A hónap közepén jelentette be az Apple az A15 Bionic rendszerchipet, amelyről elég keveset árultak el, de ez a lapka képezi az alapját a iPhone 13 és 13 Mini, az iPhone 13 Pro és 13 Pro Max, illetve a 2021-es iPad Mininek.
A fentiek miatt érdemes utánanézni, hogy mit is fejlesztettek az almások, viszont az elmúlt héten főleg arról lehetett olvasni, hogy az új A15 az A14-hez viszonyítva nem gurít valami nagyot. Ez valójában igaz is, meg nem is, de nézzük bővebben.
Hirdetés
Az A15 Bionic a TSMC második generációs 5 nm-es node-ján készül, és 15 milliárd tranzisztor található benne. Az ARMv8 architektúrára épülő processzorrészt az A14-es elődhöz hasonlóan maradt hatmagos, de a két nagy teljesítményű mag az Avalanche, míg a négy energiatakarékos az Blizzard kódnevet viseli. A korábbi lapkához képest itt főleg optimalizálások vannak, ami nagyobb órajelet tesz lehetővé, emellett a rendszerszintű gyorsítótár 16 MB-ról 32 MB-ra nőtt.
Az Apple továbbfejlesztette a korábbi neuronháló gyorsítóját is, amely ugyan maradt 16-magos, viszont 11 TOPS helyett már 15,8 TOPS-ra képes, és ez az extra tempó jól jöhet a gépi tanulás dedukció szakaszában. Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy megújult az ISP.
[+]
Eddig az A15 Bionic láthatóan nem kínál nagy innovációt, viszont az Apple az integrált grafikus vezérlőhöz komolyabban hozzányúlt, csak erről nem számoltak be annyira részletesen. A licenc továbbra is az Imaginationtől származik, viszont a korábbi, négymagosnak mondott dizájnt felváltja egy ötmagos. Valójában ez öt shader motort jelent, a marketing itt nyilván próbál egyszerűsíteni a mag jelző használatával, csak ez nem túl szerencsés. A lényegen azonban nem változtat, ráadásul a shader motort is áttervezte a vállalat, mivel bevezették a co-issue feldolgozási módot, vagyis ha nem áll fenn adatfüggőség, akkor egy shader motorra levetítve megduplázódott a számítási kapacitás. Ez elméletben jól hangzik, de a gyakorlatban sok feltételnek kell teljesülnie, hogy ezek az extra feldolgozók is befoghatók legyenek, viszont az A14-hez viszonyítva beépített extra shader motor állandó előnyt ad.
Az A15 IGP-je a fentieken túl támogatja az MTLGPUFamilyApple8 funkciószintet is az érkező Metal API frissítésen belül. Az egyik terület, amire az Apple kiemelten figyelt azok színtömörítési algoritmusok, amelyek a memória-sávszélességgel gazdálkodnak. Ilyen veszteségmentes tömörítési technikát először az A12-es lapka alkalmazott, és ugyanezt természetesen tudja az azóta megjelent összes Apple SoC, viszont az A15 bevezet egy veszteséges színtömörítési technológiát. Ennek az előnye, hogy a veszteségmentes tömörítési módszernél jóval nagyobb mértékben kíméli a memóriát és a memóriabuszt, miközben az általa generált képminőségromlás minimális.
A veszteséges színtömörítési technológia nem fog automatikusan működni, a fejlesztőnek kell engedélyezni a kódban a támogatott pixelformátumokra és textúratípusokra, vagy esetleg a render targetekre. Ez egyébként nagyon egyszerűen megoldható, és azokban az esetekben megéri alkalmazni, ahol a minőségromlás nehezen észrevehető, mert jelentősen csökkenthető a memória terhelése.
Az A15 IGP-je a korábban bevezetett sparse textúrák támogatását is kiegészítette, így mostantól ehhez a textúrázási módhoz használhatók depth és stencil pixelformátumok. Ezeket már jóval nehezebb alkalmazni, mint a veszteséges színtömörítést, hiszen megfelelő leképezőt kell írni hozzá, de az újítások által több nagyságrenddel csökkenthető az árnyéktérképek memóriaterhelése.
A fentieken túl az új fejlesztés bevezeti a shuffle és fill intrinsics operációkat is, amelyekkel javítható az adatmegosztás az egyes, GPU-n futó szálak között, méghozzá anélkül, hogy memóriát kellene használni hozzá.
Az Apple A15 Bionic tehát nem annyira laza fejlesztés, mint amilyennek tűnik, valójában vannak benne jelentősnek mondható újítások. Például a veszteséges színtömörítési technológia mindenképpen az, csak jól el van rejtve a motorháztető alá.
