Az emulátorfejlesztők már 2007-ben észrevették, hogy a Super Nintendo Entertainment System, röviden az SNES néven ismert konzol SPC700-as, audiót kezelő koprocesszora nem tartja magát az eredeti 32 000 Hz-es órajeléhez, és a lehető legjobb pontosság megőrzése érdekében az emulátorszoftvereket 32 040 Hz szimulálására paraméterezték. A gyorsulásról szóló jelenséget még Alan Cecil, közismertebb nevén dwangoAC vette észre, méghozzá a TASBot robotadminisztrátor segítségével.

A 404 Media friss riportja szerint a fentiekre egészen sok, 140-nél is több SNES minta gyűlt össze, és ez alapján bizonyítható, hogy a konzol a használatával gyorsul. Az oka ennek valószínűleg a hangfeldolgozó egység órajelgenerátoraként működő kerámiarezonátor, amelynek a hő és egyéb külső tényezők hatására módosul a működése, így az SPC700 idővel nem az eredeti órajelen működik tovább. Bizonyos gépeken ez már 32 182 Hz-et jelent, amitől a rendszer még mindig stabil, de már nem úgy funkcionál.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy valamilyen hatása lehet a játékmenetre, például Super Mario a magasabb órajelen üzemelő konzolon nagyobbat ugrik, de az eltérés olyan kicsi, hogy a gyakorlatban észrevehetetlen, viszont mérhetőnek számít. A kérdés itt az, hogy ez mennyiben befolyásolja azokat a rekordokat, amelyeket a játékosok felállítottak az egyes játékok gyors végigjátszása során. Ha ugyanis maga a konzol gyorsul az idő elteltével, akkor logikus feltételezés lehet az, hogy az egyes címeket, pusztán a nagyobb működési órajel miatt is gyorsabban lehet végig vinni, és ezzel új rekordot felállítani. Szerencsére az ember számára ennyi órajelváltozás még mindig nagyon kevés ahhoz, hogy abból érdemi előnyt lehessen kicsikarni. Véleményes viszont a helyzet az eszközökkel abszolvált, rekordra kihegyezett végigjátszásoknál, mivel ezeknél ennyi gyorsulásnak is lehet hatása.