcsolására is módunk van, ami a Windows Vista felhasználóknak jól jöhet. Az "empowering technology" menüpont alatt ötféle, előre definiált profilbeállítás található (user, graphics, movie, text, internet), lehet kísérletezni, melyik a szemnek legjobban tetsző beállítás.

Az Acer G24-gyel kapcsolatban egyelőre csak egyetlen kifogásolnivalónk van, ez pedig nem más, mint a tükröződő felület. Éjjel a sötétben nem probléma, de nappali fényviszonyok között önmagunkat ugyanolyan jól látjuk a monitorban, mint a kijelző tartalmát, és ez elég kellemetlen. Napközben csak akkor nem látszik a tükröződés, ha nincs háttérvilágítás, vagy akkor, ha a fényforrással szemben és előtt ülünk, de ez sem ideális megoldás, mert ez meg a szemnek nem tesz jót.

LG W2452V

Az LG W2452V – specifikációi alapján – elsősorban játékosok és multimédiás szolgáltatásokat igénylő felhasználók körében lehet népszerű. Ez elmondható az Acer G24-ről is, hiszen HDMI-bemenetből azon sincs hiány, viszont az LG javára írható ára, hiszen 20-25 000 forinttal olcsóbb riválisánál. Ingyenebéd azonban nem létezik: valahol valami biztosan nem stimmel, mégiscsak egy 75 000 forint körüli 24 colos monitorról van szó, és ez már talán túlságosan is olcsó...

LG W2452V szemből és hátulról [+]

A W2452V doboza nem lett olyan feltűnő, mint az Acer G24-ese, de ezzel nincs is gond. A keskeny, jól megtömött csomagolásban csak egy vékonyka leírást, egy CD-t és analóg, illetve digitális kábelt találtunk, HDMI kábel viszont nincs, pedig ha az újdonsült tulaj Xbox 360-on vagy PS3-on szeretne játszani, akkor szüksége lesz rá. Az LG W2452V sok szempontból napjaink trendjét követi, mondhatni divatmonitor, hiszen a kijelző fekete színű (alján egy stílusos, vékony szürke sávval), csillogó, polírozott benyomást kelt, természetesen szimpla műanyagból van és ez érződik a súlyán is. A káva színével kapcsolatban meg kell hogy jegyezzük, hogy bár az Acer G24 narancssárga burkolata sokaknak nem fog tetszetni, de mégis szerencsésebb választás, ha azt nézzük, hogy a feketén sokkal gyorsabban meglátszanak az ujjlenyomatok és a por (illetve a karcolások). A kijelző bal felső sarkában az LG Flatron típusjelzése látható, középen alul az LG logo, bal oldalon a kezelőszervek, jobbra pedig jól elkülönülve a többiektől a bekapcsológomb, ami egyébként kéken világít. A W2452V-nek a hátoldala is csillogó műanyagborítást kapott, szinte már olyan, mint egy domború tükör. A szellőzésre kicsit jobban is odafigyelhettek volna, hiszen nagyon picik lettek a szellőzőlyukak. A monitorhoz nem jár a kábelek elvezetését megoldó eszköz, de a csatlakozós részt lefedhetjük egy takarólemezzel.

Oldalról és a talp [+]

A panel oldalról a G24-eshez hasonlóan vastag, igaz, ez ebben a méretkategóriában megszokott. A W2452V ergonómiai szempontból az Acer G24-nél valamivel előbbre végez, ugyanis elforgatható és előre és hátra is dönthető, azonban magasságállításra és portré mód beállítására már nincs lehetőségünk. Az LG talpa ugyanolyan lett, mint a G24-esé, túlságosan könnyű (de legalább tükröződő). A monitor valószínűleg a legkisebb fuvallatra is hátraborul, ha nem figyelünk rá oda, még az is elképzelhető, hogy ezt a talpat erdetileg egy kisebb típushoz tervezték.

Csatlakozók [+]

Alul találjuk a csatlakozókat, balról jobbra haladva a tápcsatlakozót, az analóg, DVI-D és HDMI bemeneteket, tehát az LG monitora is rendelkezik már a manapság elvárható minimummal. A W2452V-n egy fejhallgató-kimenet is van, de ezt csak a HDMI-vel együtt vehetjük használatba.

