Új hozzászólás Aktív témák

• #77503 #31733248 törölt tag #31733248 #77485

  Új Válasz 2020-02-21 08:29:57 #77503

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #31733248

  törölt tag

  válasz #31733248 #77485 üzenetére

  "A fenti sztori nagyon szép, a probléma az, hogy egy bérszámfejtő, okmányirodai ügyintéző, egyéni ügyvéd is ugyanilyen komolyan tud burnoutolni, csak éppen ő ezt továbbviszi a szívrohamig, mert nem tudja megtenni a fentieket..."

  Ebben igazad van, bár a bérszámfejtők és az okmányirodai ügyintézők azért sokkal kevésbé. A Big Four (és hasonlók) eleve a "Facsard ki és dobd el!" gyakorlatra rendezkedtek be. Trendi állás, jó pénz (de csak a munkavállalói oldal felől nézve), aztán hajtasz, amíg bírsz, majd úgyis lecserélünk, hiszen rengeteg a jelentkező. Hasonló a rendszer embertelensége, mint a kínai gyáraknál, ahol ugyanez megy, csak kiszolgáltatott munkásokkal.

  A legjobb, ha nem éred el azt a szintet, amikor már csak a hónapos pihenés segít. Egy okmányirodai ügyintéző képes ugyan kivonni magát a forgalomból, de az egyéni ügyvéd már csak azzal a feszültségkeltő tudattal teheti, vagy inkább tehetné meg, hogy az ügyfele, akiből él, elmegy máshoz, sőt oda is szokik. Nehéz ügy... Van, hogy egyszerűen összeszalad egy rakás teendő, amit csak túlmunkával lehet megoldani, hiába próbálod helyiértéken kezelni a munkát és a magánéletet. Láttam már ilyesmit egészen közelről, például beesik az ügy, az iratok megismerését az ügyvéd 6 millióért vállalja (30 ezres óradíjjal). Közben ott van ugyanúgy a többi ügyfele is, szóval a kötegnyi irat átolvasását ezen felül csinálja.

  (#77473) spanyoll

  Nyilván nem vagyok sem pályaválasztási, sem életmód tanácsadó, de úgy látom, az ember lehetőségeit a pályaválasztására irányuló döntései eleve meghatározzák. Írtam is már ebben a topicban erről: a(z alkalmazotti) munkaszerződéssel tulajdonképpen nem csak azt írod alá, mennyiért adod el a munkaerődet, hanem azt is, hogy lemondasz az új családi házról, a hosszú téli nyaralásról és arról, hogy 30 évvel a nyugdíjkorhatár előtt azzal dőlhess hátra, hogy ha holnap nem dolgozom, akkor is nagyon jól élek. A másik oldalon viszont az első pillanattól fogva számíthatsz a szerződésben szereplő bérre és a vele járó kiszámíthatóságra, be tudsz állni egy adott élettempóra, amin nem kell, hogy változtass (persze, az életben sokszor ez sem igaz, de a lényeg remélem, átment). Az árufeltöltővé lett menedzser ezt választotta és akkor is megértjük a döntését, ha tudjuk, hogy a legtöbben inkább az előző munkahelyét választanák. Te pedig a hivatásszerű fotózással szintén egy előre látható plusz-mínusz egyenleget vállaltál. De mivel látod már, hogy nem jött be, tényleg érdemes váltani.

  Nyilván az csak az emberek kis részénél tud működni, hogy sikeres cégvezetők lesznek, alkalmazottakkal. Sok vállalkozó akkor is beleragad a napi rohanásba, ha egyébként simán lábra állíthatná a saját cégét és rábízhatná az üzlete vezetését egy ügyes alkalmazottra, de nem hiszi el, hogy bárki is képes lenne erre, ezért hajt ő is a szívrohamig. Pedig van választása, de ezt leginkább csak akkor látja meg az ember, ha nem görcsöl. Ha igen, akkor az ember a megszokott sémáihoz ragaszkodik, legyen az akár egy munkahely, vagy munkamegosztás.

  (#77486) rbalint88

  "Gyakorlatilag folyamatos túlórakényszer van, de eldöntöttük, hogy a magánéletünk fontosabb, ha nem tetszik a cégnek, hogy "csak" napi 9 órát van bent, akkor majd kirúgják, keres más munkahelyet, valószínű tárt karokkal fogják várni bárhol ilyen tapasztalattal, neki meg innen nézve bármi wellness lesz..."

  Ez egy jó döntés. Az én jobbkezem is az egyik nagynál dolgozott, onnan hoztam el. Nálam volt gyakornok, utána kipróbálta magát a multinál, szépen emelkedett is, de közben megbizonyosodott róla, hogy ezt biztosan nem akarja sokáig csinálni.

Új hozzászólás Aktív témák