Hirdetés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz proci985 #145372 üzenetére

    Az amatőrség még hagyján: a dogma is igyekezett minimalizálni a keretet, de a természetesség hajszolása végett ("fotorealisztikusság"), hovatovább volt/van(?) a színháznak is olyan formája, hogy kimegy az utcára és bevonja a gyanútlan járókelőket, "színésszé" téve a real time - improvizatív - előadásban... Filmben - ha igaz, hogy így készült - az Under the Skin pl. ezt a hagyományt követte (mégis volt narratív tartalma).

    A Saloval - és Pasolinivel - a túlzott szadizmus/erőszak/szex eszközként alkalmazása a gond (megterhelő), de ahogy írod is, van oka, üzenete a filmnek. Ahogy a Clockwork Orange is tök világos tartalommal bír (kritikát fogalmaz meg, és kérdéseket vet fel).
    Egyébként Tarantino is brutális, csak ő "bárgyú" (ponyva) szinten szórakoztatva, túlzott/parodisztikus megközelítéssel hentel (ez azért elveszi az élét - röhögsz rajta).
    Refnnél én se szórakozni se drámázni nem tudok: két szék közül a pad alá... (Erre írtam, hogy öncélúnak érzem.)

    A Guernicánál konkrétan működik az absztrakt kifordulás/torzítás: ez tudja a tartalmat képileg megfogalmazni (itt nincs is választás) - ezért hoztam pozitív példának korábban.
    De pl. egy ilyen vagy egy ilyen mit akar tőlem? :F :D

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák