Új hozzászólás Aktív témák

• #917 Xleslie csendes tag

  Új Válasz 2009-11-08 13:34:36 #917

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Xleslie

  csendes tag

  Sziasztok! Nekem pénteken (2009-11-06) vették ki a manduláimat, így gondoltam leírom az éményket.

  Egy ideje már gyanítottam, hogy nincs minden rendben, mert tavasz óta sokkal fáradékonyab voltam az eddigieknél, hol jobban, hol kevésbé fájta a torkom. Nem törődtem vel, elviselhető volt. Nyár végére azonban már tudtam, itt problémák vannak. Először a jobb majd a bal fülem gyulladt be, minden előzmény nélkül. Elmentem az szakrendelőbe, ott megnézte a doki, mondja: krónikus magdula, ki kéne venni. Ja, mondtam magamban, azt nem mostanában lesz, kisbarátom, majd sietve távoztam. Így utólag megkövetem a drága doktor urat (ő műtött meg most... ), mert nem telt bele 1 hónap és gennyes akut mandulagyulladásom lett. Kemény 2 hét, itthon, 1 hét alatt 5-6 kilót fogytam, nem bírtam egyáltalán nyelni. Kemény volt! Így visszamentem a dokihoz, aki elmondta ha nem vesszük ki készüljek fel, hogy ilyen gyulladások lesznek 1-2 havonta, míg nem kapot egy jó szívizom vagy vesemedence gyulladást és akkor már nem fogják kérdezi akarom-e kiveszik.
  Belementem, péntek volt a nagy nap. csötörtökön este 6 után már nem szabadott enni, mert altatást javasoltak. Péntek reggel be, betegfelvétel, mondják kb. 12 körül fogok sorra kerülni. Egy velem egy idős srávccal (most 34 vagyok) voltunk egy szobában jól elökörködtünk az időt. 11-kor bejött a nővérke, valami piros folyadékkal, ami valami bátroságerősítő cucc volt. 12-kor jöttek az ággyal, mondták feküdjek át, itt jegyeztem meg, a piros cucctól sajnos nem lettem sokkal bátrabb. Beoltak a műtőbe, jó fejek voltak az orvosok, beraktak egy infúziót és mondták jó éjszakát, majd kinyitották a csapot! Én jó munkát kívántam, majd 3 pislogtam és szünet!
  1 óra múlva ébresztettek, még álmodtam is valamit de mire el tudtam volna mesélni valakinek elfejetettem a történetet. Visszatoltak, (a srácot közben elvitték) adtak egy tálat és egy köteg papírt, modták, ne nyeljek, ne köpjek, csorgassak. Így is tettem kb. 1 órát folyattam a vért, később már csak a nyálam. Aztán hoztak teát, amiből sűrűn kellett kortyolni, hogy ne száradjon ki a seb, később egy vénás algopirint is betoltunk. Iszogattuk a teát és arra gondoltuk, ez eddig annyira nem durva. Jött az éjszaka és merőben megváltozott a véleményem, egy szemhunyásnyit sem aludtam, mert nem kaptam levegőt, annyira be volt dagadva a torkom, soha nem volt még ilyen szar éjjelem, az északás nővér igazi szemétláda volt... d ez hosszabb történet... ez volt 0. nap...
  1. nap: Szombat reggel hazajöttem, sajnos aludni egész nap nem tudtam, pedig már olyan fáradt voltam, hogy ledöltem a székről. Végre lehet enni, nem könnyű letuszkolni pár falatot a torkomon, de az evésnek nagyon fontos( !!) szerepe van, mert képződő fehér sebhegget a szilárd kaja nyelése vékonyítja el, így 1-2 hét múlva nem vastagon és egészben esik le, így kisebb a bevérzés esélye. Éjjel már tudtam aludni 2-3 órát, az mondjuk életmentő volt, mert a végkimerülés küszöbén voltam...
  2. nap: ma sokkal jobb, itthon ülök, eszegetek, persze a fájdalomcsillapító adagomat beveszem előtte. A cataflám szart se használ , egy Xilox nevű granulátumot tolok le, ami 1 óra múlva egész jól hat.

  Eddig ennyi, ha érdekel valakit a többi napot is leírom majd, remélem, nagy dolgok már nem fognak történni a következő 2 hétben, gondolok itt a bevérzésre, meg egyeb szép dolgokra....

  Spartans! Ready your breakfast and eat hearty for tonight we dine in hell!

Új hozzászólás Aktív témák