Az amerikai energiaügyi minisztérium Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriuma 2006-ban jelentette be, hogy az IBM (akkor elsőként) 1 petaflops teljesítményt megcélzó szuperszámítógépet épít nekik. A Roadrunnert (magyarul gyalogkakukk) 2008-ban helyezték üzembe, és a mérések igazolták a két évvel korábbi ígéretet, a gép az első volt a petaflops – azaz 1000 billió művelet másodpercenként – teljesítményt elérő és átlépő szuperszámítógépek között.
A Roadrunner egy hibrid rendszer volt, alapját a két Opteron processzort támogató BladeCenter LS21, valamint a Cell (PowerXCell 8i) processzorokra épülő BladeCenter QS22 szerverek alkották. Az összesen 116 640 processzormagot tartalmazó gép operációs rendszere Red Hat Enterprise Linux volt, és közel 3 megawattot fogyasztott.
A Roadrunnert természettudományos feladatok megoldására (például vírusok viselkedésének vizsgálatára), nukleáris szimulációkra és csillagászati modellezésre használták.
A mai napig az egyik leggyorsabbnak számított a szuperszámítógépek top 500-as listáján, de egykori első helyét már rég át kellett adnia, a legfrissebb (2012. novemberi) listán már „csak” a 22. volt.
Utódja, a Cielo a Craytől származik, és bár 1,1 petaflopsos teljesítményével nem nyújt lényeges javulást (ez a listán a 18. helyre elegendő) a Roadrunnerhez képest, csak 54 millió dollárba került, szemben elődje 121 millió dolláros költségével.
„A Roadrunner mindenkit arra késztetett, hogy más szemmel nézzen a szuperszámítógépek fejlesztésére” – nyilatkozta Gary Rider, a Los Alamos-i laboratórium munkatársa.
Az egykori csúcstartót március 31-én kapcsolták le, és miután még elvégeznek néhány kísérletet az operációs rendszerén, szétszerelik.
A lista első helyét jelenleg a Titan fogalja el, teljesítménye 17,59 petaflops.
