Fix kábelezés
Hirdetés
A PC-k hőskorában a tápegységek mindegyike fixen rögzített kábelekkel, kábelkorbácsokkal érkezett, melyek a relatíve kis teljesítmény, az akkori alacsony fogyasztású komponensek és a limitált számú perifériák miatt nem foglaltak túl sok helyet a gépházon belül, így elvezetésük és elhelyezésük sem okozott különösebb fejtörést. A számítási teljesítmény növekedése viszont egyre nagyobb fogyasztású alkatrészeket jelent is egyben, így az egyes komponensek tápellátása is egyre több vezetéket igényelt, így mind a kábelek, mind a csatlakozók száma gyarapodásnak indult. Erre példa az alaplapi tápellátás, mely manapság már 24 tűs csatlakozást igényel, és kiegészült a processzor számára szükséges további 4 és/vagy 8 tűs csatlakozósorral, vagy éppenséggel a PCI Express grafikus vezérlők is ide sorolhatók, ahol a legtöbb VGA-nak már nem elegendő a PCIe sínen keresztül érkező teljesítmény, hanem plusz külső tápellátást igényelnek.
A régi, kis teljesítményű PC-k korában csak néhány kábelre volt szükség
A modularitás kialakulása
Ez a tendencia egyébként máshol is megfigyelhető, az alaplapon fellelhető SATA portok számának növekedése is több tároló beépítését teszi lehetővé, és ma már egyes hangkártyák is külön tápot igényelnek (noha itt nem a fogyasztás, hanem más okok játszanak közre). Sőt, számba kell venni azt is, hogy a számítógépházak belső elrendezése is változott az évek során, így a kábelek hosszúságát is növelték a tápok gyártói, hogy a legtávolabbi pontokra beépített hardverelemeket is ki tudják szolgálni, valamint a natív megoldásokat helyezték előtérbe, hogy toldók és Y-kábelek nélkül is megoldható legyen a tápellátás. Végezetül azt is érdemes megemlíteni, hogy a nagyobb teljesítményű tápegységek több egység kiszolgálására képes, ami a kábelek és a csatlakozók számában is tetten érhető, még ha nincs is mindegyikre szükség.
Modularitás: csak a szükséges kábeleket kell használni
És éppen ez az, ami mentén megszületett a moduláris és félmoduláris tápegységek gondolata. Minek tömjük tele a gépházat belső rendet befolyásoló, szellőzést, légáramlatot akadályozó, hűtési hatásfokot is rontó kihasználatlan és sokszor elrejthetetlen kábelekkel, ha úgysincs rájuk szükség? A moduláris tápegységek esetében tehát a komponenseket kiszolgáló tápkábelek lecsatlakoztathatóságáról beszélünk, mely lehetővé teszi, hogy a kihasználatlan kábelkorbácsokat leválasszuk, helyet spórolva ezzel a gépházban és kiküszöbölve a fenti problémákat.
Moduláris vs. félmoduláris
Moduláris és moduláris között is van viszont különbség. Egyes gyártók teljesen moduláris tápokban gondolkodnak, azaz az összes létező és adott típuson fellelhető tápkábel le- és felcsatlakoztatható.
Corsair AX850: teljesen moduláris felépítés
Ezzel szemben a félmoduláris felépítésnél azon tápkábelek, melyekre minden esetben szükség van a működéshez (ilyen például az alaplapi fő kábelkorbács, a CPU-tápellátáshoz szükséges kábelek és csatlakozók, illetve egyes esetekben még 1-1 PCIe csatlakozóval ellátott kábel, de ezek gyártóként eltérőek) fixen kapcsolódnak, míg minden más csatlakozó leválasztható rendszerű, hasonlóan a teljesen moduláris típusokhoz.
Corsair HX650: félmoduláris felépítés vegyesen fixen bekötött és leválasztható kábelekkel