A Google a tegnapi napon mutatta be a Stadia nevű, felhős játékszolgáltatását, amely kapcsán megjegyezték, hogy több GPU-t kihasználva igazán nagy teljesítmény nyerhető ki belőle. Az UL Benchmark most kiadott egy videót arról a tesztprogramról, amelyet csak erre írtak.

Az alkalmazás valós idejű folyadékszimulációt futtat a GPU-kon, ami az egyik legkomplexebb problémák egyike, így a komoly minőséghez rendkívül sok erőforrásra van szükség. Ilyeneket a kliensekre azért nem írnak a fejlesztők, mert egészen sok befektetést igényelne, miközben a potenciális játékosbázis töredéke rendelkeznek olyan konfigurációval, amelyen egyáltalán futtatni lehetne a részletes szimulációt.

A Stadia azonban teljesen más, hiszen ilyen környezetben a megfelelő erőforrás adott, vagyis minden egyes előfizető megkapná a részletes minőséget, a hardvert szimplán a Google biztosítja az adatközpontokban. Így pedig már megéri a befektetést, ugyanis nem csak alig pár vásárló érdekében történne meg.

Arról nincs adat, hogy a fenti demonstráció konkrétan hány GPU-t igényelt, de nem ez a lényeg, mert a Stadia platformon belül annyi fogható be, amennyire éppen szükség van. A működés szempontjából az UL Benchmark elmondta, hogy egy GPU végzi a hagyományos leképezést, és ez biztosítja a kliens felé a streamet is. Mellette akárhány GPU számolhatja a komplex szimulációkat, és ezeket az adatokat az összekötött node-ok elérik. A nehézséget itt a memória jelenthetné, de a GDC-n kiderült, hogy a Stadia ilyenkor HBCC-t használ, amivel az alkalmazás számára maximum 512 TB-nyi címezhető virtuális memória érhető el a teljes rendszer belső hálózatán keresztül, a GPU-k különálló fedélzeti memóriáinak vezérlését pedig automatikusan intézi a grafikus vezérlő HBCC módja. Ilyen formában fényévekkel egyszerűbb skálázni a Stadia teljesítményét, mint a korábbi adatközpontokba szánt hardverdizájnokkal.

A Google egyébként kifejezetten biztatja a fejlesztőket, hogy ezeket a képességeket használják ki, mivel a befektetés úgy már abszolút megéri, ha abból mindenki profitálhat. A keresőóriás egyébként a grafika helyett inkább a szimuláció elmélyítésére fókuszálna, ugyanis a játékok kinézete már így is elég kellemesnek mondható, de a fizikai szimuláció, valamint a mesterséges intelligencia még nagyon messze van az ideális szinttől.