Kezelőgombok [+]

A kezelőszervek és az azok fölé elhelyezett feliratok a kijelző bal oldalán találhatók. A feliratokkal nincs gond, stílusosak, és jól látni őket. A gombokkal sincs gond egészen addig, amíg nem helyezünk kilátásba egy komolyabb bekalibrálást. A panel alján, a feliratok alatt találhatóak, legalábbis megközelítőleg. Szerintünk jobban is elhelyezhették volna őket, mondjuk távolabb egymástól, ugyanis a kalibrálás során rengeteg esetben rossz gombot nyomtunk meg, persze elképzelhető, hogy csak saját ügyetlenségünknek köszönhetően, azonban korábban még nem fordult elő hasonló eset.

OSD [+]

Erre rátett egy lapáttal a gombok OSD-ben betöltött szerepének feltérképezése, ugyanis a menürendszerben csak igen nehezen sikerült elboldogulnunk, rengetegszer előrébb szerettünk volna jutni, ehelyett kiléptünk az adott opcióból (ami persze egy idő után bosszantó tud lenni), sok esetben pedig egyszerűen nem sikerült rátalálnunk bizonyos menüpontokra, mintha elrejtették volna előlünk. Talán bután hangzik, de a W2452V OSD-je a leglogikátlanabbul felépített OSD, amivel valaha találkoztunk. Természetesen az LG is felkínál jópár plusz funkciót, az f-Engine például lehetőséget ad előre beállított profilok használatára (film, internet, user, normal és movie, illetve demo, de ez csak összehasonlításra szolgál), a színhőmérséklet manuális beállítására (nem fokonként), az EZ-zooming funkcióval az aktuálisnál eggyel alacsonyabb felbontás állítható be pillanatok alatt, itt is megtaláljuk a wide és 4:3 képarányátváltást, a Photo-Effect menüpont alatt pedig a Normal, Gaussian Blur, Sepia és Monochrome opciókkal átszűrhetjük a képernyőn megjelenő tartalmat, ugyan így jópár szín elvész, de szórakozásnak jó.

Az LG forteManager programja [+]

Ami a Samsungnál a MagicTune, az az LG-nél a forteManager. Ebben a kis programban minden olyan, a kijelzővel kapcsolatos beállítást megtalálunk, amit egyébként az OSD fel szokott kínálni, sőt annál többet is (kalibrálás, varázsló stb.). Az OSD-vel kapcsolatos rossz tapasztalataink után kipróbáltuk ezt a programot, és már majdnem megelégedtünk a használatával, de a program reakcióideje olyan lassú, hogy néha már azt hittük, hogy lefagyott a számítógép... Ezt leszámítva viszont tényleg nagyon jó program.

Samsung Syncmaster T240

Harmadik tesztalanyunk a Samsungtól érkezett hozzánk, a T sorozat 24 colos változata, a T240. A Samsung szerint alacsony válaszidejével, rendkívül magas kontrasztarányával (persze dinamikus kontrasztról van szó) és külső megjelenésével fog hódítani. Ami a külsőt illeti, ha a kijelzőn nem szerepelne a Samsung logó, akkor felületesen szemlélve könnyen össze lehetne téveszteni napjaink dizájn-monitoraival, így például az előzőleg bemutatótt LG W2452V-vel is, hiszen annyira egy húron pendülnek. Na ez azért nem teljesen igaz, mert a T240, ha nem is túlságosan, de különbözik az LG-től. A T240 egy, a monitorhoz illő dizájnos dobozban található, ami valóban szebb, mint a Samsung korábbi típusainak csomagolása: ez valami újat sejtet. A monitor mellé csomagolt kellékek esetében első ránézésre a Samsung volt a legkevésbé fukar, a csomagban felhasználói leírásokat, garanciapapírt, CD-t és egy adag kábelt találtunk (és ez soknak tűnik), de ezek között csak analóg, DVI-D, USB és tápkábel volt, a HDMI-kábelt végül a Samsung is kispórolta a csomagból.

