Az iparág egy ideje komoly problémával néz farkasszemet. Nevezetesen arról van szó, hogy bármennyire is szeretnék betartani a Moore-törvényt, ezt egyszerűen a fizika törvényei nem teszik lehetővé. Legalábbis a hagyományosan tervezett processzorok területén, ugyanis a különböző gyorsítóarchitektúrák, ahol az utasításarchitektúrák viszonylag sűrűn cserélik, nagyon jól elvannak.
A Thomas Sohmers és Paul Sebexen által 2013-ban megalapított REX Computing erre a problémára építve szeretné sütögetni a saját pecsenyéjét. Az említett szakemberek rájöttek arra, hogy a ma használt processzordizájnokban komoly problémát jelent, hogy az adatmozgásra elköltött energia messze meghaladja a valós számításokra felhasznált energia mennyiségét. Ez régóta ismert dolog, hiszen korábban többen is kimutatták, hogy egy mai processzorban 64 bitnyi információ mozgatása akár negyvenszer több energiát is igényelhet annál, mint a dupla pontosságú lebegőpontos operáció végrehajtása a mozgatott adaton. A REX Computing ebből a szempontból csak igazolta az ismert tényeket, ugyanakkor abban valóban igaza van a cégnek, hogy az iparág egyre durvább gázfröccsökkel halad a fizika törvényei által felépített fal felé, és egy potenciális gyártástechnológiai áttörés hiányában a becsapódás nagyon fog fájni.
A REX Computing mindenféle szoftveres kötöttség hiányában azonban sokkal szabadabban gondolkodhat, így nem bíznak a gyártástechnológiai áttörés érkezésében, amelyre egyébként jelenleg tényleg nincs sok esély, így tervezik a Neo nevű lapkát, amely megreformálja a processzorok problémás részeit, azaz az adatmozgatás mérhetetlenül nagy energiaigényét. A cég által tervezett lapkában 256 darab processzormag lenne, amelyben megtalálható egy 64 bites ALU, egy 64 bites FPU, a szükséges regiszterterület, illetve a Load/Store, továbbá egy 128 kB-os úgynevezett lokális scratchpad memória is. Ezek a magok belső hálózati protokollal lennének összekötve, amelynek 32 GB/s-os a teljesítménye és egy ciklus a késleltetése a szomszédos magok irányából.
[+]
A Neo 512 GFLOPS teljesítményre képes szimpla és 256 GFLOPS-ra dupla pontosság mellett, miközben az energiahatékonysága rendre 128 és 64 GFLOPS/watt. Ezzel a lapka fogyasztása is kiszámolható, ami összesen 4 watt. Ez így hízelgőnek hangzik, de a szuperszámítógépekben lényeges elem a skálázhatóság, és a REX Computing szerint majdnem limit nélkül összeköthetők a Neo node-ok, azt viszont nem árulták el, hogy hogyan. Nyilván a kis fogyasztás miatt rendkívül sűrű rendszerek hozhatók létre, ami potenciálisan jó alapot ad a HPC szerverek piacán.
A szoftveres alap szempontjából a Neo magok képesek mikrokernelt, illetve RTOS-t futtatni ütemezéssel és memóriaabsztrakcióval, emellett a rendszer kompatibils lesz a ma használt fejlesztőkörnyezetekkel és fejlesztőeszközökkel. A hatékonyság szempontjából a Neo sarkalatos pontja a szoftveres alap, mivel az adatmozgásokra költött energiát nagyrészt a scratchpad memóriával spórolja meg, vagyis a programfordítás során mindenképp szükséges egy olyan menedzsment eszköz, amely megfelelően tájékoztatja a fordítót, hogy a program egyes részei mennyi memóriát igényelnek. Ez lehet a kulcs az egész koncepciónak, amely egyébként ígéretesnek tűnik. Nemhiába kapott az egész nemrég egy 1,2 millió dolláros támogatást, de a kész termék azonban még messze van.
