Az OpenCL a 2008-as bemutatás óta feltört, így mára elsődleges felületként tekinthetünk rá, ha felmerül a grafikus processzorok általános számítási teljesítményének kiaknázása. A hardvergyártók által széles körben támogatott 1.1-es, illetve a jövő szempontjából fontos 1.2-es verzió is rengeteget fejlődést mutatott fel a kezdetekhez képest. Ma is problémát jelent azonban, hogy az OpenCL egy viszonylag alacsony szintű felület, és a legtöbb programozó nem szereti ezt a terepet. Amellett tehát, hogy az OpenCL fejlődik, fontos lenne a programozhatóságot, vagy legalább a felülettel való ismerkedést egyszerűbbé tenni. Utóbbi célt szolgálja a CLU, azaz a Computing Language Utility.
A CLU alapvetően lehetővé teszi az OpenCL-lel ismerkedő programozók számára a könnyebb tanulási folyamatot. A sablonkönyvtárak felett álló API csökkenti az OpenCL erőforrások, kontextusok, kernelek és paraméterek inicializálásának komplexitását, ugyanakkor megmarad a lehetőség, hogy a programozó igény esetén úgymond mélyebbre nyúljon. Neil Trevett, a Khronos Group elnöke szerint a CLU használatával akár egy órára is csökkenthető egy OpenCL-lel szemezgető fejlesztő első programjának elkészülése, ami CLU nélkül két napot is igénybe vehetett. Ez nagyon fontos lépés, ugyanis a legtöbb programozót már az első találkozáskor elijeszti az OpenCL, és ezen a problémán a CLU bizonyosan segíthet.
Természetesen a CLU nem megoldás mindenre, így a komplex programokhoz, illetve a nagy teljesítményhez egészen alacsony szintre kell merészkedni, ami nyilván nem könnyű a programozó oldaláról, de fontos, hogy az OpenCL rejtelmeit fokozatosan tanulják meg a fejlesztők, és a CLU tökéletes alap ehhez. Az API egyébként nyílt forráskódú, és az alábbi oldalon többet meg lehet tudni róla.
