A kontrasztaránnyal kapcsolatban említettük, hogy mérése nem szabványos, így bárki azt írhat egy monitor vagy tévé dobozára, amit akar. A gyártók többsége ezt kihasználva akár több milliós számokkal szokott dobálózni, sokszor nem csak a dobozon, hanem a technikai paramétereket tartalmazó táblázatban is. Az ilyen nagy értékek mindig dinamikus kontrasztarány jelentenek, amelyek a statikus kontrasztaránnyal szemben nem fix fényerősségen működtetett háttérvilágítással születnek, hanem változóval.
A dinamikus kontraszt lényege ugyanis pont azon alapszik, hogy a kijelző elektronikája mindig a lehető legnagyobb kontrasztarányt érje el az adott képtartalom függvényében. Ezt elsősorban a háttérvilágítás fényerősségének (projektoroknál az írisz szabályozásával) dinamikus (azaz a képtartalomnak megfelelő) változtatásával éri el. Például sötét, jellemzően sok fekete képtartalom mellett a fényerőt csökkenti, így a feketét sötétebbnek látjuk a világos részekhez viszonyítva, míg több világosnál ennek a fordítottja történik.
Ez elméletben egyszerű, ám a gyakorlat ennél sokkal bonyolultabb. A problémát az okozza, hogy azoknál a készülékeknél, ahol a háttérvilágítás nincs szegmensekre osztva (mint például egyes Full LED háttérvilágítással operáló készülékeknél, jellemzően tévénél), ott a fényerősség változtatása a teljes képtartalomra hatással lesz – tehát sok feketénél például a fehér színek beszürkülnek, és a részletességből is veszítünk.
Sajnos az említett Full LED sem tökéletes megoldás szélsőséges esetekben. Például, amikor csak pár tucat képpontot világít az egyébként sötét képernyőn, akkor a világító képpontok körül felhősödés (derengés) látható. Ennek oka egyszerű: a háttérvilágítást végző LED-ekből jóval kevesebb van, mint képpontokból, így egy LED több képpont megvilágításáért is felelős. Ráadásul a LED-ek egyenkénti vezérlése sem megoldott számítási kapacitás hiányában, így ezek nagyobb csoportokra vannak osztva, tehát egy szegmens a kijelző egy nagyobb részének és az azokra eső összes képpont háttérvilágításáért is felelős.
A dinamikus kontraszt egy másik szemmel látható hátulütője, hogy a fényerő megváltoztatása némi időbe telik. Példának okáért a világos és sötét jelenetek gyors váltakozásakor szemmel látható fényerő-ingadozás látható.
A dinamikus kontrasztarányra visszatérve: mint láthatjuk, a dinamikus kontrasztarány megléte nem csak azt jelenti, hogy a kijelzőt a legkisebb fekete és legnagyobb fehér fényerősségre optimalizált beállítások mellett mérik a gyárban, hanem utal arra is, hogy az adott termék képes a képtartalomnak megfelelően automatikusan játszani a fényerővel és kontraszttal, magával a kontrasztaránnyal – és teszik mindezt felemás sikerrel, rengeteg kompromisszummal. Jobban tesszük, ha ezeket a dinamikus mérések mellett szereplő számokat figyelmen kívül hagyjuk, ugyanis semmit sem árulnak el a kijelző valódi tudásáról.
