Ki gondolta volna, hogy ilyen rövid idő alatt megközelíti az Intel által kitalált vékony notebook, vagyis az Ultrabook a kétszázezer forintos álomhatárt? A kategória megszületése óta dolgoznak rajta a mérnökök, hogy olcsóbbá tegyék az elvileg ezer dollárról induló, de nálunk inkább közel háromszázezer forintos masinákat. Hallottunk az SSD elhagyásáról, de a fém helyett más anyagból, mondjuk üvegszál erősítésű műanyagból készülő házról is. A Lenovo minden trükköt bevetett, és még annál is egy kicsivel tovább ment második generációs Ultrabookjainál, melyek a mai napon hivatalosan megérkeztek a hazai piacra.
Az előző IdeaPad U300 és U400, szerintünk igencsak jól sikerült, könyvre emlékeztető formatervét egy az egyben megkapta a 13,3 hüvelykes U310 és a 14 hüvelykes U410. A többféle divatos árnyalatban elérhető „borító” továbbra is fémből készül (szerintünk kissé vékonyabból, mint az elődnél), az oldalfalakat, illetve a billentyűzet és a csuklótámasz környékét viszont üvegszálas műanyagból formálták meg, ami valamivel rugalmasabb és kevésbé kellemes tapintású, mint az előd fémje volt. Visszaszorult a SSD alkalmazása is, csak a legkomolyabb darabok kapnak 32 GB-os, mozgó alkatrész nélküli gyorsítótárat, amit 500 GB-os HDD egészít ki, így az olcsóbb modellekbe csak merevlemez kerül. Mivel pusztán a HDD nem tudja teljesíteni az Intel Ultrabookokra vonatkozó rendszerfelállási (boot) kritériumát, a Lenovo a merevlemezes IdeaPad U310-re és U410-re Ultra notebookkén hivatkozik, de a név a felhasználás szempontjából szinte lényegtelen.
Egyelőre kissé átmeneti lett az új vékony Lenovók platformja. Mivel a harmadik generációs Core i (Ivy Bridge) családba csak ősszel érkeznek kedvező árú mobil i3-ak, így a legolcsóbb IdeaPad U310 és U410 második generációs (Sandy Bridge) Core i3-2367M-et kap, melyek két magja 1,40 GHz-en jár. A Core i3 mellett harmadik generációs, azaz Ivy Bridge-re alapozó Core i5 és i7 lapkák vannak még a kínálatban, és mindegyik központi egység a 17 wattos TDP fogyasztási osztályba tartozik. A kisebb U310-ben az Intel Integrált HD Graphics 3000 (Core i3) vagy HD Graphics 4000 (Core i5 és i7) vezérlője intézi a megjelenítést. Az U410-ben az IGP-t a GeForce GT 610M segíti ki, mely az előző generációs GeForce GT 520M átkeresztelésével született meg, alapszinten pedig pár játékhoz is elég. Sajnos, a Lenovo nem fejlesztett a képernyők 1366x768 pixeles felbontásán, és azok fényes felülete is megmaradt.
Elődjével ellentétben – minden bizonnyal a különálló VGA miatt – az U410 nem kapott optikai meghajtót, ami egyre kevesebb felhasználónak fog hiányozni. Csatlakozók terén a két USB 3.0 és a HDMI érdemel említést, illetve kiemelnénk még, hogy a Lenovo karcsú gépei (U310-nél 18 milliméter, U410-nél 21 milliméter) egészen tisztességes szellőzőnyílást kaptak, ami reményt ad a halk és hatékony hűtésre.
Summázva tehát, az 500 GB-os merevlemeze miatt Ultrabooknak nem nevezhető, Lenovo IdeaPad U310 Core i3-2367M processzorral, 4 GB memóriával, háromcellás akkumulátorral és Windows 7 Home Premium operációs rendszerrel picivel kétszázezer forint fölött már megvásárolható, ha viszont igazi Ultrabookot szeretnénk 32 GB-os SSD-vel és harmadik generációs Core i5 processzorral, akkor továbbra is több mint háromszázezer forintot kérnek érte. Valamivel szerencsésebb az IdeaPad U410 árazása. Ez a termék a Core i3-2367M-mel, 4 GB memóriával, GeForce GT 610M-mel, 32 GB-os SSD-vel és 500 GB-os HDD-vel, illetve négycellás akkumulátorral durván 240 000 forintot kóstál, az Ivy Bridge architektúrás Core i5-3317U felára pedig nagyjából húszezer forint. Rövidesen részletes tesztet készítünk a Lenovo IdeaPad U310-ről.