Samsung Syncmaster T240 szemből [+]

A megjelenítő külsőleg nem hasonlít egyik korábban tesztelt Samsungtól származó típusra sem, bár azoknak egyes védjegyei megtalálhatóak rajta. A T240 legszembetűnőbb tulajdonsága csillogó, tükröződő felülete, ez természetesen nem maradhat el, ha dizájnmonitorról van szó. A kijelző bal felső sarkában találjuk a típusjelzést, a jobb felső sarokban néhány kiemelendő specifikációt (20 000:1 kontrasztarány, 5 ms válaszidő), alul középben pedig a Samsung logót. A kezelőgombok közül összesen egy, a bekapcsológomb helyezkedik el a megjelenítő elülső oldalán, ennek a jelölése alig látszik, egyébként meg egy érintésérzékeny gombról van szó, már számos monitortípuson találkozhattunk hasonlóval. A káva nagy része fekete, de a szélén egy vékony szürke sávot találunk, alul pedig egy sötétvöröses, bordó rész is van. A csillogó felületen mondani sem kell, meglátszik minden porszem, ujjlenyomat és karcolás. A kijelző hátoldala is tükröződő felületű, műanyag borítású, a panel szellőzése megoldott, a csatlakozókhoz pedig könnyen hozzáférhetünk. A csomagolásban egyébként egy hátoldali takarólapot is találtunk, amivel eltakarhatjuk a kábeleket.

Oldalról és a talp [+]

A T240 az Acerhez és az LG-hez hasonlóan előre és hátradönthető, de a talapzat, bár nagyon stílusos megjelenésű, szintén meglehetősen könnyű lett, így a kijelző stabilitása nincs a topon. Például a hátradöntéshez érdemes lefogni a talpat, hogy ne dőljön el az egész monitor (és így persze azonnal összemaszatoljuk az egész monitort és hozzáfoghatunk a törölgetéshez). A T240 a W2452V-hez hasonlóan elforgatható, de a magasság állítására nincs mód és a portré módot sem támogatja.

Csatlakozók [+]

A T240 az olcsóbb monitorok sorában a drágábbak közé tartozik, éppúgy, mint az Acer G24, ennek megfelelően felkínál egy-egy analóg, digitális és HDMI bemenetet. Ezeken kívül találunk rajta USB-portokat és analóg (pl. fejhallgatóhoz), illetve digitális audiokimenetet, utóbbi jól jöhet, ha házimozirendszerhez szeretnénk csatlakoztatni a monitort a HDMI-n keresztül átjövő jel miatt.

Kezelőgombok [+]

A kezelőszerveket a panel oldalába építve találjuk meg, a feliratok jól láthatóak, a gombok egy pici pattanó hang kíséretében reagálnak a lenyomásra. Két gomb közvetlenül a fényerő beállítására szolgál, a Source gombbal válaszhatjuk ki a bemeneti jelet, a menü gombbal hívhatjuk elő az OSD-t, az Auto gomb pedig analóg csatlakozás esetén beigazítja a képet.

OSD [+]

Szerencsére a T240 – ellentétben egyes Samsung modellekkel – rendelkezik beépített OSD-vel, márpedig mi mindig is az OSD-t pártoltuk. Bár a Samsung saját fejlesztésű monitorbeállító szoftvere, a MagicTune is jól működik, az OSD használata nincs platformhoz kötve, tehát bármikor hozzányúlhatunk. A menürendszer a régebbi időket idéző Samsung monitoroknál megszokott elemekre épül, informatív, könnyen kezelhető és átlátható, minden olyan opciót megtalálunk benne, amire szükségünk lehet, és amit egy mai modern monitornak ismernie kell. Természetesen a T240-ben is találunk előre beállított profilokat (custom, internet, movie), egyéni preferencia kérdése, hogy kinek melyikre áll rá jobban a szeme.

Samsung MagicTune [+]

A MagicTune valószínűleg már mindenki számára ismerősen cseng, segítségével a fényerőtől és képélességtől kezdve a színhőmérsékleten át egészen a jelforrás kiválasztásáig mindent be tudunk állítani. S ami a legszebb az egészben, mindezt kényelmesen, operációs rendszerünk alól – természetesen ez csak a Windowsra érvényes, Linuxon nem fut.

