Intel Wireless Display (WiDi)

2010-ben mutatta be az Intel a Wireless Display, röviden csak WiDi-nek becézett technológiát, ami lefordítva vezeték nélküli kijelzőt jelent. A megoldás lényege, hogy a notebookon látottakat (lejátszott videót, hangot és képet) egyszerűen, vezeték nélkül továbbíthassuk tévére vagy bármilyen WiDi-vel kompatibilis kijelzőre, vetítőre, beltéri egységre.

Az Intel megoldása tulajdonképpen egy már létező vezeték nélküli képátviteli koncepciót ültetett át egyszerűbb formába, ami az adó oldaláról nem igényelt külön megvásárolható eszközöket, hanem az a notebookba építve érkezett az IGP-vel rendelkező Core technológiás processzorok (minimum első generációs Intel Core i) és a WiDi kompatibilis Wi-Fi vezérlők formájában. E kettő között egy speciális szoftver jelenti a kapcsolatot a gépen belül, tehát a képernyőn látottak továbbítása WiDi-n csak egy gombnyomás. A vevő oldalán viszont nem ennyire egyszerű a helyzet, ha az nem rendelkezik beépített Wi-Fi vezérlővel és WiDi képességgel. Ez esetben egy külön megvásárolható kiegészítőre van szükség (például Netgear Push2TV), ami képes kommunikálni a WiDi adóval, a beérkező adatfolyamot pedig HDMI-n keresztül továbbítja a hozzá kapcsolt megjelenítőre.

A WiDi első implementációja még több sebből vérzett, például nem támogatta védelemmel ellátott (DRM, HDCP) anyagok átvitelét, 200-300 ms-os késleltetése is hagyott némi kívánni valót maga után, a felbontást pedig 720p-re korlátozták. A 3.5-ös szabvány óta azonban ezek a problémák elhárultak, mivel a késleltetés 60 ms környékére csökkent, továbbá mind a Full HD, mind pedig a 3D-s streamek átvitelét megoldották, akárcsak az 5.1-es hangok átvitelét. Továbbá a technológia ma már nem csak a mobil Intel processzorokkal ellátott notebookokkal használható, hanem a harmadik generációs Core i (Ivy Bridge) processzorok óta akár asztali konfigurációk is (jellemzően AIO gépek), amennyiben az rendelkezik megfelelő chipsettel ellátott Wi-Fi vezérlővel (kompatibilitási lista az Intel oldalán).

Hirdetés