Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Ringman

    nagyúr

    „A legvégén én állok majd a beteg mellett, és attól félek, hogy én leszek a hóhéra”
    Miért igazán nagy baj, ha a kormány teljesen irreális szinten lövi be az intenzív ellátás kapacitását, hogyan megy ez végig az egész rendszeren, és milyen átélni orvosként a koronavírus eddigi legsúlyosabb rohamát. Erről beszélgettünk az egyik fővárosi kórház orvosával.

    „A legnagyobb bajban nem szállok ki. De nem hiszem, hogy fél év múlva orvos leszek” - nyilatkozta lapunknak egy fővárosi kórházban dolgozó orvos, aki nem titkolja, hogy nagyon megviseli, ahogyan a harmadik hullámban el kell látniuk a soha nem látott számú, súlyos állapotban lévő covidos betegeket.

    Azt érzi, hogy felülről, erőszakkal bővítik az intenzíves ellátás kapacitását teljesen irreális mértékben. Szakmaiatlan döntés születik legfelül, amelyet aztán ultimátumként közölnek a kórházak vezetőivel. A főigazgatók nem mernek ellenállni, tovább tolják lefelé erőszakkal az elvárt számokat, és ez így megy egészen az intenzíves osztályokon dolgozó orvosokig. „De a legvégén én állok majd a beteg mellett, és attól félek, hogy én leszek a hóhéra.” Képtelenség ennyi beteget megfelelően ellátni. A súlyos állapotban lévő covidosok között sok az elhízott, túlsúlyos beteg, már a mozgatásuk is óriási probléma ilyen kevés ápolóval.

    Az orvos szerint nagyjából a felülről megszabott kapacitás felénél lehet az
    egészségügy teljesítőképességének a felső határa az intenzíves ellátásban, de már az is csak nagy kompromisszumokkal. Csak ez a tény mintha nem jutna el a döntéshozókhoz, igaz, valódi egyeztetésekről sem tud.

Új hozzászólás Aktív témák