Specifikációk és színhelyesség

Mint bevezetőnkben már említettük, a három megjelenítő belsőleg sokban hasonlít egymásra, eleve mind a három TN+film típusú panelre épül. Már számos alkalommal megállapítottuk, hogy a különböző PVA, MVA, S-PVA, P-MVA és hasonló, lényegében MVA továbbfejlesztésére épülő monitorok között néha kirívó különbségek lehetnek, azonban nagy általánosságban nézve mégis hasonlóak, nüansznyi különbségek döntenek egy-egy modell mellett vagy éppen ellen. A TN+film panelekkel szerintünk kicsit más a helyzet. A TN+film alapjában véve olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyeken nem lehet változtatni, a betekintési szögek, a válaszidő éppen azért olyan, amilyen, mert egy TN+film panelről van szó. A három tesztelt típustól éppen ezért nem vártunk semmi különöset, arra számítottunk, hogy a bekapcsolást követő tapasztalataink közel azonosak lesznek. Szerencsére nem így történt, ez ugyanis túl unalmas lett volna. Összességében, amit a három szóban forgó típusról el lehet mondani az az, hogy játékra születtek, nem szántak nekik világmegváltó sorsot, ennek megfelelően értékeltük a látottakat is.

A három kijelző legalább két különböző gyártó paneljára épül, a Samsung T240-ben mi más is lehetne, mint Samsung panel, az LG-ben pedig szerintünk egy AUO kijelző található. Az Acerre vonatkozólag nem találtunk semmilyen infót, de könnyen lehet, hogy szintén Samsung panelra épül. Végülis ez mindegy, a végeredmény a fontos. Mindhárom modell 2 ms-os szürkéből-szürkébe válaszidővel rendelkezik, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen manapság az összes komolyabb TN+film panel tudja ezt. Ami a kontrasztarányt illeti, a gyártók ezen a téren szeretnek nagyokat mondani, különösképpen azóta, amióta megjelent a dinamikus kontraszt; először volt 2000:1-hez, aztán 5000:1-hez, 10 000:1-hez és most köreinkben üdvözölhetjük az 50 000:1-hez kontrasztaránnyal rendelkező Acer G24-et. De mit is jelent ez valójában? A dinamikus kontraszt egy szimpla átverés. A monitor a panelen megjelenő tartalomhoz igazítja a fényerőt, ha világos a képjelenet, akkor megemeli, ha sötét, akkor lecsökkenti azt, így a világos világosabbnak, a sötét sötétebbnek hat, tehát egyszerűen fogalmazva megemelkedett a kontrasztarány, legalábbis ezt állítják a gyártók. De mivel csak a fényerőt állítgatja a panel, a kontrasztaránnyal semmi sem történik, ezt abból is nagyon jól lehet látni, hogy a fényerő megemelésével a sötét tónusok is világosabbak lesznek, a fényerő csökkentésével pedig a világos területek is sötétebbek lesznek. Ezzel azonban még nem is lenne gond, a fő kérdés inkább az, hogy a dinamikus kontraszt funkciót milyen szinten sikerült kivitelezni egy-egy gyártónak. Láttunk már nagyon gyenge verziót, villogott a képernyő, és láttunk már jobbat is, amikor kevésbé villogott a képernyő, de összességében egyik esetben sem ájultunk el a gyönyörűségtől. A Samsung T240 fényere 300 cd/m², míg a másik két típus esetében 400 cd/m²-t specifikáltak, ezek alapján a Samsung "feketéje" a legsötétebb, ami a TFT LCD-k elbírálásánál egy fontos kérdés. A TN+film paneles monitorok adatlapjain feltüntetett betekintési szögek általában csak arra jók, hogy félrevezessék az embereket, valójában egyik sem lényegesen jobb a másiknál, ugyanabban a "betegségben" szenvednek, de ez a TN+film sajátja, a folyadékkristály-molekulák elhelyezkedésének tudható be. Ami a színtérlefedettséget illeti, egyes típusok (ezúttal az Acer és az LG) az sRGB-nél több színt képes megjeleníteni, de bátor ember az, aki TN+film paneles monitoron dolgozik, tehát ez megintcsak egy hangzatos tulajdonság, valójában csak kevesek fogják kihasználni.

Acer G24: User / Graphics / Movie módok [+]

LG W2452V: User / Normal / Movie / Internet módok [+]

Samsung T240: Custom / Internet / Movie módok [+]

