A vezeték nélküli átvitelben a manapság használt frekvenciatartományokban már nem lehet jelentős javulást elérni. Több antenna egyidejű, párhuzamos használatával (MIMO) ugyan egy bizonyos szintig megoldható az adatátvitel többszörözése, de az eljárás nagyságrendi ugrásra alkalmatlan. Ezért világszerte próbálkoznak a terahertzes rádióhullámokat munkára fogni, de a jelgenerálás és feldolgozás óriási gyorsaságot és precizitást igényel, ezért a kísérletek nem igazán találták meg a helyes utat. Eddig!
A japán elektronikai alkatrész gyártó ROHM az osakai egyetemmel karöltve olyan adóvevőt fejlesztett ki, mely 300 GHz-en (0,3 THz) kommunikál és 1,5 Gbps sebességre képes, vagyis máris meghaladja a Gigabit Ethernet szintjét. A csapat azt állítja, hogy ezek csak az első eredmények, és az érték gond nélkül felskálázható akár 30 Gbps-ra is. Ilyen sávszélesség például már alkalmas lenne 4k felbontású videófolyam zökkenőmentes átvitelére. További előny, hogy a néhány gigahertzes tartomány zsúfoltságával szemben a terahertzes régió (még) elég szabad, vagyis nem kell nagy számításigényű, komplex modulációkat alkalmazni a jelfolyamok biztonságos elkülönítéséhez. Az apró szerkezet mindössze 1,5 x 3 mm és gyártási költsége is csak pár dollár, ebből a szempontból is köröket ver a vetélytársakra.
Terahertz-es tartomány elhelyezkedése (forrás: Wikipedia)
Azonban az ilyen magas frekvenciájú elektromágneses hullámok használatának sajnos van hátulütője is. Legnagyobb hátrány a könnyű blokkolhatóság, vagyis nem képes fémen és egyéb nagy sűrűségű anyagon áthatolni, ezért az a legjobb, ha a kommunikáló felek rálátnak egymásra. Szabadtéren sem igazán alkalmazható, mert a víz is elnyeli ezeket a hullámokat, így esőben, vagy akár párásabb levegőben is problémák jelentkezhetnek. Ez némileg korlátozza a használhatóságot, de valószínűleg egy kisebb lakás azért még beborítható használható térerővel. A ROHM bízik a technológia sikerében, számításuk szerint 3-4 éven belül beindul a tömeggyártás.
