A HDD-piac igen szerencsétlen helyzetben van manapság, ugyanis az SSD-k gyakorlatilag már a tárkapacitás tekintetében is igen gyorsan fejlődnek, és ezekkel a megoldásokkal szemben egy merevlemez a sebesség szempontjából esélytelen. A HDD-ket gyártó cégeknek tehát az egyetlen reális fejlesztési irány a tárkapacitás drasztikus növelése, amivel legalább egy fontos paraméter tekintetében rá tudnak licitálni a különböző SSD-k-re.
Itt jön elő az a probléma, hogy mindezt egyszerűbb mondani, mint megtenni, amíg ugyanis az SSD-piacon egy, legfeljebb két generáció alatt megduplázódik a felkínált tárhely, addig a HDD-k szegmensében leginkább 10-20%-os előrelépésekről beszélhetünk éves vagy másfél éves szinten. Bár a HDD-k még ma is teljesen reális alternatívák az adattárolásra, ez pár éven belül könnyen megváltozhat, így az érintett cégek számára mihamarabb ki kell találni azt, hogy miképpen lehet a jelenleginél gyorsabban növelni a tárkapacitást.
Egy ideje a HAMR technológia számít a potenciális megmentőnek, és elméletben biztosan jó lehet arra, hogy a 20 TB-os szint túlléphető legyen, akár nagyon is. Ugyanakkor a HAMR-nek rendkívül komoly korlátai is vannak. Többek között az aktuálisan jellemzően alkalmazott PMR technológiához viszonyítva a HAMR alkalmazása rendkívül drága, és főleg emiatt nem lehet egyelőre bevetni, de az sem segít, hogy a rendszer megbízhatósága sem elég jó, mivel 400-700°C-ra fel kell melegíteni az adott felületet ahhoz, hogy kialakuljon az az erősebb mágneses tér, ami biztosítja a tárolt bitek fizikai méretének csökkentését. A megnövekedett hőterhelés miatt más anyagokat kell használni, ami a konkrét hardverek tényleges tömeggyártásának beindítását alaposan megnehezíti. És ha ezek a problémák nem lennének elegek, akkor ott van még a szoftveres háttér, ugyanis a HAMR technológiára épülő merevlemezeket nem elég csak csatlakoztatni, a működéshez szükséges egy alapvető szoftverkörnyezet is, ami biztosít egy elhasználódás kiegyenlítéséért felelős algoritmust, hogy a komoly hőterhelésnek kitett lemez terhelése lehetőség szerint egyenletes mértékű legyen.
A fentiek miatt egyelőre nem tud a HAMR túllépni az ígéreten, így a Western Digital egy új megközelítést dolgozott ki, ami MAMR (Microwave-Assisted Magnetic Recording) jelzést viseli. Az elgondolás alapját egy úgynevezett STO, azaz spintorque oszcillátor adja, ez biztosít egy olyan mikrohullámú frekvenciát a lézernek, ami nem csak lényegesen nagyobb adatsűrűséget tesz lehetővé, hanem megőrizhetők a PMR-re jellemző a terhelhetőségi mutatók is. Utóbbi főleg annak köszönhető, hogy a MAMR szimplán nem igényli a felület extrém hőmérsékletőre történő melegítését.
Az egész elgondolás több szempontból előnyös, hiszen a gyártás komplexitása nem nő drámaian, ugyanis megtarthatók a manapság használt anyagok, illetve elhasználódás kiegyenlítéséért felelős algoritmusra sincs szükség, ezáltal a MAMR HDD-k a PMR-hez hasonlóan úgynevezett "plug and play" eszközök lehetnek. Röviden a MAMR képes biztosítani a PMR-re jellemző tulajdonságokat, miközben elérhető, vagy akár meg is haladható vele a HAMR-re jellemző adatsűrűség. Ez a kombináció bátran nevezhető a HDD-piac Szent Gráljának, hiszen olcsó, megbízható és nagy tárkapacitású merevlemezek építhetők rá, legalábbis elméletben.
[+]
A Western Digital azt ígéri, hogy 2025-re elérik a 40 TB-os tárkapacitást a MAMR technológiával, és a fejlesztés annyira jól áll, hogy már a következő évben elkezdik szállítani az első termékmintákat, míg 2019-ben akár a tényleges piaci bevezetés is lehetséges. Persze az első példányok nem kínálnak majd extrém tárkapacitást, de a potenciál ott lesz a gyors növekedésre, és ez utóbbi nyilván nagyon sokat segíthet abban, hogy az adatközpontok piacán továbbra is főleg a HDD-kre építsenek a potenciális megrendelők.