Lássuk a monitorok színhelyességét! A kicsomagolást követően a gyári állapotokat mértük fel, ebből ugyanis kiderül, hogy az adott gyártó a színhelyességre milyen hangsúlyt fektet. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a gyártókat egyáltalán nem foglalkoztatja ez a kérdés. Az ő szemszögükből ez érthető is, hiszen minek foglalkozzanak ezzel, elég, ha valamelyik szemkápráztató beállítást megnézzük, a szemnek nagyon tetszetős lesz, amit látunk, és legtöbbünknek ez számít, de a valódi színekhez ennek nincs sok köze. A három tesztelt típus közül kettő nem lepett meg minket, a gyári beállítások szokás szerint katasztrófálisak, de eleve erre számítottunk. Azt viszont el kell ismerni, hogy a Samsung T240-en bemért 2,5-3-as átlag deltaE manapság már egész tűrhetőnek tekinthető, végülis a 2 és 3 közötti érték az átlagos használatra bőven elég. A három monitor különböző nevekkel ellátott profiljai között gyakran csak minimális különbségek vannak, egy-egy profil csak a fényerő vagy csak a gamma értékét állítja másra, ami azért kissé kiábrándító. Az Acer és az LG a specifikációkban foglaltaknak megfelelően az sRGB színtérnél több szín megjelenítésére képes, ezt kimutatta a kalibrációs program is, emiatt azonban le ne essünk a székről, egy TN+film paneles monitorral aligha fogjuk ezt élvezni. A monitorok bekapcsolását követően azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy az Acer mérnökei a User profilt leszámítva nappali használatra szánták az összes beállítást, a Graphics és a Movie módok vakítóan világosak. Az LG W2452V-vel ugyanez a helyzet, üröm az örömben, hogy a színhőmérséklet az összes profillal 6500 kelvin környékén található. A Samsung T240 különböző módjai sem éppen szemkímélőek, az viszont dicséretes, hogy nem túl nagy a színek elvárttól való eltérése.

Acer G24 kalibrálva [+]

LG W2452V kalibrálva [+]

Samsung 240T kalibrálva [+]

A gyári beállítások bemérését követően a kijelzőket a szem- és panelkímélő 2,2-es gammára, 6500 kelvinre és 120 cd/m²-es fényerőre kalibráltuk Custom/User módban. A kalibrátort meglátva az összes monitor kezesbáránnyá szokott változni, ez az esemény ezúttal sem maradt el, az átlagos deltaE értékeket minden további nélkül 1 alá szorítottuk. Színtérlefedettségben az Acer és az LG nagyjából azonosan teljesít, bár a két típus egymáshoz képest egy kicsit el van csúszva, az Acer a zöld árnyalataiból képes többet megjeleníteni, míg az LG a kék és a vörös színtartományban van elemében.

Kalibrált állapotban feljegyeztük a legsötétebb feketét, az Acer, LG és Samsung esetében sorrendben 0,2, 0,2 és 0,1 cd/m²-es értékeket mértünk, ezek nagyjából megfelelnek az előzetes várakozásainknak, bár a Samsungon mért érték már az S-PVA paneleket idézi, ez azonban önmagában még nem garancia a sikerre. A bemért fényerőértékek mindennapi használat mellett 600:1 és 800:1-hez kontrasztarányra utalnak. A minimális fényerő 50%-os kontrasztbeállítás mellett 72, 76 és 32 cd/m² volt, ebből is jól látszik, hogy a Samsung kilóg a sorból, az Acer és az LG nagyon hasonlóan teljesítettek. A 70 cd/m² feletti minimumhoz közeli fényerő igen magasnak tekinthető, ez azonban a sötétben szerencsére még nem veszélyezteti a szemünket. A maximális fényerő a három típus esetében 408, 402 és 271 cd/m² volt, ehhez pedig 0,5, 0,5 és 0,3 cd/m²-es feketén mért fényerő társult – kezdünk arra gyanakodni, hogy az Acer G24-ben és az LG W2452V-ben ugyanaz a panel található. A kimért értékek közel állnak a gyártók által meghatározott számokhoz (400, 400 és 300 cd/m²), a Samsung az elvártnál egy kicsit nagyobb mértékben tért el tőle, de ez nem gond, mert 270 cd/m²-es fényerőre valószínűleg sosem lesz szükségünk. A maximális fehéren és feketén mért fényerő egymással való elosztásával megkapjuk, hogy a három monitor, kerekítve az értékeket 816:1, 804:1 és 900:1 maximális kontrasztaránnyal rendelkezik, természetesen a dinamikus kontraszt bekapcsolása nélkül.

