Hirdetés
A sajtóanyag természetesen nem említi az Itanium siralmas 32 bites teljesítményét - a processzor teljesen új architektúrát képvisel, így minden hardveres kompatibilitást megszakítottak az elődökkel. Ez mindenképpen díjazandó lépés, az x86-os architektúra utolsó jeles képviselője véleményünk szerint a i386-os volt, így régesrég megérett a "kukázásra". Valahol szomorú, hogy egy Athlon processzorban még mindig ott ketyeg a jó öreg XT is, azaz az Athlon egy XT->286->386->486->xxx processzor, a kompatibilitás miatt. Ugyanakkor igaza van az AMD-nek, aki azt állítja, hogy a 32 bitről való átállást nem lehet megkövetelni, hiszen az egy hosszú folyamat lesz. Ezért is voksoltak az x86-64 mellett, azaz a jó öreg IA-32-es (i386-ban bevezetett 32 bites utasításkészlet és regiszterek) újabb kiterjesztésében. Meg azért is, mert nincsenek abban a piaci helyzetben, hogy megengedhessenek maguknak egy gyökeresen új architektúra bevezetését. Mérnöki szemmel egyértelműen az Intel lépése szimpatikusabb, míg gazdasági szempontok alapján az AMD döntött jól. Hogy kinek lesz igaza? Akinek több pénze
