A SanDisk egy nagyon érdekes fejlesztést prezentált, amely a HBM (High Bandwidth Memory) memóriákat hivatott bizonyos szempontból kiváltani. Azért nem teljesen, mert nem igazán memóriáról van szó, ugyanis a HBF, vagyis a High Bandwidth Flash célja egy rendkívül széles buszon keresztül elérhető adattároló felkínálása közvetlenül a tokozáson.

[+]

A felépítést tekintve a HBF több, nagy kapacitású, illetve nagy teljesítményű flash maglapkát helyez egymásra, és ezek TSV (through-silicon via) tokozással lesznek összekötve. Legalul egy vezérlőlapka helyezkedik el, ami képes az egyes flash tömböket párhuzamosan elérni. A dizájn a hagyományos NAND flashtől is különbözik, ugyanis amíg a NAND esetben a memóriatömböt síkokra, lapokra és blokkokra osztják fel, addig a HBF sok különálló tömböt használ, amelyek egyszerre érhetők el. Ezek mindegyike dedikált hozzáférést kínál.

A SanDisk szerint a legelső HBF konstrukció 16 darab lapkát fog használni, egymásra helyezve ezeket, az alattuk lévő vezérlés pedig egyszerre kezeli több lapka adatmozgását is. A nagy kérdés, hogy ezt milyen memória-sávszélesség mellett valósítja meg, ugyanis ez az adat jelenleg ismeretlen. Annyi viszont biztos, hogy akár 4 TB-os kapacitás is kiépíthető a HBF-fel egy modern gyorsító tokozásán belül.

[+]

Ez mind szép és jó, de valószínűleg már most felmerült az olvasókban a kérdés, hogy mi a helyzet a terhelhetőséggel. Ebből a szempontból nyilván itt is élnek a flash technológia korlátjai, vagyis a HBF-nek is lesz egy maximális írástőrése. De a SanDisk elsődlegesen olyan területre szánja a technológiát, amely inkább olvasásintenzív. Ilyen például a gépi tanulás következtetés szakasza, ahol a számításokat végző lapka mellé közvetlenül be lehet tölteni egy igen nagy neuronhálót. Erre nagyon is alkalmas lehet a HBF, tehát létezik olyan szegmens, ahol a technológia limitációi kevésbé számítanak.