Az Eye One Match kalibrációs szoftver a beállítást követően egy másik módszerrel ábrázolja a megjelenítők színhűségét. A fentebb, jobbra látható ábrákon a videokártyából származó RGB színkódok és a monitoron megjelenő szín egyezősége, fedése látható. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg, vagyis minél inkább lefedik egymást a videokártya és a kijelző szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, azaz a három alapszínt jelképező vonalnak lehetőleg minél inkább egymáson kell elhelyezkednie. A három szóban forgó típus közül az Acer és a Samsung jól szerepelt, de az LG nem tudott megbirkózni a három színárnyalattal, nem fedik le egymást a görbék.

A száraz tények közlése után a kijelzőket szemmel kezdtük el tesztelni, ennek előfutáraként a monitorokkal kapcsolatos jegyzeteinkből idéznénk néhány gondolatot. A homogenitás, a fekete és a betekintési szögek vizsgálatát megelőzően a gradienseket és a dinamikus kontraszt helytállóságát is tanulmányoztuk. A gradiensek vizsgálatához különböző programokat vetettünk be, márpedig ezekből kiderült, hogy a színátmenetek megjelenítésében az Acer áll az élen, voltak olyan színátmenetek, amik a G24-en szépen elkülönültek egymástól (hogy mondjunk egy példát: a 0 és 4%-os fekete), míg a másik két típuson teljesen egybeolvadtak. Mondani sem kell, hogy ez akár azt is eredményezheti, hogy például filmnézés közben a sötét egyes árnyalatai nem különülnek el egymástól, és csak egy nagy sötét paca lesz látható a képernyőn. Az LG-n a zöld gradiensben sávosodást vettünk észre, a másik két típus ebből a szempontból nem volt problémás. Talán érdekesebb kérdés a dinamikus kontraszt, hiszen a sokat ígérő, többtízezres kontrasztarány az emberek többségének szemében vonzóvá teszi az adott típust. Hosszú tesztelés után megállapítottuk, hogy ezen a téren is az Acer a nyerő, a G24-en jelentek meg legszebben a filmek, bár a dinamikus kontraszt által keltett "villogás" még a csúcstechnológiás 50 000:1-hez kontrasztarány mellett is látszott, de már figyelni kellett, hogy észrevegyük, ez pedig óriási előrelépés. Az LG dinamikus kontrasztja szerintünk a technológia totális csődje, sötét jeleneteknél teljesen besötétül a képernyő, és semmit nem lehet látni, ráadásként a színek teljesen eltorzulnak, pl. az emberek feje besárgul. A világos jeleneteknél a fényerő olyan szintet ér el, hogy megvakul az ember, nem beszélve a tömörítési hibákról, amelyek szinte kézzelfoghatóvá válnak. A Samsung nem volt ennyire rossz hatással ránk, de a T240-en is jól látszott a fényerőváltások miatt bekövetkező villogás, a gyors mozgások és jelenetek kiütik ezt a technológiát.

Szemmel tesztelve

A panelek sötétben (Acer / LG / Samsung) [+]

A műszeres mérések után a szemünkre hagyatkozva teszteltük a monitorokat. Természetesen ez már egy szubjektív metódus, de az általunk korábban megvizsgált számos kijelző után már tudjuk, hogy mire kell odafigyelni. Először a feketét vizsgáltuk, a kijelzőt sötétben, egy teljesen fekete háttér megjelenítése közben fényképeztük le. A kalibrálás során bemért fekete értéke itt akár mérvadó is lehetne, de ez a szám nem képes kifejezni a panel háttérvilágításának egyenletességét, ezért van szükségünk a szemmel tesztelésre, illetve a fényképre. Azt hittük, hogy a három megjelenítő majd közel azonos teljesítményre lesz képes, de nem így történt. Mind a három típuson látható legalább egy kicsike bevilágítás, foltosodás. Ebből a szempontból is az Acer volt a nyerő, a panel fényereje nem egyenletes és alulról látszik egy kis fényesség, de alapjában véve még ez volt a legsötétebb egy sötét szobában. Őt követi a Samsung, a panel alsó fele már jól láthatóan világít, és végül az LG, ami a másik két típushoz képest nem csak foltos volt a felső régiókban, de világos is, a panel nagy része gyakorlatilag sötétkék volt a fekete helyett.

