Az AMD számára fontos volt a tegnapi nap, ugyanis végre hivatalosan is bemutatkozott az új, szerverekbe szánt processzorcsalád, amely az EPYC nevet viseli. Ezek korábban a Naples kódnévre hallgattak, és már márciusban leleplezte a fontosabb képességeket az AMD, de a májusi Financial Analyst Day esetében a tervek is előkerültek.

Nagyrészt tehát mindent tudni a termékekről, de a specifikációk hiányoztak, és ezekre most fény derült. Az alábbi táblázat részletezi is az érkező modelleket:

A táblázat ezúttal nem mond el mindent. Egyrészt a maximális órajel csak pár magra vonatkozik, tehát minden modell esetében ez a csúcs, amit el lehet érni, de van egy Precision Boost paraméter is, amely sokszor az alap és a maximális órajel között van, legtöbbször utóbbihoz közelebb, és ezt már az összes magra lehet alkalmazni. Például az EPYC 7601, ha a TDP keret megengedi, akkor képes 2,7 GHz-en is üzemelni mind a 32 magjával.

Az EPYC dizájnja a négy lapkával [+]

A legfontosabb tényező, hogy a EPYC családon belül mindegyik modell négy darab Zeppelin kódnevű lapkát használ, függetlenül attól, hogy hány aktív maggal rendelkezik. 32 mag esetében nyilván az összes elérhető erőforrásra szükség van, hiszen egy Zeppelin processzor 8 magot tartalmaz. 24 mag esetében minden CCX modulon belül le van tiltva egy mag, míg 16 magnál CCX-enként két mag letiltásával kell számolni, az egyetlen nyolcmagos verziónál pedig értelemszerűen már csak egy mag aktív a CCX-eken belül. Tekintve, hogy minden modell nyolc darab CCX-szel rendelkezik, a letiltott magokat kivéve a képletből mindig ki is jön a hivatalos magszám.

Ez tiszta sor így ebben a formában, viszont első hallásra logikátlannak tűnhet, ugyanakkor egy komoly indoka van az AMD-nek erre a konfigurálásra. A Naples fejlesztésénél az volt a kulcstényező, hogy a szerverek legyenek kiegyensúlyozottak. Felmérték a piac igényeit és látták, hogy sok cég csak azért vesz kétutas konfigurációt, mert pusztán az elérhető egyutas modellek között nincs olyan, ami megfelelne az igényeknek. Ugyanakkor ezek a vállalatok nem ragaszkodnak a kétutas rendszerhez, ha egy olcsóbban fenntartható egyutas megoldás elérhető lenne az igényeikre kihegyezve. Az EPYC termékcsaládon belül éppen ezért csak a magok letiltásával és az órajel paraméterezésével játszik az AMD, de minden egyes modell kap 64 MB-os L3 gyorsítótárat, 2667 MHz-es effektív órajelű modulokat kezelő, nyolccsatornás DDR4-es memóriavezérlőt, illetve 128 darab PCI Express 3.0-s sávot. Ezzel a vállalat azt akarja elérni, hogy az adott szerver a lehető legjobban igazodjon a munkafolyamatokhoz. Ne kelljen csupán azért több maggal rendelkező, esetlegesen több utas szervert vásárolni, mert például kellő mennyiségű PCI Express 3.0-s csatornához így lehet hozzájutni. Ez nem csupán a kiadás oldalán drága, hanem az üzemeltetés szempontjából is rendkívül kedvezőtlen, és olyan erős processzorra kényszeríti a vásárlókat, amelyet nem is fognak kihasználni.

Hasonló indokok vezettek a nyolc memóriacsatornához is. A piac munkafolyamatait elemezve arra lehet felfigyelni, hogy ezek sokszor a memória-sávszélesség tekintetében ütköznek korlátokba, esetleg a gyorsítókra épít a szerver, amikor ismét nem szükséges sok mag a processzor oldalán. De azt is mérlegelni kell, hogy például az egyes szoftverek licencelése a magok számához kötött, tehát túl sok maggal rendelkező konfigurációt nem akar a megrendelő, ugyanakkor szükség lenne rendkívül sok, tokozásonként akár 2 TB-nyi memóriára is, ami egyébként az EPYC által támogatott maximális paraméter. A fenti szempontok tekintetében minden EPYC modell ugyanazt kínálja, tehát a potenciális ügyfélnek csak az alapján kell dönteni, hogy mi az ideális magszám az igényeket figyelembe véve.

