Az a jó a kölni kiállítóközpontban (Messe), hogy igen közel esik a város központjához. Pedig egészen nagy városról van szó, közel másfél millió lakosú, méretben Berlin, Hamburg és München után negyedik a sorban. Németország legnyugatibb nagyvárosa a Rajna mentén fekszik, látképét a híres kölni dóm határozza meg, ezen felül viszont nincs más igazán komoly látnivaló benne – legalábbis az útikönyvek szerint. Valójában a belvárosi utcákon, a többszáz éves házak között önmagában is élmény sétálgatni.
[+]
Persze egy német nagyváros mindig tetszetős a maga rendezettségével, tisztaságával, nyugalmával. Kellemeset sétáltunk a Rajna partján, ahol az emberek nemcsak a kávéházakba és éttermekbe ülnek be, hanem csak úgy a fűre, a térre is tömegesen telepszenek le egy kicsit ejtőzni, sörözni, beszélgetni, zenélgetni, és a köztéren alkoholizálás miatt senkit nem nyaggatnak. Vicces részlet, hogy még az üres sörösüvegek gyűjtése is milyen fegyelmezetten, civilizáltan zajlik: a piknikezők között körbejár pár teljesen ápolt, magyar otthontalanra nyomaiban sem hasonlító ember, akik elkérik a kiürült palackokat, dobozokat, a pihenők pedig meg is köszönik, hogy megszabadítják őket a fölöslegessé vált tehertől.
[+]
Szállásunkkal szemben ível át a folyó fölött a központi vasútállomásra vezető híd, aminek rácsos kerítésére rengeteg lakatot akasztottak. Mindegyik egy-egy emberi kapcsolatot – barátságot, szerelmet – szimbolizál; láttunk éppen frissen felkerülőt, de több évtizedeset is. Nem egyedi szokás az ilyen díszítés, de ekkora lakatmennyiséggel még nem találkoztunk. Kis számolgatással úgy becsültük, számuk eléri a kétszázezret is.
A kiállítás fáradalmainak ideális levezetése esténként elvegyülni a tömegben, gyönyörködni az esti kivilágításban, ücsörögni ingyen a parton vagy pénzért egy tetszőleges színvonalú sörözőben vagy étteremben, vagy akár engedni a zenés szórakozóhelyek csábításának. Mindent összevetve Köln is egy nagyon kellemes, élhető, németes város.