„Barnateszt” (Acer / LG / Samsung ) [+]

Továbbra is a panel homogenitását vizsgáltuk. Ezúttal is egy rendkívül egyszerű módszert választottunk, a kijelzőn megjelenítettünk egy barna képet, majd azt vizsgáltuk, hogy a fejünk mozgatásával hogyan változik a szín. Ideális esetben, ha pontosan középről nézünk egy kijelzőt, akkor a szélek felé haladva sem tapasztalunk színváltozást. A fénykép pontosan középre állított fényképezőgéppel készült. A barnatesztben a három monitor ugyanúgy viselkedett, lentről felfelé besötétedtek a kijelzők, ez a TN+film panelek jellemzője. Ez a mindennapokban azt eredményezi, hogy a panel tartalma csak akkor marad változatlan, ha egy picit előredöntjük a kijelzőt, minden más esetben látható a jelenség. Erről készítettünk egy videót is, lásd itt, ez nem a Samsung T240 baja, hanem az összes TN+film panelre jellemző probléma.

Fényerő eloszlása (Acer / LG / Samsung) [+]

A „barnateszt” után bemértük a fényerőt (fehéren) a panel kilenc különböző pontján. A monitortesztekben a minimális, maximális stb. fényerő mértékét mindig a képernyő közepén szoktuk meghatározni, viszont az egyre növekvő paneleken néha már szabad szemmel is jelentős eltéréseket lehet felfedezni a kijelző egymástól távol lévő pontjai között (azaz kissé foltosak). Ebből a szempontból is az Acer végzett az első helyen, a maximális "kilengés" 5%-os volt, az átlagos pedig 2%, erre kevés kijelző képes. Az LG végzett a második helyen, a maximális fényerőváltozás 14%-os volt a panel bal alsó harmadában (ez már elég magas), de az átlagos eltérés még mindig 5%-on belül volt. A kalibrátoros mérések szerint a Samsung T240-nek a legsötétebb a feketéje, de most kiderült, hogy ezzel önmagában nem érünk sokat, homogenitásban jelentősen alulmaradt versenytársaival szemben, a maximális kilengés 21%-os volt, ami már igen súlyos (szintén a bal alsó sarok), az átlagos eltérés pedig 12%-os, bőven az 5%-os küszöb felett, ez pedig sajnos meglehetősen gyenge eredmény.

Acer G24 [+]

LG W2452V [+]

Samsung SyncMaster T240 [+]

Megvizsgáltuk a betekintési szögeket is. Az egyes paneltípusok (TN, MVA/PVA, IPS) a gyártástechnológiából kifolyólag ebből a szempontból eltérő jellemzőkkel bírnak. A leghátrányosabb helyzetben a TN+film panel van, mely vízszintesen és függőlegesen sem rendelkezik baráti értékekkel, ami főleg akkor érhető tetten, amikor a monitort szemből nézve már a panel szélén sem olyan színt látunk, mint középen, ez a széles képernyős (widescreen) kijelzőkön fokozottan megmutatkozik. A három TN+film paneles monitor hozta a tőle elvárható szintet, az Acer talán kicsit jobban teljesített, de összességében ugyanazok a problémák sújtják, mint a konkurenciát.

Inputlag, utánhúzás és értékelés

Az inputlag szerintünk nem egy olyan probléma, aminek kiemelt figyelmet kéne szentelnünk, hiszen valószínűtlen, hogy az az 1-2 képkockányi késés döntse el egy-egy meccs végkimenetelét, de játékosoknak szánt kijelzőkről van szó, ezért foglalkoztunk a kérdéssel. A tesztelt monitorok nagyjából ugyanúgy teljesítettek, ahogy az egy-két évvel ezelőtt bemutatott TN+film paneles kijelzők, a megjelenítők átlagosan 30-40 ms-ot késnek egy CRT monitorhoz képest, ezen a téren is az Acer volt a befutó és az LG volt a harmadik, de ne ez alapján döntsünk, amikor a vásárlásra adjuk a fejünket.