Az EPYC újszerű filozófiájára az egyik tipikus példa lesz a felhős kiszolgálók helyzete a Big Data szempontjából. Itt a szervereknél a legfőbb igény a sok tárkapacitás, amelyet ma sok meghajtóval lehet elérni. Ma ehhez kétutas konfigurációt kell építeni, és a processzorokhoz egy PCI Express átkapcsolót kell használni, hogy beköthető legyen a foglalatonkénti 12-12 darab NVMe meghajtó. Ez nem csak a kétutas kiépítéshez szükséges többlet hardver miatt drága, hanem üzemeltetésben is nagyobb terheket jelent. Ugyanakkor az EPYC esetében az egész megoldható egyutas rendszerrel, ráadásul kellő mennyiségű PCI Express 3.0-s sáv áll rendelkezésre a 24 darab NVMe meghajtó direkt bekötéséhez is, ami még a teljesítményt is érezhető mértékben növeli. Összességében tehát az egyutas rendszerrel nem csak olcsóbb, kedvezőbb fenntartási költséggel rendelkező csomag építhető, hanem gyorsabb is.

[+]

Az AMD a kétirányú Infinity Fabric interfészt is részletesebben taglalta. Ez köti össze magán a tokozáson a négy darab Zeppelin processzort, illetve kétutas kiépítésnél is ezen keresztül kommunikálnak egymással a lapkák. A teljesítmény tekintetében az Infinity Fabric tokozáson belül 42,6 GB/s-os sávszélességet biztosít, így a négy kapcsolat összesített teljesítménye lényegében megegyezik a nagyjából 170 GB/s-os memória-sávszélességgel. Tokozások között a teljesítmény kapcsolatonként 37,9 GB/s-ra csökken, ami összesítve nagyjából 152 GB/s-ot jelent, de ez is közel van a memória-sávszélesség elméleti értékéhez.

[+]

Az EPYC generációban az AMD szükségtelenné teszi a külső déli vezérlőhíd alkalmazását, ugyanis a Zeppelin processzorok integrálva tartalmazzák azt, illetve a biztonság is lényeges szerepet kapott. Erről korábban már volt szó az alábbi hírben, így az SME és a SEV lényegét nem fejtenénk ki újra, de a nagyvállalati körökben a biztonság növelése egy lényeges cél, és ebből a szempontból az EPYC egy új szintet kínál.

Az energiagazdálkodás is fontos szerepet kapott, elvégre négy processzor van a tokozáson, és maga a kérdéskör már egy lapkára levetítve is bonyolult, nem hogy négyre. Ráadásul a szervereknél bőven vannak olyan feladatok, amelyek egyáltalán nem érzékenyek a késleltetésre, tehát a valóságban nem muszáj ezeket gyorsan elvégezni, hiszen az azt igényelné, hogy hirtelen legyen nagy a processzor órajele, és a munka elvégzése után mehet az energiagazdálkodás. Ez nem rossz akkor, ha a feladat a késleltetésre érzékeny, viszont többletfogyasztással jár. Az AMD ezért bevezetett egy munkafolyamattól függő menedzsmentet, amely képes meghatározni, hogy mely feladat igényel gyors választ, és mely esetben nem számít a késleltetés, amikor is az energiatakarékosság biztosítása kifizetődőbb. A vállalat szerint ezzel a modellel 10%-kal javul a teljesítmény/watt mutatójuk ahhoz képest, mintha minden feladatnál a gyors választ alkalmaznák.

[+]

A feszültség és az órajel szabályozása emellett magonként teljesen független, ami egy ilyen dizájnnál rendkívül fontos, hiszen nyilván nem lenne túl célszerű a feszültség szempontjából a leglassabb maghoz igazodni. Hasonlóan független az Infinity Fabric összeköttetés vezérlése is, ami az AMD szerint további 8%-kal javít a teljesítmény/watt mutatón.

[+]

Az eredmények tekintetében az AMD a leggyorsabb EPYC 7601-es kétutas kiépítést mérte az Intel aktuálisan leggyorsabb Xeon E5-2699A V4 kétutas rendszeréhez, és az új processzor előnye figyelemreméltó a mértékadó SPECint és SPECfp tesztekben, és különösen érdekes az energiahatékonyság alakulása. Ugyanakkor az Intelnek is érkezik az új Xeon sorozata, tehát majd azzal kell összemérni a képességeket.

Az árak tekintetében az AMD modellekre lebontva nem adott meg információt, de a kétutas kiépítésre szánt nyolcmagos processzor 475 dollárba kerül, míg a 16, 24 és 32 maggal rendelkező modellek rendre 650, 1850 és 3200 dollárról indulnak. A legdrágább verzió állítólag 4000 dollárnál is többe kerül majd. Az egyutas opcióknál a 16, 24 és 32 maggal dolgozó verzió rendre 750, 1075 és 2100 dollárba fog fájni.