Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Tulku

    veterán

    Felbontásról fájl formátumokról és nem utolsó sorban ama mágikus DSD-ről.

    A DSD a PCM rendszerektől eltérű dekódolási algoritmust használó formátum.
    Adatmennyiségben tehát akár meg is van a megfelelője PCM-ben, pl egy 24 bit 176 kHz FLAC adatmennyiségre bezony akár meg is haladhatja DSD társát.

    De akkor mi ez a nagy felhajtás e formátum körül, van-e egyáltalán értelme, egy hordozható eszközön miképpen hallhatjuk ezt? Sok kérdés.

    Alapvetően a DSD-t az SACD-k fájl formátuma ihlette, tehát ezen lemezek dekódolási algoritmusa volt. Itt meg is kell állnunk, ugyanis talán ez a lényeg.

    Ugyanis az SACD egy komplex halmaz, amely áll egyrészt a felvételből, a dekódolásból és a hang visszaadásból. 3 elkülöníthető, de egy nagy egészet adó részegység ez.

    Felvétel: Professzionális, nagyfelbontású mikrofon és felvevő eszközök. Mivel az SACD lényege az akár 100 (!) kHz-es frekvenciájú hang tartomány interpretálása volt, mint alapvetés, könnyű elképzelni, hogy JóskaPista MK27-el nem hozhatott létre ilyen anyagot még egy oly kiváló Shure csiptetős mikrofonnal sem. Tréfát félretéve célorientált, erre a célra gyártott eszközök kellettek hozzá.

    Dekódolás: Nyilván az így felvett anyag nagy adatmennyiséget feltételez. Ezen zenei eszközök (vágó, dekódoló berendezések) is célorientált eszközök, bár nyilván itt már nagyobb a szórás.

    Hang visszaadás: Említettem a 100 kHz alapvetést. Tegye a szívére a kezét mindenki…vajh kinek van ilyen hangfala, fej és fülhallgatója a spájzban? Borítékolható a válasz, án a nagyfelbontást épp ezért hozták létre. Ezen felül nyilván itt is professzionális komponensek sokasága biztosít(hat)ja a minél veszteségmentesebb hang visszaadást, egy 2x6x10 cm-es hordozható kütyütől (még ha az másfél millió forint is) ne várjunk olyan hangminőséget, mint különböző cél komponensekből összeválogatott nagy rendszer esetén.

    És még egyszer felteszem a kérdést…hol van a rendszerben a 100 kHz átvitelre képes hangkeltő?
    Ha sehol, akkor még annyit a végére; egy 1970-80 évek beli akármilyen felvétel nem SACD minőségű, nem volt elvárás, nem voltak meg az eszközök. Lehet róla 250 ezer gigabájtos anyagot is masterelni, a Sony eredeti célkitűzéseit nem teljesíti, maximum a DSD fájlformátum marad nekünk, megspékelve egy rahedli háttértárral, hiszen az bizony majd kell hozzá…ha máshol nem, ott majd bőrünkön érezhetjük a DSD „másságát”.

    Ettől függetlenül (hogy kissé az ördög ügyvédje is legyek) el tudom fogadni egy akármilyen felvételről (masterről) két külön dekódolási technikával kivitelezett végtermék apró eltéréseit.
    De nem lesz alma-körte, bolha-elefánt effektus, maximum a „hallok valamit, de hogy mit azt nem tudom megmondani pontosan” rigmus.

    Célom nem az elrettentés, hanem a tájékoztatás volt.

Új hozzászólás Aktív témák