Acer G24

LG W2452V

Samsung T240

Ami az utánhúzást illeti, a három kijelző között szabad szemmel nem igazán tehetünk különbséget, még nagyon odafigyelve sem. A PixPeranos tesztben mégis kibukott, hogy az Acer G24 maga mögé utasítja a másik két típust. Annak érdekében, hogy a monitorokat a játékokban és filmekben észrevehetetlen utánhúzás szempontjából meg tudjuk különböztetni, egy olyan tesztprogramot vettünk elő, amivel különböző színű háttér előtt tetszőleges sebességgel húzkodhatunk egy tetszőlegesen kiválasztott színű négyzetet. Ebből kiderült, hogy az Acer, amikor a fekete négyzetet a világos háttér előtt húzgáltuk, szinte utánhúzásmentes volt. A fehér négyzetet a sárga-fekete gradiens előtt húzgálva viszont már látszott egy kis utánhúzás, ezektől eltekintve viszont az Acer kitűnően vizsgázott. A Samsungon a fekete négyzet világos és vörös háttér előtt mozgatva jól látható utánhúzást produkált, de a zöld háttér előtt már nem volt komoly a probléma. A fehér négyzetet a sötétzöld és sárga háttér előtt mozgatva szintén erős utánhúzással párosult. Ebből a szempontból az LG az Acer és a Samsung közé pozicionálta be magát, a fekete négyzetet bármilyen más színű háttér előtt mozgatva rövidebb utánhúzást mutatott, mint a Samsung, de az LG-n mindenhol látszott (főleg a fekete-sárga gradiensen), a Samsungon viszont a zöld szín nem jelentett problémát. Az LG-n fehér négyzetet mozgatva a vörös/zöld/sárga háttér előtt szintén szellemképes volt, de a kéken nem volt ilyen probléma. Végülis az a konklúzió, hogy ebből a szempontból Acer, LG, Samsung vagy Acer, Samsung, LG sorrendet állíthatnánk fel, ha nagyon kukacoskodni akarnánk.

Értékelés

Külsőre nekünk mind a három kijelző tetszik, az LG és a Samsung a fekete és szürke kombinálásával manapság már talán kicsit unalmas, hiszen szinte az összes monitor ezekben a színekben "pompázik", így az Acer egy kis felüdülést jelenthet, ez persze nem garantálja, hogy a narancssárga szín mindenkinek tetszeni fog. Ami a csomagolást illeti, szintén az Acer G24 volt a legvonzóbb, bár ez nem dönt el semmit. Ergonómiai szempontból a három kijelző közel azonos, a Samsung és az LG elforgatható ellentétben az Acerrel, ugyanakkor ez utóbbi egy kicsit stabilabban áll a lábán, mint a többiek, de összegezve a látottakat a gyártóknak lenne min változtatni, nehezen hisszük el, hogy egy normálisan kivitelezett talapzat és állvány kombinációja jelentősen megdrágítaná a monitort. Belső tulajdonságok szempontjából egyértelműen az Acer volt a befutó, hiszen minden téren elverte riválisait, még a dinamikus kontraszt funkció is jól, szinte villogásmentesen működött, ez pedig meglepett minket. Az Acerrel kapcsolatban az a problémánk, hogy a panel tükröződő felülete rengeteget ront a monitor élvezeti értékén, hiszen nappal kis túlzással élve szinte használhatatlan, ugyanakkor jó is egyben, mert tényleg teltebbnek tűnnek a színek. Mindent egybevetve az Acer G24 ajánlható megvételre, de a vásárlás előtt mindenképpen nézzük meg a tükröződő panel miatt, mert ez sokaknak nem fog tetszetni. A Samsung az Acerrel egy árban a gyengébben teljesítő panel miatt számunkra nem tűnik vonzónak. Az LG sem túlságosan attraktív, hacsak nem az ára miatt, 75 000 forint egy 24 colos monitorért nem tűnik nagy összegnek, ezért, de csakis ezért tetszett nekünk.

Az LG-nél és a Samsungnál jelenleg egyetlen pixelhiba (vagy szubpixelhiba) is cserére jogosít 3 napon belül. A 3 nap letelte után az ISO 13406-2 Class II szabvány használatos. Az Acer pixelhiba esetén akkor cseréli ki a monitort, ha az adott LCD-kijelzőn egymillió képjelenként négy hibás képjelnél több mutatkozik, illetve ha a kijelzőpanelt kilenc egyenlő négyszögletes területre osztva a kijelző középső részén legfeljebb egyetlen hibás képpont található. Ugyanakkor lehetőség van a pixelhiba-garancia megváltására is, vagyis bizonyos összeg ellenében pixelhiba esetén adott időn belül azonnal cserélik a monitort. Mindig tájékozódjunk a pixelhiba-garancia feltételeiről!

Acer G24	LG Flatron W2452V - ára miatt

fLeSs

Az Acer G24 monitort az Acer Magyarországtól, az LG W2452V-t a Ramiris Rubin Zrt.-től, a Samsung T240-et pedig a Samsung Magyarországtól kaptuk tesztelésre.