Hirdetés
A központi egységeket leggyakrabban aktív léghűtéssel óvják a túlmelegedéstől, amely nem más, mint egy hűtőborda és egy ventilátor párosítása. Ez a megoldás nem csak olcsó, de aránylag hatékony is, a megfelelő teljesítmény eléréséhez viszont gyakran olyan kellemetlenségekkel kell számolni, mint a magas zajszint, a nagy méret, vagy a túlzott tömeg. A processzorhűtők világában az egyik legfontosabb újítás a hővezető csövek (hőcső, heatpipe) alkalmazása volt, ugyanis ezek segítségével a CPU hulladékhője sokkal hatékonyabban szállítható olyan távolabbi pontokra, amely a fémek hővezető képességén már messze túlmutat. Éppen ezért a napjainkban elterjedt koncepciók szinte egytől egyig a hőcsövekre építenek. Most tekintsük meg, hogyan csoportosíthatjuk a processzorhűtőket!
„Top Flow” – Ez talán az egyik legelterjedtebb megoldás, amikor a ventilátor az alaplappal párhuzamos pozícióban áll és felülről a processzor irányába fúj (erre utal megnevezése is), és jellemzően alumínium lamelláik az alaplapra többé-kevésbé merőlegesek. Általában jóval alacsonyabbak, mint egy toronyhűtő, kiterjedésük, azaz a hőleadó felület nagysága viszont nagyon eltérő lehet. A legegyszerűbb esetekben hőcsöveket sem alkalmaznak, viszont komolyabb teljesítmény eléréséhez már elengedhetetlenek. Ekkor például arra is lehetőség van, hogy a hőcsövek a processzorhoz képest egy magasabban fekvő bordába fussanak, így csökkentve annak az esélyét, hogy a lamellák ütközzenek bármilyen alaplapi alkatrésszel vagy éppen a memóriamodulokkal. Az elrendezés további előnye, hogy a lefelé irányuló levegő valamelyest a CPU körüli területet is képes hűteni.
Alacsony profilú hűtő – Lényegében Top Flow processzorhűtőkről van szó, de tervezésüknél a minél kisebb magasságra koncentrálnak. Ennek következtében itt már ritkábbak a hőcsöves megoldások, de a néhány centiméternél magasabb variánsokban már ugyanúgy ott tekergőznek. A kompaktság érdekében sokszor a ventilátor nem a bordán, hanem a bordán belül helyezkedik el, és esetleg nem is csak lefelé, de keret hiányában oldalra is juttat valamennyi légáramot. A kis méret miatt nagyobb teljesítmény csak komolyabb fordulatszámú ventilátorokkal érhető el, amelyhez sajnos magasabb zajszint társul.
Torony hűtő – Legalább olyan népszerűek, ha nem népszerűbbek, mint a Top Flow hűtők, tekinthetjük ezeket 90 fokban elforgatott Top Flow hűtőknek is, amikor a ventilátor merőleges az alaplapra, a lamellák pedig párhuzamosak. A torony megnevezés sem véletlen, hiszen elsősorban nem oldalra, hanem felfelé terjeszkedve érik el a megfelelő méretű hőleadó felületet. A lamellák között a processzor hőjét természetesen szintén hővezető csövek terítik szét. Annak függvényében, hogy egy szinten egymás mellett hány lamella található, beszélhetünk egytornyos, duplatornyos vagy akár több részből álló szerkezetekről is, ezek mögött általában aerodinamikai, esetleg dizájn szempontok húzódnak. A komolyabb verziókon egynél több ventilátor is lehet, ezek ilyenkor „push-pull” felállásban dolgoznak együtt, vagyis az egyik fújja, a szemben lévő egység pedig szívja a levegőt.
Passzív hűtő – Ebben a kategóriában nem igazán lehet tipikus elrendezésről beszélni, sőt a legfurcsább darabok pont ebben a részlegben születnek, viszont közös tulajdonságuk, hogy a hűtéshez nem alkalmaznak ventilátort, vagyis passzívan, mozgó alkatrész nélkül látják el feladatukat. A minél nagyobb méret eléréséhez ugyancsak a hőcsövek képességeire hagyatkoznak, a lamellák közötti távolság pedig valamelyest nagyobb, mint aktív társaik esetében, hogy a felmelegedett levegő ne rekedjen meg, könnyebben távozhasson közülük.
Elképzelhetők ennél bonyolultabb felépítések is, mint például amikor egy duplatornyos hűtő egyik tornyát az alaplappal párhuzamos pozícióba hajlítják, így amolyan hibrid megoldást nyújtva a problémára. Szintén több példa is mondható azokra a hűtőkre, ahol a hőcsövek és a lamellák egy hengert képeznek, a ventilátor pedig ennek belsejébe kerül, hogy a szellő a borda minden részét a lehető legegyenletesebben érje. Utóbbi esetben gyakran nem is hagyományos lapátos ventilátorokat, hanem befúvó ventilátorokat használnak, amelynek felépítése leginkább egy mókuskerékre vagy centrifugára hasonlít.
A hővezető paszta is fontos része képletnek.
Különböző processzorhűtők összehasonlítása specifikáció alapján szinte lehetetlen, ráadásul a paraméterek jelentős része konkrétan csak a ventilátorra vonatkozik. Azonban egy körülbelüli teljesítménykategória belőhető az olyan fontosabb tulajdonságok figyelembe vételével, mint a méret, a tömeg, az anyaghasználat, hőcsövek átmérője és száma, és természetesen a ventilátor(ok) típusa.