Új hozzászólás Aktív témák

• #147925 Miklós315 aktív tag

  Új Válasz 2021-11-27 18:24:10 #147925

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Miklós315

  aktív tag

  Benedetta

  Paul Verhoeven vallásos botrányfilmje.
  Nem tudtam, mire számítsak: tényleg nettó provokáció (amolyan Trier-i feltűnősködés a részéről) vagy csak a kényes téma miatti hőzöngés duzzasztja a felesleges botrányt...? Verhoevennek vannak számomra kedves filmjei, kritikus és nyers fogalmazású rendező, ezért erősen benne volt a pakliban egy velős, maró kritika provokatív tálalásban, de végül a felesleges trendiség kiábrándító üressége győzött.
  Nem hittem, hogy tud ilyen gyáva filmet alkotni: a "történelmi, életrajzi film" álcája mögött a "nem tudjuk, történhetett így is" bulvárja lapul (végső soron a forgatókönyv egy feminista könyvön alapult az elérhető - nyilván szárazabb, szűkebb - források helyett), ráadásul nem meri egyik álláspontot sem magáévá tenni (ennél jobban nem megyek bele, de megtekintés esetén érthetővé válik).

  A címszereplő gyermekként kerül Pescia város kolostorába, felnőttként látjuk újra, és innen követjük nyomon azt, amiért neve fennmaradt a történelem viharai ellenére is: leszbikus kapcsolatát, vélt vagy valós látomásainak és kiválasztottságának következményeként kibomló rend- és egyházpolitikai csatározásait.
  A középkor pestis sújtotta időszakában (járvány=időszerű) tehát egy Isteni követ (vallás=mindig aktuális) nőként való érvényesülése a szabadság, szeretet ( ="love is love" minden értelemben) jegyében a hatalommal szemben ( =feminizmus). Ahogy mondani szokás: már csak egy gyerek kiskutyával hiányzik a siker maximalizáláshoz. És talán mégsem.

  A díszletek, az emberek sterilnek (tisztának) hatnak, az egész amolyan "költségvetési okokból tévé-kamaradráma" hatású, de nem zavaróan, csak észrevehetően. Zeneileg kiváló, a sok kórusének nagyon szép. A színészek egész jók.
  Viszont az egészet agyonnyomja az öncélúság. Olyan, mintha a Krisztus utolsó megkísértését a Nimfomániással összekutyulva egy Jean D'arc-ot akarna kreálni hőséből, zászlóra tűzve és lóbálva... de minek és kinek? Egy 16/17. századi leszbi apáca - hacsak nem jár extra pont a kereszténységbe rúgásért..., ami mindig jár - milyen hős, példa, érdekfeszítő sztorialap lehet úgy általában véve a mai nagyvilágnak? Mert egy démoni apáca kliséje jó horror alapanyag (egyház - ördög, stimmel a setting), de itt egy erotikus drámának szánt szappanopera született kolostorkörítéssel. Érdekes lesz, mekkora közönségre lel...

  Teológiailag, a középkori ember ábrázolását tekintve (a Hús és vér kiváló ebben), úgy általában mint történelmi film hiányérzetet keltő számomra. A karakterek közti konfliktusok, a cselekményszövés darabos, felületes, elnagyolt, kiszámítható. Filmként nem izgalmas, drámai. A legnagyobb pozitívuma - a "zenén" túl - a dekoratív hőspáros, és szembetűnően fókuszba is helyezte őket a rendező. Ezért tűnik öncélúnak: nem eszköz, hanem cél a viszony. Nem igazán mesél, tanít, fed fel semmit, csak ábrázolja. A vége kifejezetten csapnivaló. Ilyen böszme történetzárást az Elk.rtuk tudott nyújtani.

  Ridley Scott Az utolsó párbajjal, Verhoeven a Benedettával pipálta ki a kötelező középkori feminista film témát. "Kíváncsi" leszek, jövőre mi lesz a menü...

  #értékelés

  [ Szerkesztve ]

  "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák