Az Intel az AVX2 utasításkészlet megjelenése óta döbbenetesen hatékony módon dolgozik azon, hogy a fejlesztők még csak véletlenül se mozduljanak az új lehetőségek felé, így pedig a mai szoftverek döntő többségének bőven elég a 2008-ban megjelent AVX. Sőt, a legtöbb felhasználó által igényelt program még az SSE2-vel, vagy legrosszabb esetben SSE4.1-gyel is elfut. Ez azért alakult így, mert az Intel makacsul ragaszkodott mostanáig ahhoz, hogy a tömegpiac által nagy számban vásárolt, Pentium és Celeron termékek ne kaphassák meg az AVX-et, annak ellenére sem, hogy a technológia ott van benne a lapkában, csak mesterségesen le van tiltva.

Az egész azonban lassan kezd visszaütni. Az AVX2 terjedését megakasztja az a tényező, hogy az AVX még a megjelenése óta eltelt 12 évben sem jutott el odáig, hogy stabil alap legyen minden fejlesztők számára. Eközben az Intel már az AVX-512-re épít támogatást a processzoraiba, ami a tranzisztorköltség szempontjából nem elhanyagolható tényező, és asztali szinten gyakorlatilag egy kézen megszámolhatók a legújabb utasításkészletet támogató programok. A cég rengeteg hátrányt elvisel a chipdizájn tekintetében a széles vektormotorok beépítéséből eredően, miközben ennek haszna a vásárlók jelentős része számára nincs.

Úgy néz ki, hogy az Intel lassan kezdi felfogni, hogy mekkora öngólt lőnek azzal, hogy a saját termékskálájukon belül ilyen mértékben visszafogják az AVX kihasználhatóságát, hiszen sok pénzt áldoztak a rendszer egyes, főleg újabb verzióinak kifejlesztésére, és ez a befektetés alig hasznosul. A nemrég bemutatott Tiger Lake processzorgeneráció azonban kapott egy-egy Pentium és Celeron modellt, amelyek az elődökkel eltérően, már nem csak az SSE4.1/SSE4.2-ig nyújtózkodnak, hanem aktív bennük az AVX és az AVX2 is. A friss fejlesztések paramétereit egyébként az alábbi táblázat részletezi:

Az új Pentium és Celeron lapkákat az Intel már szállítja a partnereknek, valószínűleg idén lesznek is rájuk épülő notebookok.