A Dell az utóbbi években – egy 2001-es, a szeptemberi terrortámadások miatti gyenge negyedévtől eltekintve – mindig tisztes profittal működött, nettó nyeresége kétszer is elérte az egymilliárd dollárt, miközben negyedéves forgalma 2003-tól fogva jóval a 10 milliárd dolláros határ fölött alakult. A legnagyobb PC-gyártó részvényeinek ára bő egy hete mégis mélyrepülésbe kezdett, arra a hírre ugyanis, hogy 14,2 milliárd helyett csak 14 milliárd dollár lesz az árbevétel, azaz a részvényenkénti nyereség 32 helyett csak 21–23 cent lesz, sokan egyből szabadulni akartak Dell-papírjaiktól. Az elmúlt héten az árfolyam valamelyest összeszedte magát, és újra 22 dollár fölötti szintre állt be, az incidens ugyanakkor rámutatott a nagyvállalat bizonyos, az elemzők által már régóta kritizált gyengeségeire.
A perspektíváról Kevin B. Rollins, a Dell elnök-vezérigazgatója beszélt az Austin American-Statesmannek. A Dell még ma is a legnagyobb PC-gyártó, ám növekedése immár lassabb, mint legfontosabb riválisaié, a HP-é és a Gatewayé. A Dell forgalmának növekedése alig haladja meg a piac bővülésének mértékét, miközben két versenytársa az amerikai piacon – innen származik a vállalat bevételének több mint fele – kétszer olyan gyorsan tudta növelni eladásait. A Dell ezúttal nem folyamodhat a már több ízben bevált piacszerzési taktikához, nem kínálhatja egyszerűen olcsóbban termékeit, mint az ellenfelek – a konkurensek ugyanis mára hatékonyabbá tették működésüket, és erős pozíciókkal bírnak a kiskereskedelmi piacon, ahol a Dell csak most próbálja megvetni a lábát saját márkanevével fémjelzett üzletek nyitásával. Persze terjeszkedési lehetőségeket találni egy olyan vállalat számára, amely évenként 55 milliárd dollárt kasszíroz, és bevételeinek kétharmada – ellentétben például a HP-vel – számítógépek értékesítéséből származik, nem könnyű, különösen nem, amikor az informatikai piac bővülése nem éri el a 10 százalékot.
A Dell belső felmérése arra is rámutatott, hogy a cég munkatársai szerint a szervezet növekedésével bürokratikussá vált, és anyagilag sem mindenki találja vonzónak munkaadóját, a felsővezetők közül ma már van, aki a Lenovónál vagy a HP-nél kamatoztatja képességeit. Az amerikai divíziót ezért nemrég átalakították: három csoportra tagolásától azt várják, hogy rugalmasabban, egy nagyvállalat méretéből, összetettségéből és bürokratizmusából adódó akadályok nélkül működjön. A 2001-es, mintegy 5000 alkalmazottat érintő leépítések ellenére a vállalatnak ma majdnem 70 ezer munkatársa van világszerte, csaknem kétszer annyi, mint 2000-ben – nagyobb részük az Egyesült Államokon kívül. A vezetőségnek meg kell küzdenie azzal a feladattal is, hogy megismertesse alkalmazottait hosszútávú jövőképével, hogy ezáltal elkötelezetett munkatársakra tegyen szert, és ne veszélyeztesse túl nagy fluktuációval saját szakemberbázisát.
Ugyancsak javításra szorul a terméktámogatás, melyben eddig a kiadások csökkentésének egyik terepét látták: több támogatási feladatot az Egyesült Államokból Indiába telepítettek ki, sok esetben csökkentették a garancia időtartamát is. A Dell most több mint 100 millió dollárt költ az értékesítés és terméktámogatás fejlesztésére, ami rövid távon persze a profit kárára megy, és szerepe van a papírok árfolyamának jelenlegi gyengélkedésében is.
A vásárlók számára kiemelt szempont maga a termékválaszték – a Dell ez ügyben sem marad adós ígéretekkel. Az új, a korábbiaknál markánsabb hardverek egy csoportját már a Computexen bemutatták. A játékosok igényeit az Alienware felvásárlása révén igyekeznek jobban kielégíteni, ahol eleve nem merült fel az AMD processzorokkal szembeni tartózkodás kérdése. A Dell Intel-pártisága egyébként is megtört, hiszen már korábban bejelentették, hogy high-end szervereket Opteron processzorokkal is fognak kínálni, és Rollins most elmondta, hogy a Dell–AMD együttműködést a jövőben még inkább kiterjesztik, bár részletekről egyelőre nem nyilatkozott. Az idei év Rollins szerint a termékpaletta eddigi legjelentősebb frissítését hozza a cég történetében.
Andrew Neff, a Bear Stearns and Co. elemzője szerint azonban, bár a beruházások és az új termékek kulcsfontosságúak, önmagukban nem elegendőek az üdvösséghez. Szerinte a vállalatnak olyan alapvető, újszerű innovációval kellene meglepnie versenytársait, mint annak idején az internetes forgalmazással vagy az ellátási lánc céltudatos szűkítésével.
